Szerző: Urban Bolta
Helyszín: Kino Šiška / Ljubljana
A koncert dátuma: 2010. 02. 15.
Látogatók száma: 600
Jegyár: 10€ / 12€ (a koncert napján)
Minden évben eljön az a nap, amikor minden sarkon fánk les ránk, tele a gyomrunk, pozitív energia vibrál a levegőben, vagyis remek alkalom egy koncertre, jelmezben vagy anélkül. Az idei húshagyókeddet a šiškai városi kultúra központjában a harmadik Yu go! est töltötte ki, amely három zenekart kínált: a hazai Carnavalt, valamint két horvát fellépőt, a Larve női triót és a riječkai provokátorokat, a Let 3-at.
CARNAVAL
Az estét a hazai Carnaval nyitotta, a zenekar tavaly adta ki „2” című első albumát, amellyel a Radio Študent szerint felállhatott a dobogóra a tavalyi év legjobb szlovén albumai közt.
Jéghideg, doomos riff nyitotta a fellépést. A Carnaval még az üres terem előtt kezdte mesélni a történetét, a zaj azonban szerencsére az előtérből a terem közepére csalt egy elfogadható számú zenére éhes embert, ami a zenekart is arra motiválta, hogy kihozza magából a maximumot. A Carnaval végigvezetett az első lemezén, és nagyjából negyven perc alatt bemutatta a saját víziót, amelyet a legkönnyebben talán a stoner rock fogalmával lehet leírni. A felhőtlen játék nehéz, torzított gitárok körül forog, ezek meglehetősen sötét hangulatot diktálnak, és akaratlanul is felidézik az 1980-as évek végét, amikor a grunge megszületett. Ha ehhez hozzávesszük Layne Staley-t idéző, álmodozó énekhangot, akkor az Alice in Chainshez hasonlítás sem lenne egészen mellékes. A srácok viszont progresszív alapokra építik a számokat, a grunge morbiditásába power blues motívumokat és olykor egy-egy elnyújtott doomos riffet csempésznek, a zenei összképre pedig a pontot az szokatlanul kiegyensúlyozott ritmusszekció teszi fel, amely képes meglepni, és egy rendhagyó megoldással teljesen új irányba terelni a játszott dalt. A ljubljanaiakat a színpadi karizma hiánya nyomasztja, de a koncerttapasztalat, ebben biztos vagyok, ezt a hiányosságot is meg fogja szüntetni, és akkor a Carnaval-fellépés utáni elégedettség kétségkívül még nagyobb lesz, mint most volt.
LARVE
Másodikként a csípős riječkai női trió, a Larve lépett színpadra. Az, hogy a zenekar csupán három tagból áll, élőben nagyon zavaró lehet, hiszen a szintetizátor-program tölti be a dobos szerepét, így a hallgató öntudatlanul is folyton a színpad hátterében üresen álló dobszék felé pillantgat. Ha azonban hozzászoksz a szokatlan helyzethez, a Larve megnézése, már ha szereted az újhullámos világot, igazi élmény! A Larve harminc évvel túl későn született, mert megrögzötten az újhullám örökségéből él. A riječkaiból, nem a zágrábiból. Ha a korabeli zágrábi szcéna a gitárfrázisokra tett, a riječkai szcéna a szintetizátort tekintette nagyon fontos zenei elemnek. A Larve zenei világában ez az alap, amelyre minden dal épül, olyan, mintha a gitár olykor csak másodlagos szerepet kapna. A három punklány sötét, pszichedelikus zenéje, ha az ember átadja magát neki, egészen más dimenzióba repíti a hallgatót, amihez hozzájárul Dunja gitáros és Petra basszusgitáros állandó kétszólamú éneklése is. Nem nehéz kitalálni, hogy a Larve is Riječkából származik, hiszen erősen érződik a helyi újhullám szereplőinek, a Termiti, az Ogledala vagy a Mrtvi Kanal hatása. A pszichedelikus összetevő a Larvénál túlsúlyban van a punkkal szemben, így a lányok soha nem vetik bele magukat igazán a velőtrázó őrjöngésbe, daljaik fő célja inkább a drámai hatás megteremtése és a libabőr előcsalogatása. Remek fellépés, ami sajnos alig félórás volt.
