Szerző: Rok Klemše
Fotók: Rok Klemše
Helyszín: Szene, Bécs, Ausztria
A koncert dátuma: 2011. 03. 20.
Látogatók száma: 700
Jegyár: 20€/24€
Manapság szép számmal akadnak a metalban különcök, akik minden keretet szétfeszítve alkotnak zenét, és zseniálisan, félelmet nem ismerve döntik le azokat a határokat és korlátokat, amelyeket elsősorban a metálműfajok húznak meg élesen. Az egyik ilyen nonkonformista a zseniális kanadai multitalentum, Devin Garret Townsend, aki hosszú idő után ismét a közelünkben állt meg. Új projektjével, a Devin Townsend Projecttel ez a zenei „mastermind” a bécsi Szenében lépett fel, és felejthetetlen koncerttel emlékeztetett gazdag, tiszteletre méltó pályájára. Devin 1993-ban hívta fel magára a figyelmet, amikor teljesen ismeretlen névként, kivételes énektehetséggel szerepelt Steve Vai Sex & Religion albumán (szerintem részben, sőt talán elsősorban Devin miatt ez még mindig Vai legjobb lemeze!). Miután mindent látva megtapasztalta a zeneipar rothadtságát, Devin megalapította a kritikusok és a rajongók által egyaránt fantasztikusan fogadott, pszichotikus Strapping Young Ladet. 1997-ben Devin a Strapping Young Lad agresszivitásának és mániákus őrületének tökéletes ellenpólusaként szólóbandát alapított, amellyel szelídebb, fülnek kedvesebb zenei világokat fedezett fel. Tíz évvel később aztán Devin váratlanul, meglepetésszerűen bejelentette, hogy befejezi a Strapping Young Ladet, és úgy általában a koncertezést is. Az évekig tartó játék és a kötelezettségek megtették a magukét, Devin pedig kifacsarva, idő előtt visszavonult, hogy több időt tölthessen a családjával. A munkamániás azonban nem sokáig pihent: még ugyanabban az évben kiadta a Ziltoid the Omniscient című, kiütéses „space rock” operát, az ultimatív gonosztevővel a középpontban. Nem sokkal később elindította a Devin Townsend Projectet is, amellyel négy albumot jelentet meg, és ezek mindegyike a maga módján mutatja be magát Devint, a zenéhez való viszonyát és a zenéről alkotott képét. Még fontosabb és örömtelibb, hogy Devin a Devin Townsend Projecttel a koncertszínpadokra is visszatért.
Annál nagyobb volt hát a türelmetlen várakozás, hogy Devin végre színpadra lépjen a bécsi Szene nagytermében, de előtte még nyilvánvalóan át kellett vészelni az előzenekart. A Devin Townsend előtti közönségmelegítés megtisztelő feladata ezúttal az Aeon Zenre, a fiatal angol formációra hárult, amely tulajdonképpen Richard Hinks basszusgitáros „one man band” projektje, aki az eddig megjelent stúdióalbumokon minden hangszert és éneket egymaga vett fel. Az Aeon Zen MySpace-oldalát gyorsan átfutva sokat vártam tőlük, hiszen azt lehetett olvasni, hogy Hinks minimum a következő Mozart, de a srác persze messze áll ettől. Richard a bérelt zenészekkel a progresszív metal tökéletesen közhelyes változatát hozta, amely nagyon sokat csen a Dream Theatertől és hasonló bandáktól. Az élen egy visító énekessel. A kivitelezés magabiztos és technikailag hibátlan volt, de mit ér, ha az Aeon Zen generikus progresszív metaljából teljesen hiányzik a lélek és az önálló szerzői hang. Izgalmasabbá a zenét a vendég billentyűs, Vadim Pruzhanov (Dragonforce) sem tudta tenni, így az Aeon Zen fellépése gyorsan elszállt és elfelejtődött. De bárki állt volna fel ezen a hétfő estén a Devin Townsend Project előtt, annak borzasztóan nehéz és átkozottul hálátlan szerep jutott volna.
