F**k, s**t és Iggy Pop nyers ereje! (2008)
Helyszín: Hala Tivoli, Ljubljana
A koncert dátuma: 2008. szeptember 28.
Látogatók száma: 5000
Jegyár: parter 36/39 €, tribün 39/43 €
A szeptember 29-i hétfő este kétségkívül üdvözlendő nyitánya volt az őszi koncertszezonnak. Tizenöt év után újra ellátogatott a szlovén fővárosba a rockzene egyik legnagyobb hatású alakja, a „stage diving” atyja, a punk keresztapja, a rock megmentője, a pop ura, a legendás Jim Morrison tanítványa és még sok minden más, az egyetlen és megismételhetetlen Iggy Pop, aki a hatvanegy évével is csak nagyon kevés fáradtságot mutat, hiszen a színpadi őrjöngés és provokáció most is megvan a fellépéseiben. Ljubljanában a turné utolsó előtti koncertjén lépett fel a kultikus The Stoogesszal, az „őrült” Asheton fivérekkel, akikkel 2003 óta újra együtt vannak; erre a turnéra pedig néhány évig nem is lesz folytatás. A közönséget az extravagáns horvát rockerek, a Psihomodo Pop melegítették be.
Az óra negyed kilencet ütött, a fények kialudtak, és elsötétítették a tivoli csarnok kis termének ürességét, amikor a kissé nárcisztikus frontember, Davor Gobac színpadra vezette „pszichói” társaságát. A negyvenöt perc, amely egy szempillantás alatt elszaladt, bőven elég volt, hogy az urak alaposan felfűtsék a közönséget. Az olyan slágerek között, mint a „Telegram Sam”, „Osječam se haj”, „Ja volim samo sebe”, „Seksi magazin” és a többiek, a legendás „Frida” mindenképp kiemelkedett: ez aratta a háromezer fős tömeg legnagyobb tapsát. Igaz, a nagy többség lemaradt az egészről, mert egy örökkévalóságig tartott, mire a szinte járhatatlan tömegen át, a pult mellett elvergődtél a parterbe.
Jó fél órával később a terem annyira megtelt, hogy már elfogadhatóan teltháznak tűnt. A koncert előtt felmerülő félelem, hogy a kis Szlovénia miatt a jegy áráért nem látsz majd emlékezetes produkciót, főleg ha nem kommersz zenekarról van szó, vagy ha a fellépők nem erőltetik meg magukat, és (a szó legjobb értelmében) már érett korúak, abban a pillanatban feleslegesnek bizonyult, ahogy színpadra léptek az est urai, a The Stooges Iggy Poppal az élen. Ő mély, bársonyos hangján így köszöntötte a mindenféle korú fejekből álló közönséget: „We are the fucking Stooges!”, amire az hatalmas tapssal és lelkes kiáltásokkal felelt. Az urak a legendás „Loose”-szal törték meg a jeget, amely az 1970-es „Fun House” című második stúdióalbumukon szerepel. Iggy pedig … Nincs szavam. Bár az öreg láthatóan sántít, ez egy cseppet sem zavarta, és rögtön megmutatta a jelenlévőknek, hogy még mindig az igazi fából faragták. Szokás szerint félmeztelenül, szűk farmerben, amely egész végig azzal fenyegetett, hogy többet mutat a megengedettnél, ugyanazzal a hiperaktivitással száguldozott a színpadon, mint évekkel ezelőtt. Már a második szám, a „Down On The Street” alatt megrohamozta az erősítőt, és gondolkodás nélkül elvette annak szüzességét, az „1969” alatt pedig a „stage diving feltalálója” a korához képest megmutatta, hogyan kell ezt rendesen csinálni. Mindeközben a The Stooges többi tagja kissé háttérbe szorult, de ők is megteremtették a maguk kis világát. Legalábbis erre lehetett következtetni Mike Watt basszusgitáros fintoraiból, aki szürke overallt viselt, és az egész koncert alatt terpeszben állt. Változatosság kedvéért néhányszor neki nyomta a basszusgitárját ugyanannak az erősítőnek, amelynek a koncert elején Iggy elvette a szüzességét. A srác pedig a maga útját járta.
A következő számot Iggy olyan szavakkal vezette fel, hogy nagyjából „El akarom énekelni a kurva állatdalt”, és mindenki tudta, melyik számról van szó. Az „I Wanna Be Your Dog” egyszerűen nélkülözhetetlen a repertoárban, akárcsak az, ahogy Iggy négykézláb hajladozik a biztonsági korlát felé, ami láthatóan felbosszantotta a biztonságiakat. Még mérgesebbek lettek, amikor a „Real Cool Time” közepén nagyjából húsz embert kellett felkísérniük a színpadra, akik aztán a „No Fun” alatt az amerikai garázspunk nagyöregjeivel együtt ugráltak a színpadon. Természetesen Iggy Popot ostromolták a legjobban: az ő szavai szerint nagyon tehetséges ljubljanai táncosok tetőtől talpig megtapogatták, az egészet pedig kíméletlenül megörökítették fotókon is.
