Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vasko Atanasovski Trio
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2013
Játékidő: 52:10
Értékelés: 4/5
Immár harmadik éve kápráztat el minket három kiváló szlovén zenész kombinációja, amelynek a sokoldalú fúvós-virtuóz, Vasko Atanasovski parancsol. Vasko Atanasovski Trio néven álltak össze, és itt van a trió második stúdióalbuma, a „Feel”.
Egy dolog az iskola, és megint más az iskolai drill, megint más az a képesség, hogy a fejedben születő ötleteket a lehető leghitelesebben önts zenei formába. Ez a garancia az egyedi art-arculatra, amelyet a saját szerzeményeid tartalma hordoz! Ez nem mindenkinek adatik meg. És ez választja el a jó zenészeket a kiválóaktól. Vasko az utóbbiak közé tartozik, erről nem is érdemes sok szót vesztegetni. Hogy rendkívül erős és közérthető zeneszerző és hangszerelő, azt már az előző munkáival és különféle projektek kombinációjában is bebizonyította, vezető és mellékes (vendég) zenei szerepekben egyaránt. Bárhová csatlakozik, ő a zenei változás generátora, az állandó változás motorja, aki egy magasabb, művészileg kifejezőbb szintre tolja a zenei kihívás lécét. Tipikus példa erre Vasko nemrégiben vendégszereplése a Bard debütalbumán
A „Feel” logikus folytatása a „Come To Me” (2012) című bemutatkozó lemezzel elkezdett történetnek. Továbbra is fenntartja a rengeteg műfajt összeolvasztó, rendkívül hatásos eklektikus gulyást, amely a trió belépője a nagy zenei eredetiség birodalmába. Az eredmény egészen különleges zenei keverék, amely hihetetlen ügyességgel egyensúlyoz a zenei kísérletezés kihívása és a kiszámítható dallamosság formája közötti vékony, látszólagos határvonalon.
A Remembering szörfös hangulatú, vagány nyitószáma az albumnak. A játékosságot és a józan éleslátást Vasko vezérdallama erősíti a szaxofonon, a szám pedig a fülnek még „barátságosabb” lesz, amikor beszáll Vasko éneke is. Energikus nyitómenet ez, ideális egy koncertest megnyitásához. Akárcsak az előző albumon, az új „Feel” lemezen is találkozunk teljesen instrumentális számokkal, és olyanokkal is, többségében, amelyekben Vasko angolul, szerbhorvátul és szlovénul próbálja ki az éneklést. A Nema više ničeg, majd az U valovima a maga ősi lényegében nosztalgikusan idézi a jugoszláv rockkultúra régmúlt, gazdag napjait, és olyan pillanatokat hív elő, amelyek közel állnak egyfelől Drago Mlinarec műveinek rajongóihoz, másfelől akár a Time zenekar híveihez is (U valovima). A fúvósok használata persze az az alapvető zenei elem, amely a trió egyedi, felismerhető karakterét megalapozza.
Az új album ismét megerősíti azt a felismerést, hogy az érzelmek és a szenvedélyek a szerbhorvát és a szlovén nyelvben fogalmazódnak meg optimálisan. Az üzenetek sokkal jobban gyújtanak, sokkal jobban hatnak e két szláv nyelven, mint angolul, ezért szerintem az angolt semmiképp sem kellene hiányolni, ha Vasko egyszer úgy döntene, hogy szakít vele a költészetben. A földrajzi közeg miatt, amelyben a trió sajátos dallamvilága kibontakozik, a szláv nyelvek zamatossága ugyanis optimális. Az I Love you, amelyet polkaritmus és hagyományos orosz motívum támaszt alá, mesterien összeszőve jazzelemekkel, tulajdonképpen az első albumról, a „Come To Me” lemezről ismert Volim te átdolgozott változata, és a versek üzenetének hatását tekintve az újrafeldolgozásban elveszített valamennyit a kifejező derűből és színességből.
Másrészt a „háromnyelvűség” választása egészen logikus kiindulópont Vasko Atanasovski nemzetközi hírnevéhez. Tény, hogy ezt a csapatot kötelező élőben hallgatni, mert akkor a legerősebb a kifejezőerejük. És mivel a Vasko Atanasovski Trio az egész földgolyó koncertszínpadait járja, nagyon is jól jön, hogy útközben becsempésznek egy-egy angolul elénekelt dallamot, amit globálisan érteni lehet, és ez talán még tovább nyitja előttük az ajtót a nemzetközi zenei színtéren való betöréshez.
