Szerző: Rok Klemše
Helyszín: ŠTUK / Maribor / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 06. 23.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 25,00€
Minden igazi zenei gourmand vágya, hogy legalább egyszer az életben megláthasson egy réges-rég feloszlott legendás bandát, amelynek újraegyesülésére nem sok esély volt. A thrash újabb reneszánsza, főleg a Bay Area-s színtér újjáéledése közepette mi, jó thrashre szomjazó metalosok pontosan ezt kaptuk. Az 1987-ben alakult kultikus Bay Area-s thrasherek, a Forbidden visszatértek az élők sorába, és az utolsó thrash óriások egyikeként csatlakoztak műfaji rokonaikhoz. A Forbidden tíz év után tért vissza (ha nem számoljuk az eredeti Forbidden Evil néven adott egyszeri fellépést a Thrash of the Titans fesztiválon 2001-ben), és egy maroknyi koncertdátummal ünnepelték a visszatérést az Egyesült Államokban és Európában, a Still Twisted in 2008 turnén. Kizárólagos állomásként megálltak a maribori Štukban is, és látogatásukkal valóra váltották nagyjából minden szlovén thrash metalos álmát. A koncert előtti hype óriási volt, a várakozás és a türelmetlenség még nagyobb. 2008. június 24-én aztán végre eljött az a thrash esemény, amelyre Szlovénia még sokáig emlékezni fog – Forbidden a Štukban!
Nagy dicséret illeti a Sindian Underground szervezőit, amiért ennyire odafigyelnek a szlovén metalbandákra. A Cavalera Conspiracy előtt már fellépett a Curse of Instinct és a Burning Legion, a hazai előzenekarok hagyománya pedig most az Interceptorral és a Negligence-szel folytatódott. Elsőként a graveyard metalosok léptek színpadra, élükön a stájer csalogánnyal, Gregor „Master od Disaster” Čulk ifjabbikkal. Az Interceptor sikeresen felmelegítette a még elég gyér közönséget, amely java részt még vidáman iszogatott a Štuk előtt, és a legutóbbi Fuck Off Commercial turné már-már klasszikus setlistjével kezdte emelni a hőfokot – a Blato, a Puške namesto kruha, a Zadnja žrtev és az aktuális single, a Homo Stupidus megremegtette a Štuk falait. Az instrumentális négyes ismét bebizonyította, hogy valószínűleg a banda történetének legjobb felállása, Čuli pedig újfent megmutatta, hogy a szlovén színpadok egyik legőrültebb frontembere. Szeresd őket vagy sem, az Interceptor a szlovén metal legendái, és maradnak is, nagyban hozzájárultak a szlovén metalszíntér kialakulásához.
Ha van szlovén banda, amely kiérdemelte, hogy a nagy Forbidden előtt játsszon, az kétségkívül a legjobb szlovén metalbanda, a Negligence. Nem kis dolog, hogy nálunk van az egyik legjobb thrashbanda, amely a thrash atyáitól csak a legjobbat vette át, és hihetetlenül erős saját hangot adott hozzá, a Negligence pedig ismét megmutatta, hogyan kell thrasht felszolgálni. Sőt, olyan jól csinálták, hogy a koncert még akkor is több mint megérte volna, ha utánuk nem a Forbidden jön. Nem kell sok szót vesztegetni rá: a Dyz/Jey gitárduó riffzáporokkal és gatyaszaggató szólókkal gyűr maga alá mindent, a Lipnik/Ruzz ritmusszekció könnyedén kirázza az agyat, Alex pedig az egyik legerősebb fiatal hang nálunk és karizmatikus frontember, aki a közönséget könnyedén rávette az megállíthatatlan fejrázásra és moshra. Amikor hallod a számokat ilyen előadásban, könnyen megérted, miért válik klasszikussá az Options of a Trapped Mind és a többi, nemcsak szlovén, hanem általában a metal terén. A Negligence jó úton halad a thrash dicsőség felé, és ez teljesen megérdemelt!
