Előadó: Faces, The
Kiadó: Warner Bros. Records
Megjelenés: 1970
Játékidő: 47.52
Értékelés: 3/5
A „First Step” a legendás brit blues rock kvintett, a Faces debütáló albuma, amely a 60-as évek egyik legvonzóbb r & b formációja, a Small Faces hamvaiból született. Olyan nevekkel a háta mögött, mint Rod Stewart, Ronnie Wood és Kenney Jones, az elsőlemez sokat ígért, de végül jókora adag szinte gyermeki naivitást cipel magával, a megközelítése pedig túl gyakran homályos, így gyorsan elsüllyedt a szürke középszerűségben. Ennek megfelelően a kritika reakciója is erőtlen volt, ami sokatmondóan bizonyítja, hogy a jelentős zenei nagyságoknak sem mindig rózsaszirmokkal van kikövezve az útjuk.
Érdemes kiemelni, hogy a Faces bemutatkozó lemezének jó része improvizált motívumok gyúrásával telik, amelyeknek gyakran se fejük, se lábuk, és ritkán sül ki belőlük valami igazán lelkesítő. A bátran felszolgált félkész dolgok, a „Pinneapple and the Monkey” és a „Looking Out the Window” teljes hosszán riffek, befejezetlen dallamötletek és suta ritmusváltások sora követi egymást, amelyek csak ritkán állnak össze egységes, kézzelfoghatóbb szerzeménnyé. Ez természetesen amellett szól, hogy a Faces a zenekar korai fejlődési szakaszában idejének nagy részét azzal töltötte, hogy megtalálja a hozzá illő kifejezésmódot, amellyel aztán a következő években meteorként ívelt fel a rocksztárság felé. Az egyéni teljesítmények minőségében itt sincs hiány, de ezek rendszertelenül jelennek meg, sokszor egymással össze nem illő formában és hangulatban, mint például az „Around the Plynth”-ben, ahol Wood slide-játékának tüze és hevülete nyilvánvaló, mégsem találja meg az igazi párbeszédpartnert a remek hangulatban lévő Rod Stewartban, aki viszont „teljes gőzzel üvöltözve” lenyűgöz.
A „First Step”-nek persze megvannak a maga pillanatai. Nem túl aprólékos, de már maga az album nyitánya is elég forró: a hírhedt „Wicked Messenger” feldolgozása. A Faces ravasz „tréfát” űzött a dallal, hiszen Dylan szerzeménye a komor blueszos zenei háttérrel gyorsan eposzi, váratlan hangsúlyt kap. A Faces-re sokkal jellemzőbb a „Devotion” és a „Nobody Knows” következő párosa, amikor az album néhány megfizethetetlen pillanatra békés soul vizekre horgonyoz le. A felkavaró zenei felfedezések fenyegetésétől a kellemes, de jól nélkülözhető, paródiaszerű country-csokor, a „Stone” óv meg minket, míg a „Shake, Shudder” a zenekar blues rockos nyelvezetének alapelemeit csiszolgatja, kissé naivabb módon. A dal nem titkolja lelkesedését a brit blues és rock, sőt időnként az r & b mozgalom együttélésének öröksége iránt, amely új alkotói keretek közé sikeresen átültetve teljes fényében ragyog a favorit „Flying”-ban.
A „First Step” nem a zenei forradalom mellett kampányol, mégis annyi sajátos zenei művészetet kínál, hogy véletlenül se értsük a Small Faces-saga valamiféle alattomos folytatásának. Rod Stewart és társasága már a legelején elképzelte a maga elgondolását a további fejleményekről, amelyeknek a nosztalgiához nem sok közük volt, sőt éppen ellenkezőleg: a zenekar alkotói csúcsidőszaka, amely tulajdonképpen már a kapuk előtt állt, szinte kizárólag a skót csalogány bevált ötletei és elképzelései mentén zajlott.
Felállás
Rod Stewart: ének
Ronnie Wood: gitár, szájharmonika
Ian McLagan: zongora, orgona
Ronnie Lane: basszusgitár, vokál
Kenney Jones: dob
Produkció
The Faces
Számlista
1. The Wicked Messenger
2. Devotion
3. Shake, Shudder, Shiver
4. Stone
5. Around The Plynth
6. Flying
7. Pineapple and the Monkey
8. Nobody Knows
9. Looking Out The Window
10. Three Button Hand Me Down
