Előadó: Pain Of Salvation
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: kb. 200 perc
Pontszám: 4/5
A Pain Of Salvation az egyik legkiemelkedőbb progresszív zenekar, amely akkor tűnt fel, amikor újra feléledt az érdeklődés a „progresszív” jelző iránt (ezúttal a metalban). Ezt az érdeklődést színpadi megjelenésével elsősorban a Dream Theater szította fel a kilencvenes évek elején. A Pain Of Salvation rendkívüli zenei víziójú és tágas látókörű csapat. Amikor belépsz az egyedi, utánozhatatlan zenei művészet nyelvén szóló világukba, olyan, mintha egy kiapadhatatlan forrásból kezdenél meríteni, amely egyszerűen nem hagyja abba, hogy kielégítsen és lelkesítsen. A Pain Of Salvation ma magasan profilozott üzeneteivel, rendkívüli kidolgozottságával - hangzásban és szerzeményekben egyaránt -, az öttagú csapat kiváló összhangjával, amellyel öt fej kreatív, ihletett elméjét értik meg és követik, miközben hibátlanul építik tovább és egészítik ki az ötleteket egyedi zenévé, egyenesen a művészet világelitjébe tartozik. Abba a művészetbe, ahogyan a rock értelmezi. Ebből a szempontból igazi zenei mágusok!
A zenekar csak 2005-ben indult el első igazi headliner európai turnéjára, amelyen ötödik stúdióalbumát, a „Be”-t (2004) népszerűsítette. Ez a turné rendkívül sikeres volt, ami nem csoda, hiszen az 1997 és 2004 között megjelent kiváló albumokkal szilárd és széles hívei tábort építettek maguknak.
A dupla DVD első lemeze egy 80 perces dokumentumfilm, amely egyenesen a színfalak mögötti történések közepébe visz, olyasmibe, amitől a zenerajongó, aki elvileg csak akkor kerül élő kapcsolatba a zenekarral, amikor zsebében a jeggyel elindul a koncertre, általában el van zárva. A történet Svédország idilli vidékén kezdődik, ahol találkozunk a zenekarral, amely egy hangolós próbára gyűlik össze, és kipakolja hangszerarzenálját, hogy belsőleg kalibrálja a Pain Of Salvation fizikai valóját. A néző/hallgató ezután a zenekarral együtt felszáll a turnébuszra. A film közel hozza a zenekar és technikai stábja turnééletét, rengeteg érdekes apróságot felmutatva: Kinder-tojásokkal tömik magukat, megszámolják a eladott merch bevételét, Daniel Gildenlow megfázását igyekszik elűzni, testvére, Kristoffer bal szeme pedig bedagad, de láthatunk különféle lazítási módszereket is, amelyeket a tagok a színpadra lépés előtt alkalmaznak. Az egész dokumentumfilmet a zenekar tagjainak nagyon személyes nyilatkozatai támasztják alá a turné mindennapjainak egy-egy pillanatáról. Mielőtt rátérnél a koncertlemezre (a második korongra), mindenképpen nézd meg az elsőt, mert a zenekar két inkarnációjának energiája eltér a két lemezen. Ahogy már maga a DVD címe is elárulja, a lemezek felosztása a zenekar kettős halálára, vagyis kettős átalakulására utal. A turné végén a zenekar elbocsátotta egyik oszlopát, Kristoffer Gildenlowt, mert a basszusgitáros „napi bioritmusa” nem fért össze a többiekével: a fickó Utrechtben (Hollandia) él, a csapat többi része pedig természetesen Svédországban. Határozottan nem könnyű helyzet, amellyel a fiúknak, Daniellel az élen, meg kellett birkózniuk. A döntés súlyáról és következményeiről az a metafora árulkodik, hogy a zenekar ekkor halt meg először.
A legnagyobb értéket ennek a DVD-nek persze a második lemez adja, amelyen a zenekar teljes koncertfelvétele megtalálható az amszterdami Paradiso klubban, 2007. március 2-án, Hollandiában. A zenekar ezen a turnén a „Scarsick” (2007) albumot mutatta be. Soraiba ekkor már befogadta az új basszusgitárost, Simon Anderssont, aki Kristoffer Gildenlow helyét vette át. Nem sokkal a turné után egy újabb tag is elhagyta a zenekart, akit nehéz elképzelni a Pain Of Salvation nélkül. Ő Johan Langell dobos, aki 1990-ben csatlakozott a Pain Of Salvationhöz, mindössze 14 évesen (Daniel akkor 16 volt). Vagyis ő az a tag, aki döntően meghatározta a zenekar hangját és arculatát, ezért Daniel utalása, hogy az ő távozásával a zenekar másodszor is meghalt, teljesen jogos.
