Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés dátuma: 2021. 11. 19.
Producer: Andy Sneap
Az album hossza: 60.23 perc
Stílus: Thrash Metal
Értékelés: 8.5/10
Exodus! A Bay Area thrash metal legendái. Itt van tehát az új, összesen tizenegyedik stúdióalbumuk. „Persona Non Grata” – vagyis „nemkívánatos személy”. Pont, ahogy egy kultbandától várni lehetett, amely megőrizte a dühét és a gúnyát, amelyekre a világ thrash metaljának egyik alappillére épült. Miután a Slayer befejezte, az Exodus főnöke és gitárosa, Gary Holt még nagyobb elszántságot mutatott, és az új anyagba olyan ötleteket fektetett, amelyek (ahogy várható volt) a klasszikus Exodus szagát árasztják. Ráadásul a Slayernél töltött évek alatt alaposan megfertőzte a „gonoszság”, a „ravaszság és romlottság”, ami az új ötletekkel bőségesen önt olajat a tűzre, a zenekar egyedi hangi terrorjának már-már közmondásos, romboló agresszivitására. A gonosz és a reménytelenség ölelését egy helyen találod meg: a teátrálisan végtelen pusztulást hozó, nehézkes disztópikus indulóban, a Prescribing Horror-ban. Az Exodus az új albumon is az az ötös marad, amely a legkisebb szépítgetés nélkül, egyenesen és köntörfalazás nélkül önti ki a haragját az emberiség tévedései miatt. A társadalomkritikus elkötelezettség az érett évek alatt is a zenekar alkotói ihletének nagy visszatükröződése. Gondoljatok bele: az Exodus már 1979-ben alakult. A csípős maróság nem huny ki. Jó 40 év után is megállás nélkül, lángoló hevülettel osztják a szédítő, csiszolt pofonokat, amelyektől a hallgatóik füle készséggel vérzik.
Steve „Zetro” Souza, a visszatérő, akit hosszú éveken át nagyon hiányoltak, a visszatérése utáni második albumon is bizonyítja, hogy a hangja megbízható és határtalanul pusztító húsdaráló, amellyel magabiztosan felel az új album ütős frázisainak agresszív terrorjára. „Zetro” mindaz, amit az ember egy énekestől kíván, ha az Exodusról van szó. Tetőtől talpig.
Más oldalról nézve viszont a „Persona Non Grata” megint túl hosszú. A játékideje valamivel egy óra fölé nyúlik, és ez tulajdonképpen az egyetlen hibája. Ugyanez a megjegyzés érte az előző, „Blood In Blood Out” albumot is, amelynek megjelenése óta – hohó – jó hét év telt el. A „Blood In Blood Out”-tal ellentétben a „Persona Non Grata” sokkal tömörebben és határozottabban szól hozzád, és bár néhány dal veszélyesen közel jár a nyolc perchez (Lunatic-Liar-Lord, a címadó dal), nem ébreszti azt az érzést, hogy ellopná a hallgató idejét. Az album teljes játékideje alatt érezni az ötös rendkívüli elkötelezettségét, a tagok minden kifejező ragyogásának csodálatos kivitelezésén keresztül! Ez pedig mindig az a pici súly a mérlegen, amely a győzelmet hozza. A „Persona Non Grata” több mint fél évvel a hivatalos megjelenés előtt elkészült. Mindenesetre ez is egy újabb csúszás annak az állapotnak köszönhetően, amelyet a bolygó az elmúlt két évben átél!
Az Elitist, a Clickbait, a The Beatings Will Continue (Until Morale Improves) és a Slipping Into Madness azonnal kikiálthatók klasszikus Exodus-dalnak. Főleg a rövidebb romboló, a Clickbait olyan, mint egy visszavonhatatlan lövés vissza a „Pleasures of the Flesh” (1987) klasszikus idejébe. Lee Altus és Gary Holt továbbra is a metalvilág egyik legragyogóbb gitárpárosának pedigréjét hordozza. Ha a klasszikus thrash metal világszintű magasságairól beszélünk, csak kevesen érnek a nyomukba, természetesen a Testament Skolnick/Peterson-párosa kivételével (és kitaláltad). A két gitáros munkája az új Exodus-albumon is páratlan csemege. A szólóik ötletesek, szikrázók, finoman a dalok magjába ágyazottak (a mid-eight részek ezért gyakran maguk a kompozíciók csúcspontjai). Van itt egy halom extra díszítés, szédítő atmoszférikus fordulat a modulációkban, amelyek folyamatosan kísérik a két gitármester kimeríthetetlen fantáziájú gitáros színpadképét. Nem hiányoznak a hármashangzatú harmóniákat megtestesítő zenei pillanatok sem. Mennyei! A The Years Of Death And Dying pedig mindezek mellett egy olyan szám, amely határozottan „megszökött” a „Tempo of the Damned” (2004) albumról.
Igen. A „Persona Non Grata” hallatán az olyan bandák, mint a Havok és a Warbringer, amelyek jó pár évvel fiatalabbak az Exodusnál, 2021-ben is hegyezhetik a fülüket, és azonnal elismerhetik, hogy a saját újjáéledésükben még sokat tanulhatnak a Bay Area thrash metal legendáitól. Az Exodus tehát az új albummal sem mondta még ki az utolsó szót. Csak bízzunk benne, hogy Tom Hunting, aki az elmúlt évben gyomorrákkal küzdött, rendbe jön, a dolgok rendeződnek, és az új Exodus-album zenéje a vaskos klasszikusokból álló repertoárral együtt minél előbb újra életre kel az öreg kontinens színpadain is. A Testament, a Heathen és más kiváló produkciók után most az új Exodus-albummal is folytatódjon hát a thrash metal nyolcvanas évekbeli klasszikus korának reneszánsza!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Persona Non Grata
2. R.E.M.F.
3. Slipping Into Madness
4. Elitist
5. Prescribing Horror
6. The Beatings Will Continue (Until Morale Improves)
7. The Years Of Death And Dying
8. Clickbait
9. Cosa Del Pantano
10. Lunatic-Liar-Lord
11. The Fires Of Division
12. Antiseed
Felállás:
Steve ‘Zetro’ Souza – ének
Gary Holt – gitár
Lee Altus – gitár
Jack Gibson – basszusgitár
Tom Hunting – dob