Az urak a műsor első részét az „1970”-nel zárták, amelyet „I Feel Alright” néven is ismerünk. A The Stooges hangszereivel levonult a színpadról, Iggy viszont nem bírt megnyugodni. Még egy-két percig ugrált a színpadon, és tekergette izmos, inas, kígyószerű testét, mintha minden pillanatban kificamodhatna valamelyik ízülete vagy csigolyája, az egészet pedig állatias üvöltözéssel tetőzte.
Nem telt bele sok idő, és a The Stooges visszatért a csatamezőre. A „Fun House”-t összekeverték az „L. A. Blues”-zal (a Fun House album, 1970). Iggy kitartó mikrofonállvány-püfölése a „Skull Ring” és a „Search & Destroy” alatt is folytatódott. Bár az önjelölt „az atommajom szökött fia” megállás nélkül őrjöngött a színpadon, a fáradtságnak a legkisebb jelét sem mutatta, amit egy volt heroinfüggőről soha nem feltételeznél. Sőt, Iggy aktívabb volt, mint jó néhány jóval fiatalabb nézője. Közel egy tucat régebbi szám után végre eljött az ideje valami újabbnak és még elég frissnek. A „My Idea Of Fun” biztosan egyike azoknak, amelyek előbb-utóbb beírják magukat a legendás The Stooges-dalok történetébe. Igaz, hogy legutóbbi stúdióalbumuk, a „The Wierdness” (2007) elég rossz fogadtatást kapott, a „Trollin`” mégis újabb csúcspont a lemezen. A két újabb dal közé beékelték az „I Got A Right”-ot. Iggy nem lenne Iggy, ha az „Electric Chair” felkonferálásakor és játéka közben nem tépné a haját, és nem köpködné le saját magát. Az urak az estét a „Little Doll” és a „Raw Power” című számokkal, valamint egy újabb Iggy-féle „stage diving”-gal zárták. Az orvosa valószínűleg nem helyeselné ezt a tevékenységet. De hát ami nem öl meg, az megerősít.
Iggy Pop, aki sokkoló és kissé botrányos fellépéseiről ismert (a színpadon összetört üvegekkel vagdosta magát, heroint fecskendezett magába, mogyoróvajjal kente be magát, és levetkőzött), Ljubljanában nem lepett meg túlzottan. Szüzességüktől fosztotta meg az erősítőket, püfölte a mikrofonállványt, leöntötte magát vízzel, leköpte saját magát, a közönségnek azt kiabálta, hogy menjen a francba, stage divingolt, és ha éppen nem repült a mikrofon a színpadon, a nyaka köré tekerte. Mindenesetre olyan koncert volt ez, amely megérte az árát, és egyike azoknak, amelyek felülmúlták a várakozásokat. A nyers gitárhangzás és egy olyan hatású frontember mellett, mint Iggy Pop, könnyen megfeledkezünk a koncert alatt felmerült technikai gondokról is. Csak azok csalódtak, akik arra számítottak, hogy hallanak valamit Iggy szólókarrierjéből, például a „Candy”-t, a „The Passenger”-t, a „Lust For Life”-ot vagy talán a „China Girl”-t, amely Iggy jó barátja, David Bowie előadásában lett igazán híres. A The Stooges ugyanis kizárólag a saját számait játszotta, főleg a „The Stooges” (1969), a „Fun House” (1970) és a „Raw Power” (1973) albumokról. Legutóbbi stúdiólemezük, a „The Wierdness” (2007) háttérbe szorult. És bár Iggy Pop frontemberként minden figyelmet magára vonz, a The Stooges többi tagjáról sem feledkezett meg – Mike Watt basszusgitárosról, Steve MacKay szaxofonosról, Scott Asheton dobosról és a testvéréről, Ron gitárosról. Utóbbit Iggy a „gitározás nehézsúlyú világbajnokának” nevezte. Ron kétségkívül az is. A The Stooges ismét bebizonyította, hogy egyként lélegzik és működik, spontán és kiszámíthatatlan. Mindaz, ami igazolja az amerikai garázspunk nagyöregjeinek hírnevét. Viszontlátásra a következő turnéjukon …
szöveg: Lea Lesar
fotók: Barbara Milharčič
Setlist
The Stooges:
1. Loose
2. Down On The Street
3. 1969
4. I Wanna Be Your Dog
5. T.V. Eye
6. Real Cool Time
7. No Fun
8. 1970
—–
9. Fun House / L.A. Blues
10. Skull Ring
11. Search & Destroy
12. My Idea Of Fun
13. I Got A Right
14. Trollin`
15. Electric Chair
16. Little Doll
17. Raw Power
Képgaléria