A Baby alternatív rock és jazz hatásos keverékét hozza, Vasko pedig az énekével egyszerre idézi a józan éleslátás hangulatát és a dráma érintését, amely szelíden, lapulva végig ott őrködik a hangulati kulisszák mögött. Ha egy pillanatra az alternatív rockos számoknál maradunk, kicsivel később jön az albumon az I’ve Hated You, amelyben Vasko hangja még férfiasabban szól, és a gitárkíséret egyszerű, négyakkordos vonala miatt különösen Iggy Pop kereskedelmileg sikeres pillanatainak hangulatát idézi. Ebben a számban megvan az esély, hogy a trió rajongóinak koncertkedvencévé nője ki magát!
Az album persze alaposan megterhelt a balkáni hagyományos dallamvilággal is. Jó néhány derekasan odavágott arabeszk lopakodik be az improvizáció díszítéseibe, ami egyik alappillére a kivételes zenei ízlésnek és a szertelen pásztorjátéknak (špas teater), amelyet a trió önálló, saját úton járó tartása összességében felmutat.
Az album egyik abszolút kitérője a Hubljeva roža, amelyről elmondható, hogy a zenekar előző stúdióalbumán szereplő Hubljev ples folytatása. A szám neoklasszicista modorban szól, ahogy a többi dal közül alig valamelyik. Karikírozva összefoglalva: a Jethro Tull sosem vette volna fel Bach Bouree-jának feldolgozását, ha Ian Anderson 1969-ben hasonló ihletet kapott volna egy ilyen instrumentális szám megírásához, hogy aztán felkerüljön a hírhedt „Stand Up” Jethro Tull-albumra. A Hubljeva roža kivételes kompozíció, amelyet a fuvola finom érzékenysége vezet. A „Feel” egyik legszebb száma. A másik nagyobb kitérő közvetlenül az album vége előtt vár a hallgatóra: az In The Land Of Machine több mint 12 perces kísérleti kompozíció. Elöl a hangulat két alapépítőköve Dejan Lapanja gitárjának határozott ritmusdiktátuma (pengető használata nélkül), valamint Marjan Stanič ravaszul kihasznált ütőhangszerei, amelyek a háttérben a gépek zúgásának színpadiasságát idézik. A szám a kiszámíthatatlan spontaneitás zseniális szellemében bontakozik ki. Ezért jön el az igényesebb zenei gourmet, amikor elolvassa a trió mögött álló, magas zenei hírnévnek örvendő neveket! A csapat ugyanis éppen ebben a számban foglalja össze alkotói énjének és munkásságának valódi esszenciáját. Termetét és hangját. Tulajdonképpen ebben a számban azonnali választ kapunk arra, miért „Feel” az album címe! Ez a szám „odacsapós”, kutató zenei kaland, amely a kísérletezésében egyszersmind sötéten is hangzik. Olyan sötéten, amilyen csak a gépek országa lehet. Az album legkísérletezőbb, legszabadabb pontja, amely egyúttal megerősíti az Atanasovski–Lapanja–Stanič trió rendkívüli kémiáját a zenei inputok összekapcsolásában, ahol nagy az észlelés ereje!
A vagányan erőteljes szilajság kompaktabban megformált kompozíciókban, és az album igényesebb pontjainak zenei kísérletező kihívásokat hordozó, ingerlő húzásai rendkívüli egyensúlyt tartanak fenn az egész lemezen, amit már a zenekar debütalbumán is felismertek! Mindezek ellenére az egyes pontok, amelyek stílusukban eltérnek az általános hangulattól, a „Feel” albumnak azt az érzést adják, hogy valamivel kifinomultabban és bensőségesebben szól, mint a stúdióbeli elődje.
A „Feel” rendkívüli zenei őszinteség, egyedi kifejezőerejű éleslátás albuma, a bátorság tükre a vagány zenei húzások féktelen megvalósításában, a művészekben élő kreativitás önkihívás utáni vágyáé, és mindenekelőtt az előadás örömének lemeze. Utóbbi úgy visszhangzik az albumon, mintha a Vasko Atanasovski Trio egy igazi, valódi koncertet adott volna a stúdióban. A „Feel” tehát élőn és dinamikusan, a lehető legragadozóbban szól. Album, amelyen a sztereotípiák egy szempillantás alatt szertefoszlanak, és beleolvadnak a vérbő eklektika tapintható zenei anyagának karakterébe!
Felállás
Vasko Atanasovski – szaxofonok, fuvola, ének
Dejan Lapanja – gitár, vokál
Marjan Stanič – dob, ütőhangszerek
Producer
Vasko Atanasovski
Számlista
1. Remembering
2. Nema više ničeg
3. Baby
4. U valovima
5. I Love You
6. Hubljeva roža
7. I’ve Hated You
8. In The Land Of Machine
9. Ni te več
