Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Incurabili
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 35:11
Értékelés: 3.5/5
Az Incurabili igazi különc páros. Két gitáros, két énekes. Hat húrt rákötnek az áramforrásra, és kezdődhet a lerobbant, recsegős hangzású »lakoma«. Egyáltalán nem soványka, viszont rendesen »kicsavart«. Amikor a minimalizmus állampolgárságot kap. A zeneiség oroszlánrészét az egész történetben a két zenész összefonódó éneke adja. Isten hozott hát a garázsrock végtelenjében!
A nyitó, pszichedelikusan elcsábító Have A Pick, amely a teljesen odavágó minimalizmusra épít, és amelyet csak a refrénben megjelenő vokális harmónia konkretizál kontrasztosan, egy pillanat alatt leleplezi a duó zenei lényegét. Hangulatilag a lemez további részében a The More I Get közelíti meg, ahol a lehangoltság hipnózisába a southern rockos slide-gitár csillogó fénycsíkja visz egy csipetnyi ragyogást. Komor, morbid. Jön a eszeveszett blues, az I’ll Stay Out of Trouble, amelyhez kifejezésmódjában később a Her Hair is Everywhere kerül közel, amikor a zúgó vitorlázás „mentális megszakadás” sodrában a tényleges skizo punk blues excesszusig jutunk. A „csibészes” Real Slow enyhe lódobogása a rockabilly és a country elemeit vegyíti, a Judo Karate Aikido Kung Fu pedig üdvözlendő, cinikusan packázó elhajlást hoz néhány olyan dallamfordulat felé, amely a Ramones energiáját idézi.
A C’Mon In felkelti majd a Johnny Cash-rajongók figyelmét, és Bob Dylanét is (vajon szájharmonikát hallottam?). Ez az érzés már korábban is kezd kialakulni a lemezen, de ez a szám a használt eszközökkel a legközvetlenebbül erőlteti az asszociációk értelmét. Egészen különleges szatirikus reflexió a rock ‘n’ roll sztárság világára, mondjuk inkább úgy: a csillogására és nyomorára.
Amennyi az elkapott feketeség, depresszió, végső tragédia és melankólia, ugyanúgy egy szuszra mellé van téve a cinizmus nevezetes hangja, sőt a szatíra is, ami a szlovén alternatív rock underground ismert állandója. Vagy általánosabban nézve: Cankar korától kezdve. A duó több dallamot enged szabadjára a Video Manben. Bár ez a szám is teljesen kiszűretlen, és teljesen élőn cseng ki (mintha stúdióban rögzített koncertfellépés lenne), akárcsak a lemez összes többi dala. Ez a szám demófelvételként egy másik zenei történetben akár egy kereskedelmileg sikeres sláger magja is lehetne.
A disszonancia mindig is az alternatív póz megmentője volt. És ebben az esetben is teljesen beválik. A disszonáns zúgás eleme ugyanis alapvetően működik. Mindennek természetesen megvan a maga értelme a „Fair Enough” albumról szóló történetben, és fontos tartalmi különlegességeket hoz, amelyek az Incurabilit a szlovén alternatív rock underground szövevényében a helyére teszik.
Annak ellenére, hogy a „Fair Enough” kifejezetten alternatív rockos póz, a földalatti élvezet netovábbja, az Incurabili 35 percnyi dalanyagában elég változatosan adagolja a szerzeményi eltéréseket ahhoz, hogy ugyanez a póz elnézően elviselje a műfajok közötti összeolvadás hatásos beépülését az album zenei testébe. Érdekes, hogy az Incurabili egy pillanatra sem fordít figyelmet a hangzás csiszoltságára. A legtöbb zenekar az album számait szigorú demófelvételeknek vagy gyorsan felvett ötletmagoknak tekintené, amelyekre a hangzás-produkció és az hangszerelés további szakaszában gyökeres továbbfejlesztés vár. Hallgatás közben gyorsan rájössz, hogy több hang „mellélő”, egy-egy hang és akkord a fogólapon úgy akad el, hogy nem cseng ki tisztán, és az is kérdéses, hogy a két zenész egyáltalán fül után hangolja-e a gitárokat. Ha igen, nagyon sietősen. Remélem, a srácok nem veszik zokon a következő gondolatot, de gitározni sajnos nem tudnak. Ez a kritérium viszont a „Fair Enough” esetében nem a zenei tartalom minőségének igazi mércéje. Valójában nem is kell többet tudniuk, mint amennyit el tudnak játszani, hiszen mindent kompenzálnak az ötletességükkel, ami számít. Az adott ötlettel egyedi atmoszférát teremtenek, amely leköti a figyelmet, és eltávolítja a hallgató logikus-elemző szemléletét, helyette előtérbe lép az agyas trip-oid pillanat, amely elvisz az ő zenei világukba. És igen! Ez a világ működik. Egyedien és csábítóan.
Felállás
Bruno Subiotto – ének, gitár, szájharmonika
Niko Novak – ének, gitár
Produkció
Incurabili
Számlista
1. Have a Pick
2. I’ll Stay Out of Trouble
3. Real Slow
4. Judo Karate Aikido Kung Fu
5. The More I Get
6. Steve is Back
7. C’mon in
8. Video Man
9. Her Hair’s Everywhere
10. Pussy is OK
11. She’s Waiting