LET 3
Bár a két előzenekar, amelyek a rock’n’rollt teljesen eltérő szemszögből közelítik meg, remekül bemelegített, a nagytermet végül csak a riječkai bolondok, a Let 3 tudták rendesen megtölteni. Hja, találhatnánk-e egyáltalán megfelelőbb zenekart húshagyókeddre, mint ezt a amúgy is cirkuszi társulatot Horvátországból, amely a zenénél is jobban híres színpadi és színpadon kívüli provokációiról, meg arról a bolondos stílusról, amitől sokaknak felfordul a gyomra? Valószínűleg nagyon nehezen.
Tavaly év végén a Let 3 a Dallas kiadónál újra megjelentette karrierje elejének két kultikus albumát, a Two Dogs Fuckin’-ot és az El Desperadót, ezt megelőzően pedig kijött a Živa Pička koncert-DVD is, vagyis a Let 3 gondoskodott róla, hogy a látszólagos stúdióbeli szárazság ellenére (a Bombardiranje Srbije in Čačka óta már közel öt év eltelt) a média sokat beszéljen róluk. Ezért a szlovén főváros, a rajongók szilárd bázisa meglátogatása logikus lépés volt. Alig több mint két évvel a Cvetličarna-beli fellépés után ismét tanúi lehettünk egy olyan bolondériának, amely túlnyúlik az épp ésszel működő ember határain.
Teljesen hard rockos hangokkal indult az este. A „U Rupi od smole”, a „Niotkuda” és a „Ne trebam te” azokról a ritka lelkekről gondoskodott, akik a Let 3 jelenségben zenét keresünk, és általában csalódunk. A remek nyitány közben, amelyben a horvátok bebizonyították, hogy még mindig tudnak odavágó art punk dalokat játszani, és ezt ráadásul nagyon élvezik is, magától adódik a kérdés, meddig juthatott volna el a Let 3 (kizárólag zenei szempontból), ha kitartanak a pályakezdés művészi ihlete mellett, és ellenállnak a felesleges cirkuszkodás kísértésének. Az „El Desperado”, a „Fuck Famiglia” és a kultikus „Vjeran pas” feldolgozása tovább vitte a jó kezdőformát, egészen addig, amíg el nem érkezett az idő, hogy Prlja sarokba vágja a rendes műanyag jelmezét, és ezzel jött a Let 3-valóság másik oldalának ideje. A balkáni népzene temperamentumos mintái és az elektronikus ütemek a következő számokban rock-mulatságból farsangi kicsapongássá változtatták az estét, messze a hagyományos rockértékek irányvonalaitól. Az olyan dalok, mint a „Zurle Trešat” vagy a „Sokol”, a hozzáértő zenegurmand első pozitív benyomását a feje tetejére állították, ezzel szemben a teremben a látszólagos nyugalom után megindult a szórakozásra éhes nép tombolása, a sikeres „Profesor Jakov” és a Bele Vrane „Tazi tazi” feldolgozása, amelyet részben az eredeti szlovén szöveggel énekeltek, csak olajat öntöttek a tűzre. A bajszos férfiak a színpadon élvezik a dolgot, úgy tűnik, Mrle, Prlja és a többiek úgy játszanak, mintha utoljára lépnének fel. Az energia mindkét irányban áramlik, a színpadról a közönségbe és vissza. A kételkedő látogató így legalább kölcsönös szórakozást érez, ami erősebb annál a ténynél, hogy mindez csupán a horvát „zenészek” rutinos játéka.
Nem kétséges, a Let 3-ben már csak a gyökerek alternatívak, csápjai viszont nagyon messzire elérnek, annyira, hogy összekeveri a közönség összetételét, és keresztmetszetben több az olyan látogató, aki csak szórakozni akar, még ha olcsón is, mint a rock’n’roll hagyományának hívei. Az este alapvető célja teljesült, a nép jól érezte magát, bár a Let 3 nem mutatta meg minden férfias attribútumát, hanem ezúttal mégiscsak betartotta az etika alapszabályait. Remek munkát végzett a két előzenekar is, noha ismét beigazolódott az ismert tény, hogy a be nem futott zenekarok jobban illenek az intim klubkörnyezetbe, mint egy akkora tér színpadára, mint a Kino Šiška.
Fotók: Mojca Perdih
Képgaléria
