Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Zappa, Frank
Kiadó: Rykodisc Records
Megjelenés: 1984
Játékidő: 37:29
Értékelés: 4/5
A közkeletű hiedelemmel ellentétben Francesco Zappa és Frank Zappa nem álltak rokonságban, ezt utóbbi maga erősítette meg az önéletrajzában, a „The Real Frank Zappa Book”-ban. Az album megjelenésekor nem kevesen gondolták úgy, hogy Francesco csupán valami szellemes kitaláció, vagy legfeljebb Frank ideiglenes álneve.
Franceso Zapppa (Milánóban született, alkotói korszaka 1763 és 1788 közé esik) olasz barokk zeneszerző és csellista volt, akiről sajnos manapság keveset tudni. Életműve szimfóniákat, szonátákat és vonósokra írt kíséreteket foglal magában. Pályája során többnyire különböző olasz főurak zsoldjában állt, és Olaszországon kívül is adott koncerteket, például Németországban és Lengyelországban. Francesco műveit barátságos, megnyugtató és szép hangzás jellemezte, amiről a hallgató az album meghallgatásakor maga is meggyőződhet. A zenéjére vonatkozó összes információ Francesco saját kiadványaiból és kéziratából származik, ezek azonban még mindig igen ritkák.
A „Francesco Zappa” barokk kamarazenei album, amelyet a fent említett olasz zeneszerző szerzett a 18. században, és amelynek több mint kétszáz évet kellett várnia arra, hogy valaki modernizált formában, digitális hordozón kiadja a zenei hagyatékát. Ez a „valaki” nem más volt, mint a legendás Frank Zappa, akinek ez közel sem volt az első kirándulása a kamarazene világába.
A malakkor ismert, szinte homályba merült milánói zeneszerző megtalált életművét, amelyről a klasszikus zene szerelmeseinek többsége ezzel a kiadással hallott először, teljes egészében szinklavieren játszotta fel, ez egy különleges szintetizátortípus, a maga korában igen kifinomult, billentyűs elektronikus hangszer, amellyel egy egész zenekar hangzását szimulálni lehetett. Francesco hagyatékával akkor került először kapcsolatba, amikor David Ocker, Frank akkori kísérőzenekarának egyik tagja eljátszott neki egy motívumot, amely ehhez az elfeledett zeneszerzőhöz tartozott. Ocker szavai szerint azért játszotta el, mert a zeneiskolájában a diákok körében rendkívül népszerű volt. Frankra ez erős benyomást tett, hiszen valószínűleg az egyik olyan klasszikus zeneszerző volt, akinek a hagyatékát korábban nem ismerte.
Frank fő oka arra, hogy kiadja Francesco zenei örökségének első digitális felvételét az volt, hogy addig nem létezett a zenéjének egyetlen hivatalos kiadása sem, és csak egy mormon könyvtárban lehetett rábukkanni. A felfedezés után úgy döntött, hogy Francesco életművének bizonyos részeit szinklavier-szintetizátoron szólaltatja meg. Az album promóciójánál persze jól jött az az érdekes és szokatlan tény is, hogy a két zeneszerzőnek azonos volt a vezetékneve, sőt szinte a keresztneve is.
Frank az album megjelenésekor nagyon találóan Francesco „több mint kétszáz év utáni első digitális felvételeként” hirdette a lemezt. A megtalált kéziratok közül Francesco Opus I vonóstriójának és Opus IV szonátáinak szinklavieres előadása mellett döntött. Mindkét opus minden tétele eredeti, olasz megnevezést visel. A barokk zenét, amelyet a nagymester a szinklavieren átkozottul kifinomult módon játszott el, végig rendkívül oldó és kellemes, a legstresszesebb helyzetekben is megnyugtat, ugyanakkor az album egy szemvillanás alatt véget ér, és szemtelenül függőséget okoz. Ez a becses zenei dokumentum egyszerre tanúskodik Frank és Francesco zeneszerzői nagyságáról. Francesco zenéje bizonyítja, hogy remekül kiállja az idő próbáját, Frank pedig ismét megerősítette zenei zsenijének elképesztő szélességét a különböző műfajokkal való kísérletezésben. A „Francesco Zappa” például legalább annyira távol áll a „Hot Rats”-tól, mint a Föld a Szaturnuszról. Újabb teljesen atipikus album az atipikus albumok sorában Frank zenei műremekeinek tárházából.
A 20. század legmegértetlenebb zeneszerzőjének főhajtása a 18. század legjobban elfeledett zeneszerzője előtt végtelenül tetszetős, és bármilyen alkalomra, társaságban és helyen jól hallgatható, kivéve persze, ha esküdt barokkellenesekkel ülsz egy asztalnál. Frank összes műve közül a „Francesco Zappa” a legalkalmasabb az átlagos szlovén „vasárnapi” család fülének, az unokáktól a nagyszülőkig, akik Frank bármelyik másik hagyatékának hangos, jó szándékú lejátszásakor már rég hívták volna a rendőrséget, és valószínűleg még mást is. Szóval ez az az album Franktől, amelyet kedvedre, hangosan szólaltathatsz meg az autóban vagy egy szülinapi bulin anélkül, hogy folyton attól kellene tartanod, hogy emiatt véletlenül kitagadnak a saját szüleid, vagy elhagy a párod.
Felállás
Frank Zappa – sinklavir
Producer
Frank Zappa
Számlista
1. Opus I: No. 1 First Movement: Andante
2. No. 1 2nd Movement: Allegro con brio
3. No. 2 1st Movement: Andantino
4. No. 2 2nd Movement: Minuetto grazioso
5. No. 3 1st Movement: Andantino
6. No. 3 2nd Movement: Presto
7. No. 4 1st Movement: Andante
8. No. 4 2nd Movement: Allegro
9. No. 5 2nd Movement: Minuetto grazioso
10. No. 6 1st Movement: Largo
11. No. 6 2nd Movement: Minuet
1. Opus IV: No. 1 1st Movement: Andantino
2. No. 1 2nd Movement: Allegro assai
3. No. 2 2nd Movement: Allegro assai
4. No. 3 1st Movement: Andante
5. No. 3 2nd Movement: Tempo di minuetto
6. No. 4 1st Movement: Minuetto
