Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Panzer
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2017
Játékidő: 53:10
Értékelés: 3.5/5
Tavaly szeptember közepén a „mindenkori fémes” Nuclear Blast Records kiadónál megjelent a színes egyéniségekből álló Pänzer második stúdióalbuma. A német super heavy / thrash metal formáció nem is olyan régen alakult, két motorja pedig Stefan Schwarzmann dobos (ex-Accept, ex-Running Wild, ex-Helloween, ex-U.D.O.) és a basszusgitáros-énekes Schmier (Destruction).
2014-ben jött ki a kiváló debütalbumuk, a »Send Them All To Hell«, amelyen az összes gitárt az egykori Accept-gitáros, Herman Frank (játszott a Victoryban is, szólóban is) szólaltatta meg, így annál nagyobb volt az érdeklődés, mit hoz majd az utód. A három zenész az első lemezen „fantomszerűen” működött, bűvölő, démoni dinamikájában hihetetlenül kiegészítették egymást. Sajnos ez a felállás nem tartott sokáig. A Pänzer egy ideje kvartetté bővült, Frank helyett pedig immár két gitáros van a csapatban: Pontus Norgren (HammerFall, ex-The Pooodles) és V.O. Pulver (G.U.R.D., Poltergeist).
Mit hozott hát újat a „Fatal Command”? Elsősorban egy remek borítót, amely arra emlékeztet, hogy az emberiség története nem más, mint a tökéletes őrület története, amelyet csak az ember képes létrehozni, és amelyben már régen világos, hogy az egész emberi ész egy olyan rendszer fenntartására ment rá, amelyet maga alatt tiport az idő, és csődbe jutott. Ennél az ügyesen felszolgált intő jelnél persze fontosabb a zenei tartalom. Érdekes, hogy a „Fatal Command” a két gitár ellenére sem hat olyan „őrülten és eszelősen megszállottnak”. Hadd finomítsak. Az új album hangzásában és stílusában nem olyan éles és csiszolt, nem olyan kompromisszummentes, mint szép elődje. Jóval több benne a muzikális tartalom, ami persze a két új gitáros zenei integritásából, illetve zenei karakteréből fakad. Jóval több a szépen csengő futam, amelyeket az új, háromszólamú gitárharmóniák hoznak, és rengeteg a neoklasszicista díszítés is, ezt pedig a skandináv gitáriskola fogásait ismerő, rendkívül ügyes és gyors kezű Pontus Norgren, az egyébként kiváló gitáros hozta a lemezre.
Ez mindenütt érződik. Minden szerzeményben, az album minden pontján. A hangzás kicsit „barátságosabb”, a fülnek még némileg „lágyabb” is, ha összeveted az elődje frazeálásával. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Schmier elveszítette volna a vokális jellegét vagy az előadói érzékét. Megint sivít és üvölt, mint egy nyárson megvadult vaddisznó, és ebben nincs párja. Éppen Schmier engedetlen énekhangja és persze Schwarzmann ágyúdörgésszerű dobolása billenti a mérleg nyelvét a helyes irányba, vagyis vigyáznak, hogy a Panzer ne sodródjon túl messzire a power metal ölébe, hanem megőrizze annak az ellenállhatatlan vonzerejét, ahogy a power metal frontálisan ütközik a hagyományos, megcsontosodott német iskola teuton thrash metaljával. A „Fatal Command” is így őrzi meg a Panzer művészi különlegességeit, és nyitva tartja az ajtót azoknak a hallgatóknak, akik friss szerzői alkotásokat keresnek, bár az nem biztos, hogy a Panzer minden tipikus Destruction-rajongónak is ízleni fog.
Felállás
Marcel „Schmier” Schirmer – basszusgitár, ének
Pontus Norgren – gitár
V.O. Pulver – gitár
Stefan Schwarzmann – dob
Produkció
Panzer
Számlista
- Satan’s Hollow
- Fatal Command
- We Can Not Be Silenced
- I’ll Bring You The Night
- Scorn And Hate
- Afflicted
- Skullbreaker
- Bleeding Allies
- The Decline (…And The Downfall)
- Mistaken
- Promised Land
