Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Jadis
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2003
A Gary Chandler (ének, gitár), Steve Christey (dob) és a kiváló I.Q. két veteránja, John Jowitt (basszusgitár) és Martin Orford (billentyűk) alkotta eredeti felállás, amely az 1987 óta létező zenekart jelenti, végre tető alá hozta az új stúdióalbumot (összesen az ötödiket). Az angolok a progresszív rock azon hullámának képviselői, amelynek irányvonalait a brit szigeteken a nyolcvanas években szögezték le szilárdan olyan bandák, mint az I.Q., a Marillion vagy az Arena, és hagyományhűen ragaszkodnak a győztes receptjükhöz, amelytől egy tapodtat sem mozdulnak el. A Jadis nem követi a jelen hangzásbeli vagy stilisztikai trendjeit, és nem hajtja őket olyan megszállottság sem, mint holmi újkori nosztalgiázókat, például a The Flower Kingset, akik a hetvenes évek prog rockjának örökségével kacérkodnak.
Ezek a srácok a szakmájukban igazi „értők”, ebben nincs kétség. A zene minden ízében hordozza azt az igazi kelta, hűvös felhangot. Ez hozzájuk tartozik, a hagyományos lényük része, az egész szász, angol, brit pontja, az északi hegylakó nép lüktetése. A produkció kristálytiszta, szőrszálhasogatóan precíz, a sokszínű motívumok gördülékenyen futnak át egymásba. Az egész annyira tökéletesen összerakott, hogy a hallgató alig tudja észrevenni az átmeneteket az egyes ötletek között. A dalok változatosak, az ellentétek rendkívüliek, minden lépésnél megvan a kiszámíthatatlanság teljes adagja. A lemez a The Great Outside című, kemény riffekre épülő dallal nyit. Jóval élőbb és acélosabb, mint azoknál a bandáknál, akiket fentebb hirtelen felsoroltam, és ezért a kezdet meglepő módon sok szempontból megkérdőjelezi, hogy a zenekar ehhez a műfajhoz tartozik. A gitár a legtöbb dalban, a nyitószám kivételével, ahol a riffelés a produkcióban helyenként szándékosan előre van tolva, teljesen egyenrangú tényező, amely a „driveával” fantasztikusan földre húzza a billentyűk űrbeli hangzását, így a két elem harmonikus egyensúlyban áll. Ebbe a kötelékbe szellemesen szövődik bele a szikrázó ritmusvonal, produkciós szempontból fenomenálisan kiegyensúlyozva, kifejező basszussal, dallamos futamokkal és ízléses, kontrasztos átvezetésekkel, amelyek tovább szellőztetik a dalokat, és magasan tartják az egész lemez hangulatát. A hangulat kontrasztos lendületet kap, és egy fokkal feljebb emelkedik az álmodozó Into Temptationnél, majd az Each & Everyday során még tovább fokozódik. Hogy Martin Orford velünk van, azt legkésőbb a címadó instrumentális hallgatásakor nem nehéz kitalálni. Aki ismeri az I.Q.-t, annak nincs benne újdonság: ez Martin Orford ezoterikus billentyűhangjainak óceánja a maga összetéveszthetetlen megjelenésében. A dal fantasztikusan olvad át a lemez egyik hangulati csúcspontjába, a Yourself Alone-ba. Gary hangja egyenesen testhezálló a Jadis által ápolt stílushoz, hiszen a brit énekesek különleges társaságába tartozik, P. Gabrieltől egészen Fishig (ex-Marillion). Tiszta és érzékeny hang, amely végig átéléssel olvad egybe a kompozíciókkal. Kifinomult, finom megközelítés jellemzi, amelyben nincs helye melankóliának, patetikusságnak vagy önsajnálatnak, a hang inkább a teljes öntudatot sugározza, és a saját útja céljának megvalósításába vetett, megrendíthetetlen hit iránti elkötelezettséget.
A srácok azt a zöld nyelvet beszélik, amelyet már a Yes vagy a Barclay James Harvest is éleslátóan használt. A prédikálás tele van gnoszticizmussal, a kozmosz erői iránti teljes tudatosságba és odaadásba burkolva. Itt nincs helye a kisember mindennapi nyűgein való érzelgős sírásnak, a Jadis ezek fölé emelkedett, a szövegeik és a zenéjük pedig a fény és az életerő teljes támadása, csupa pozitív rezgés. Ha érintenem kell Nagy-Britannia szolgalelkűségét az óceánon túli nagy testvér felé, a Jadis filozófiája tükörképet kínál ehhez. Olyat, mint Smith ügynök és Mr. Anderson a Mátrixban. Félelem az ismeretlentől (teljes kontroll), vagy szeretet mindenekfelett (teljes szabadság). A tömeg jelenleg mélyen az első opció hatása alatt áll.
A „Fanatic” egy olyan lemez, amelyet a tiszta „feeling” teljes dominanciájával készítettek, másként fogalmazva a szív hangjára való őszinte hallgatás elvével. Nehéz kiemelni a csúcspontokat, a dalok egyenrangú, változatos kis történetek, tökéletességig csiszolva. Az erős ezoterikus pillanatokkal teli, a spontaneitás nyelvének jelentős érintésével bíró zene, a fantasztikusan megalkuvást nem ismerő, grandiózus, atmoszferikus keverék ezért varázslatossá, csábító miszticizmussal telivé teszi a Jadis történetét, amelyen végig átsüt a fény sugara. Röviden: isten hozott a csillagközi űrjárművön, ahol az idő és a tér minden értelmét elveszíti. „Pápá, Descartes, elhagytuk a világodat!”
Felállás
Gary Chandler – gitár, ének
Martin Orford – billentyűk, vokál
John Jowitt – basszusgitár
Steve Christey – dob, ütőhangszerek
Produkció
Gary Chandler
Számlista
1. The Great Outside (6:34)
2. Into Temptation (6:38)
3. Each & Everyday (6:09)
4. I Never Noticed (5:24)
5. Fanatic (4:04)
6. Yourself Alone (6:56)
7. Take These Words (4:16)
8. What Kind of Reason (8:17)
9. Who Can We Be Sure Of (4:51)
Az album játékideje: 53:09
