Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kranj / Transtation Squat / Szlovénia
A koncert dátuma: 2015. 02. 25.
Látogatók száma: 60
Jegyár: 10,00€
A forrófejű svéd lógós fiúk, a Sister, akik rendkívüli ügyességgel szemezgetnek a New York Dolls és a Guns N’ Roses hagyatékából, miközben az arcfestés fehér-fekete receptjét maga a magasztos King Diamond súgta nekik, a „sleaze rock új skandináv hullámának” (vagy akár metalnak) egyik legelszántabb képviselőjének számítanak. A Sister, ez az élesen kiöltözött kvartett, amelynél a punk szorosan odacsatolt elemei sem hallgathatók el, feketébb a legfeketébb ítéletnapnál! Mondjuk úgy, hogy a Sister azon a csapáson halad, amelyet a kicsit idősebb Murderdolls, no meg a Wednesday 13 tört fel, de a fekete sleaze, amellyel a zenei szókincsüket felszerelték, felismerhető helyet biztosít nekik azon zenekarok tömegében, amelyek (tágabban nézve) az említett irányzatot képviselik (Crazzy Lixx, Hardocre Superstar, Chrashidet,…). Azt viszont semmiképp se keverjük össze a nevet a Blackie Lawless és Nikki Sixx nevével fémjelzett legendás losangelesi formációval, amely ugyanezt a nevet viselte, és rövid időre a hetvenes évek második felében bukkant fel a horizonton, mielőtt a két zenész külön-külön, a hírnév felé vette az irányt.
A koncertesti nyitányt a helyi hírességek, a Ransom Call adták. Az az ötös, amely a zenei doktrínáját a hard rock és a punk származékaként írja le, némi lelkesedéssel a skandi sleaze rock új hulláma iránt, remek választás volt arra, hogy felvezesse a Sister-vihart. A banda mindkét demokiadványának, a »Creatures on the Loose« és a »Lobotomized« anyagából játszott. Feketébe burkolózva, a csillogás és a giccs jelenléte szépen hozzátesz a látványhoz (de a srácok nem esnek túlzásokba), a példásan összeszedett, összeszokott játék magabiztos fellépéssel párosul, a sajátosan károgó, komor énekstílus pedig, amelyhez talán kell egy kis idő, mire megszokja az ember, szlovén különlegességgé teszi a zenekart, hiszen az ilyen felállások, ha egyáltalán felbukkannak nálunk, inkább ritkaságnak számítanak, mint szabálynak. Jól kihasznált játékidő és meggyőző kivitelezés. A zenekart a közönség is talpon tartotta, soraiból nem hiányoztak az ismerősök, akik biztatták a csapatot. Jó adag méreggel megtöltött banda ők, és reméljük, hogy a kiélezett sleaze pózt a jövőben is hatékonyan fejlesztik, ápolják és egészítik ki.
A Sister úgy zúdult végig a színpadon, mint a megvadult vörös hangyák serege. Gátlástalanul elfoglalták a színpadot, és egy pillanat alatt leigázták a közönséget. Zenei megközelítésük, szemben a giccsel, amely a zenekar színpadi pózának kötelező része, épp ellenkező hatást kelt. Teljesen levetkőzöttnek, meztelennek hat, ugyanakkor élesnek és zsírosnak az extrém módon kiélezett hangzáson keresztül. A fekete lángnyelvek egy szemvillanás alatt elborították a színpadot! A kis létszámú, szerény ötven, talán hatvan fős közönség mohón ette a kezükből. Ezt a bandát látnia kellene minden punknak és metálosnak (az összes alműfajból), hogy megértsék, mi is az valójában, a legfeketébb zenei underground édes és igazi mocska. Jamie énekes extrém, hadd használjam a brutálisan sivító kifejezést, gyakran a growlt súroló, sőt egyenesen hörgésbe forduló hangjával az első mágnes, amely azonnal levesz a lábadról. A kötekedő, gátlástalan frontember a pajkos kölyök igazi pózával és megzabolázatlan „cocky” heccelődéssel egyenesen akrobatikát mutatott be a színpadon, szinte minden egyes emberrel kapcsolatba lépett a kis létszámú közönségből, és mindenkiből kisajtolta az utolsó atomnyi visszacsatolt energiát is. A másik két futó, Rikki Riot basszusgitáros és Tim Tweak gitáros sem maradt adós ezzel a színpadon, végig cserélgették a pozíciókat a mikrofonoknál. A kémia a közönség reakciói és a kiélezett kvartett között rendkívüli volt, és igazi kár, hogy nem volt a helyszínen még legalább ugyanennyi néző. A banda bemutatta az új albumot, a »Disguised Vultures« (2014) című lemezt, a szetlistát pedig természetesen az » Hated« (2011) című elsőlemez dalaival töltötte meg, és a »Deadboys Making Noise« (2009) című EP-t sem hagyta ki. és a vége felé. Az új albumról így megszólalt többek között a My Enemy, a Sick, a Disguised Vultures, az Arise, és a záráskor két körrel megtoldott Please Kill Me, a szetlistán pedig társaságukban volt még a Motherfuckers (Like You), a Hated, a Would You Love A Creature, a Spit On Me, a To Bad For You, a Werewolves On Blackstreet és a vége felé a Crash Bum Bang
Repesz a homlokba! Fantasztikus kivitelezés, energia, hitelesség! Egyenesen a zenei lényeg csattanójáig, amelyet a Sister ilyen szívvel-lélekkel képvisel. Reméljük, hogy ez nem az első és egyben utolsó látogatásuk volt, és visszatérnek hozzánk.
Képgaléria
