… és a morbiditás szépséggé változik (2010)
Helyszín: Cvetličarna / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2010. október 15.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 22,00€ (elővétel) / 25,00€ (a koncert napján)
Sötét csend borult a szlovén fővárosra. A sötétség hűséges bálványimádói, akiket az emberek metalosokként ismernek, Ljubljana egyetlen pontján gyűltek össze: a Mediapark (Cvetličarna) csarnokban. Mi történt ott? Fantáziák, nyers erő és dallamok. Ismét ellátogattak hozzánk a svéd melodikus death metal úttörői, a Dark Tranquillity, és egy jó pár száz fejnyi, hosszú hajú, feketébe öltözött tömeget vonzottak.
Amikor elütötte az óra az időpontot, és a rádió elhallgatott, tudtuk, hogy ideje bemenni a csarnokba. Legnagyobb meglepetésünkre először a görög Scars Of The Sun lépett fel, és eléggé elferdítette az arcunkat, mert egyáltalán nem számítottunk rájuk. Mindenki számára ismeretlenek voltak, és (nagyjából) metalcore stílusban játszottak olyan zenét, ami aznap este nem mindenkinek ment be a fülébe. Hallani lehetett benne a Doors billentyűit, az Offspring ugrálós energiáját és a Dream Theater monotonitását. Nem csak egy-két ember, hanem mindenki legfeljebb 2 percig bírta bent a csarnokban, aztán kiment a friss levegőre, és megkezdődött a vita ezekről az abszolút outsiderekről, ha nevezhetjük őket így, akik a színpadon dörögtek. Zeneileg egyáltalán nem illettek a két utánuk következő zenekarhoz. De nem baj. Az volt a lényeg, hogy összegyűlt a tömeg, és sok ismerős arcot lehetett látni a szlovén metalvilágból. Megittunk egy-két sört, váltottunk néhány szót, és már jött is az idő, hogy újra bemenjünk a csarnokba.
Mintha be lettünk volna programozva, pontosan időben érkeztünk a finn előételre, az Insomniumra. Nincs mit mondani. Elindul az intró, a zenekar a dobok felé fordulva várja a pillanatot, amikor leesik az első riff, illetve az első ütés a dobon. És így kezdődött. Új és régi számokkal tálaltak nekünk. A zenekar néhány ismerője és rajongója szerint az új anyag nem éppen szívdobogtató, de az este mást mutatott. A zenekar mindent beleadott. Az énekes padlógázt nyomott, a gitáros pedig finomabb vokállal kísérte. Bár a férfias, reszelős growl és a tiszta férfihang kombinációja általában nem működik a legjobban együtt, az Insomnium megmutatta, hogy ez nem törvényszerű. Többször is remekül összehangolódtak. Időről időre a másik gitáros is hozzátett a hangulathoz, aki egyébként a koncert alatt elég szégyenlősnek és titokzatosnak tűnt. Érdekességként nem hagyhatjuk ki, hogy az énekes a szünetekben megpróbált néhány szlovén szót mondani. Hallhattunk olyanokat, mint: Na Zdravje, Hvala. De ami a legkomikusabb és egyben legelképesztőbb volt, hogy még Zlatko Zahovićot és Primož Peterkát is megemlítette. Úgy tűnik, Szlovénia sportolóinak híre az északi országokba is eljutott. Röviden… a srácok nagyon jó előételt adtak, vagyis remekül ráhangoltak az est sztárjaira. Le a kalappal, fel az ördögszarvakkal!
Ismét egy félórás szünet és friss levegő következett, valamint az első és a második zenekar összehasonlítása. Ha valaki azt mondta, hogy az Insomnium jobb volt, mint a SOTS, egyáltalán nem tévedett. Fél óra egy szempillantás alatt eltelt, és már jött is az idő, hogy visszatérjünk a dallam epicentrumába.
Ekkorra már az egész tömeg bent volt, és azt mondhatjuk, hogy nagyjából 300 fej forgott, ha nem több. A terem elsötétül, a fény pedig a vászonra rajzolja a mindenki által jól ismert „D” és „T” kezdőbetűket.
A srácok készen állnak! A koncert billentyűs intróval indul, az ambient felpörög! Egyre titokzatosabb lesz és borzongatóbb. A zenekar belevág az első riffbe, a színpadra pedig kiszalad Mikael Stanne, a svéd melodikus úttörők, a Dark Tranquillity frontembere. A srácok változatos dalválasztékkal álltak elő, amitől a tömeg végig lábon maradt. Hogyne maradt volna, hiszen ezúttal rendkívüli átéléssel és lelkesedéssel játszottak, és 100%-os verejtéket csorgattak magukból. A karizmatikus Mikael énekre, „headbangelésre” és mindenre biztatta a közönséget, amit minden igazi metalkoncert kötelező hozzávalójának tekintünk, a zenei végletek felé forduló hozzáállással! Akik esetleg látták a „Get him to the Greek” című filmet, azoknak elmondhatjuk, hogy Mikael színpadi megjelenése az említett film Aldous Snow-jára emlékeztetett. A hangulat epikus dimenzióját Mikael közbeszólásai is megteremtették. Jókedvűen biztatta a rajongókat, hogy énekeljenek, és egészítsék ki a dalcímeket, amikor bejelentette őket. A vetítést sem szabad kihagyni, amely minden számmal változott, és rendkívüli dinamikát adott az estét gazdagító, erősen atmoszférikus ingereknek. Rengeteg pszichedélia és szokatlan morbiditás tett mély benyomást erre a koncertélményre. Összességében… a srácok másfél órán át Skandinávia dallamos hangulatú számaival kényeztettek minket. Mondhatnánk akár azt is, hogy túl rövid volt. De ami szép, az mindig gyorsan elmúlik. Legalábbis így mondják.
A koncert nagyon sikeres volt, szép volt a hatásában, a göteborgi death metal iskolájából érkező metalprédikáció a Dark Tranquillity módján. A tömeg hihetetlenül nyugodt volt a koncert alatt. Nem voltak részeg kilengések, és csodával határos módon egyetlen „Slaaayeeeeer!!!” kiáltás sem hangzott el. Bármilyen acélos és sötét is a metalszív, vannak olyan koncertpillanatok, mint ez a mostani találkozás a svéd Dark Tranquillity-vel, amelyek mennydörgő visszhangja hatékonyan szikrákat csihol, és megolvasztja a legkeményebb metalszívet is.
fotók: Martin Prezelj
Setlist
1. At the Point of Ignition
2. The Fatalist
3. Damage Done
4. Lost to Apathy
5. Monochromatic Stains
6. The Gallery
7. The Wonders At Your Feet
8. Iridium
9. Shadow In Our Blood
10. Focus Shift
11. Icipher
12. Dream Oblivion
13. Misery’s Crown
14. Haven
15. Punish My Heaven
16. Final Resistance
17. Therein
18. Terminus (Where Death Is Most Alive)
Képgaléria