Bécsbe pedig csak és kizárólag egyvalaki miatt mentünk… Devin Townsend miatt! A Szene zsúfolásig megtelt nagyterme már attól megőrült, hogy elsötétült a terem, és elindult a misztikus, baljós intró… Nem, nem, nem Gorgo(šrot)rothra jöttünk, hanem valami egészen másra, és amint a színpadi kivetítőn leszállt Ziltoid, és a Vengaboys dalára táncra perdült, Devin tudtára adta mindenkinek, hogy komolyan gondolja. Hát, kicsit kevésbé komolyan, hiszen két órára Ziltoid szexrabszolgái lettünk… és minden másodpercét élveztük. Devin és a bandája már a legelején rabul ejtett minket a fertőző ugrabugrálóval, az Addicted!-del, és az első másodpercekben több innovációt mutatott, mint a bolygó összes progresszív metal bandája együttvéve. Ziltoidot leszámítva. A Devin Townsend Project tagjainak nem kell onanizáló szólókkal, másodpercenkénti ezer lejátszott hanggal bizonyítaniuk, a zenéhez való gazdag hozzáállásukat zseniálisan megszerkesztett aranzsmákkal, átgondolt ritmus- és tempóváltásokkal, fantasztikus hangszeres futamokkal és főleg megszámlálhatatlan érzelemmel mutatják meg, amelyek aprólékosan zenei formába vannak öntve. Minden egyes dalon rajta van Devin erős szerzői pecsétje, vagyis a dalok szinte barokk gazdagságúak, monumentális hangfallal, amely az agy szürkeállományának minden szabad zugát betölti, és egyszerre fújja el az embert a hihetetlen, magasba szárnyaló refrének erőteljes egyszerűségével az egyik oldalon, és a „mind-blowing” komplexitással a másikon. A hihetetlen Devin kiváló hangszeres zenekara támogatásával csontig lecsupaszított előadást nyújtott arról, mire képes ennek a kanadai „metalos Frank Zappának” az elméje. Egyik pillanatban az Addicted!-hez és a Supercrush!-hoz hasonló „pop metal” slágerek ritmusában ringatóztunk, aztán álmodozva úsztunk el az éteri Deadhead szárnyain, majd könnyesre nevettük magunkat a Ziltoid-dalokon, a By Your Commanden és a Ziltoidia Attaxx!!!-on, amely alatt a kivetítőn maga Ziltoid mutatta meg gitáros mesterségét. Devin egyetlen kézmozdulattal egyszerűen hihetetlen atmoszférát épít fel a dalokban, amely elképesztő érzésspektrumot fog át: a földöntúli gitárvonalaktól a meditatív mintákon át a tökös, tiszta metalos kirohanásokig. A legszebb meglepetést mindenesetre a zenekar a rendes műsor zárásaként, egy látványos hármassal okozta: az életet éltető, utánozhatatlanul pozitív üzenetű és ugyanilyen energiájú himnusszal, a Life-fal, a természetnek és a Földnek szentelt, kilenc perces fenomenális kirándulással, az erős környezetvédelmi üzenetű Earth Dayjel, valamint a viccelődős, már-már swinges Bad Devillel. Közben a szemek és a fülek végig a koncert központi, vezető alakján, Devin Townsenden pihentek. Devin nemcsak a zseniális gitárvonalak és szólók sorát szállította, amelyeket ez az őrült művész egy személyben egyesít, és amelyekhez más legalább öt gitárost igényelne, hanem egyértelműen bizonyította, hogy ebben a pillanatban a metal egyik legjobb és legkaméleonabb énekese. Devin hihetetlenül erős a középső fekvésekben, és irigylésre méltóan szép hangszínnel uralja az énekdallamokat, de egy szemvillanás alatt még mindig fel tudja ébreszteni magában a jó öreg Hevy Devyt, akire a Strapping Young Ladből emlékszünk. Ilyenkor nyers és brutális ordítozóvá, hörgővé változik át! De Devinnek igazán a gyengéd, éteri, álmodozó vokállal sikerül, amely egy pillanat alatt más dimenziókba röpít, ahová egy atmoszférafelhőn úszol el, amelyet Devin csak a hangjával és a gitárjával képes felépíteni. Devint viszont elképzelni sem lehet bolondozás nélkül, ami természetesen most sem maradt el: Townsend valóban méltó a legnagyobb stand-up komikusok nevére, nadrágszaggatóan vicces pillanatokról pedig az arcgrimaszaival és gyakorlatilag az egész megjelenésével gondoskodik. Így az „intermission” sem telt az elcsépelt skandálással és a zenészek színpadra hívásával, hiszen azt maga Devin tette meg. Jellegzetes, elszállt humorával így hívta ki a színpadra Dave „seamen collector” Youngot (gitár), a basszusgitárost, aki több fűt szív el, mint az összes jelenlévő együtt, valamint a dobos Ryan Van Poederooyent, akinek olyan erős a mellizma, hogy az olajkonzerveket egyszerűen azzal nyitja ki. Végül még magát is bemutatta: „Sziasztok, a nevem Devin. Minden este elalvás előtt maszturbálok. Sírva.” Zárásként Devin újra visszavitt minket Ziltoid izzadt heréinek ölelésébe a két őrült dallal, a Color Your Worlddel és a The Greysszel, a koncert legszebb és legmeditatívabb pillanatát pedig a Ki album dalaiból összeállított éteri jammel éltük át. A legvégére Devin körülbelül tíz rajongót hívott táncolni a színpadra a közönségből, és együtt roptak a „legcheesyebb” dalra, amit valaha írt, ahogy ő maga nevezte: a Bend it Like Bender!-re.
Devin Townsend a bécsi koncerttel nagy tálcán kínált két óra tiszta zenei élvezetet, amelyben még az egyébként visszafogottnak és hálátlannak tartott osztrák közönség is teljes erővel részt vett és élvezte. Ezúttal viszont minden Devin-mozdulatra megőrültek, energikusan és hatékonyan végig együtt énekeltek és ugráltak a zenekarral. A zenei generikusság korában Devin Townsend világítótorony, amely humort, őszinteséget, szikrázó szellemességet, innovációt és rengeteg minőséget sugároz, mind magában a zenében, mind a koncertelőadásban, hiszen Townsend két teljes órányi felejthetetlen szórakozást nyújt. A hétfő ellenére a hihetetlen, pozitív és optimista koncertélmény után könnyebb volt belelépni a munkahétbe, mert egyszerűen „boob-o-phonic” volt. „Yeees! Indeed!”
Fotók: Rok Klemše
Setlist
DEVIN TOWNSEND PROJECT: 1. Addicted! 2. Supercrush! 3. Kingdom 4. Deadhead 5. Truth 6. OM (Intro) 7. By Your Command 8. Ziltoidia Attaxx! 9. Life 10. Earth Day 11. Bad Devil – ráadás 1 – 12. Color Your World 13. The Greys 14. Ki Jam 15. Deep Peace – ráadás 2 – 16. Bend It Like Bender!
Képgaléria