Aztán a közönségben még egyszer erősebben felmorajlott a tömeg, kialudtak a fények, és a színpadra méltóságteljesen bevonultak a nehézsúlyúak, a Forbidden. Már az első taktusok, a March Into Fire meggyújtották a Štukot, legalább tíz fokkal feljebb tolták a hőmérsékletet, a közönség pedig megvadult. A moshnak és fejrázásnak a végéig nem látszott a vége. A Forbidden a legendás Forbidden Evil felállásban állt elénk – Russ Anderson (ének), Glen Alvelais (gitár), Craig Locicero (gitár), Matt Camacho (basszus), valamint Mark Hernandez (ex-Vio-Lence, Heathen, Defiance) a dobok mögött, aki Paul Bostaphot helyettesítette, mert az túl elfoglalt a Testamenttel. Hernandez így rövid időn belül már a harmadik dobos a Forbidden mögött, hiszen az amerikai turnén a nagy Gene Hoglan (Death, Dark Angel, Testament, Strapping Young Lad) ült a dobok mögött, az európai turnéra pedig eredetileg Chris Kontost (ex-Testament, Machine Head, Exodus) szánták. Mark mindenesetre ragyogóan megoldotta a feladatát, és Paul Bostaph hiányát egyáltalán nem lehetett észrevenni. A legtöbb szem a legendás énekesre, Russ „The Walrus” Andersonra szegeződött, aki láthatóan szedett fel jó pár kilót (túl sok Big Mac?), de már a következő számokkal, a kultikus Forbidden Evillel bebizonyította, hogy teljesen alaptalanok voltak az állítások, miszerint már nem képes elénekelni a legmagasabb regisztereket. Russ az egész háromnegyed… pontosabban egy és negyed órán át több mint kiválóan énekelt, és a banda többi tagjával együtt megmutatta, hogy a Forbidden esetében a negyven… vagyis a tízéves színpadi távollét a legkevésbé sem érződik. A Locicero/Alvelais duó kifinomult szólóival és romboló riffjeivel könnyedén lefújta az agyakat, Camacho pedig bár a háttérben maradt, nagyon is beleélte magát a koncertbe. Az egyes számokról igazából nem kell sok szót ejteni: a Forbidden az egész Forbidden Evil debütálólemezt lejátszotta az As Good as Dead kivételével, valamint a talán minden idők legjobb második lemezét, a Twisted Into Form-ot az R.I.P. és a Tossed Away kivételével. Gyakorlatilag álomsetlist, ami a közönségen is erősen meglátszott, hiszen folyamatosan Russt követte; talán csak egy-egy számot hiányoltunk a Green és a Distortion albumról. De nem baj, a Forbidden az egyik legjobb koncertet hozta össze nálunk, és ők maguk is látványosan elégedettek voltak a fogadtatással, főleg a folyton mosolygó Russ és a színpadi vadállat Craig. Russ utolsó kérdésével, hogy Chalice of Beer… Chalice of Vodka… vagy Chalice of Jack Daniels kérünk-e, sajnos túl gyorsan eljutottunk a záró rombolóig, a Chalice of Blood-ig. Bár a közönség nagy része akkor, amikor a Forbidden megalakult, még az ujját szopta és pelenkába szart, a szemekben csillogó tűz gyakorlatilag mindenkiről elárulta, amit kellett. A Forbidden látványa hazai pályán olyan élmény, amelyre egész életünkben emlékezni fogunk.
Fotók: Aleš Podbrežnik
Szöveg: Rok Klemše
Setlist
1. March Into Fire
2. Forbidden Evil
3. Off The Edge
4. Feel No Pain
5. One Foot In Hell
6. Through Eyes Of Glass
7. Twisted Into Form
8. Follow Me
9. Spiral Depression
10. Infinite
11. Out Of Body (Out of Mind)
12. Step By Step
13. Chalice Of Blood
Képgaléria