Végre eljutottunk azokhoz a sorokhoz, amelyek a koncertteljesítménynek, a hangnak és a képnek szólnak, ez a lényege a DVD értékelésének. A Paradiso klub nagyterme „szemre” jó 1000 embert fogad be, az első és második emeleti két erkélyt is beleszámolva. Járt már valaki a belgrádi SKC nagytermében? Ha igen, akkor nagyjából érzed, milyen teremről van szó: olyanról, ahol más művészeti előadásokat (balettet, színdarabot stb.) is be lehet mutatni. A közönség teljesen a színpad alá van szorítva. Akkreditált fotósoknak és operatőröknek így nem jutott hely. Ezért két kamerát a színpadra tettek – balra és jobbra -, hármat pedig az erkélyekre. Az utóbbiak közül kettőt ismét a terem bal és jobb oldalára, a harmadikat – egyenesen szemben a színpaddal, a terem hátuljába. A Pain Of Salvation nem dicsekedhet nagyobb költségvetéssel, amely gazdag és érdekes színpadi világítást, különleges fényeffekteket és látványos meglepetéseket hozott volna a színpadra. A koncert alatt leginkább egyszínű fénynyalábok „kitöréseit” látjuk, fehér, piros vagy kék fénnyel, a koncert jelentős része pedig hangulatosan, enyhe megvilágításban vagy teljes sötétségben zajlik, ami összességében a felvételnek „bootleg”, illetve „alternatív” hatást kölcsönöz.
A kameraállások tekintetében az operatőrök természetesen hátrányban voltak, mert nem kínálnak igazi „közeliket”, a kamerák távoli fókuszra korlátozódtak, ami emiatt nem nyújt olyan jó minőségű felvételeket, sem élesség, sem képkivágás szempontjából, mert a távoli elhelyezés miatt a kiválasztott képek érzékenységükből veszítenek. A helyzetet megmenti a két színpadi kamera, amely a nézőt/hallgatót egyenesen a színpadra állítja, ahol szemmel követheti az egyes tagok színpadi játékának részleteit, amikor éppen a munkájukkal vannak a középpontban, de akkor is, amikor visszahúzódnak egy korty vízért és hasonlókért.
Ami ennek a felvételnek a győzelmét és különleges nagyságát adja, az az anyag előadása. Ez tiszta tízest érdemel, vagyis a hibátlan „kiváló” minősítést. Persze le kell vonni az utólagos stúdiós hangszépítések jelenlétét a nyers felvételekből. A hang rendkívül tiszta, minden építőelem tökéletesen jól hallható. A zenekar főnöke, ötletgazdája és zenei látnoka, Daniel Gildenlow szó szerint elképeszti a nézőt/hallgatót azzal, hogy egy személyben egyesíti a kiváló énekes és a kiváló gitáros tökéletességét. A fickó ügyesen kihasználja hangja természetes kaméleontehetségét, amely az előadás során spontán módon alakul át sokféle alakká, igazi, spontán és teljes átéléssel. Daniel úgy mozog, mint hal a vízben: az erogénen férfias, torokhangú nyerseségtől, amellyel tekintélyt parancsolóan diktálja a dal képét, az androgün hangulatú átváltásokon és akár a lányos sóhajokon át a kilégzéses éneklés és a narráció melegségéig, de közben mindvégig tisztán kiemelve a dallamot, és ami lényeges, az érzelmeket.
Kiválóan összeszokott csapat nélkül persze semmi sem lenne! A Pain Of Salvation ezen a felvételen fantasztikus összhangot mutat, zenei tökéletességet kínál az expresszió terén, amely a különféle műfaji fogások bravúros, többrétegű integrációjának gyümölcse, s amely alapvető komplexitásával és a kivitelezés egyidejű tökéletességével ejt ámulatba, amit az öttagú zenekar a felvétel minden pontján nyújt, főleg technikai szempontból.
A koncertfelvétel végig magasan éber figyelemben tartja a nézőt/hallgatót, főleg a hangulati állapotok felkavaró hullámzása miatt, amelyeket megörökít. A koncert lendületesen nyit, a lavinaszerűen masszív hangfal felépítésével a Scarsickben (mindkét gitáros mélyebb hangolást és hétvonósokat használ), majd az America teljes fordulattal lep meg, olyan refrénnel, amely nem rejti véka alá Daniel Gildenlow egykori The Flower Kings-tagságát. A felvétel középső része az album megragadott hangulatainak legmagasabb intenzitását éri el, főleg a lecsendesedésekben a New Years’s Eve, az Ashes, az Undertow és a Brickworks 1 dalokkal. Ezekben a pillanatokban nem nehéz elsodródni és teljesen átadni magunkat a Pain Of Salvation zenei tájai energiájának egyedülállóságának. A „ismételt visszatérést a tudatba” a keleties fűszerezésű Chain Sling jelzi, ebben az irányban pedig tovább fokozódik, amikor a záró „crescendo” felé tér át a keményebb Diffidentia és Flame To The Moth dalokon keresztül. Hogy ezen a napon a Paradiso klubban igazi rajongók gyűltek össze, azt a „Scarsick” albumról való Disco Queen igazolja, hiszen az egész termet talpra állította, és közvetve bizonyította, hogy a „Scarsick” album a felvétel idejére már remekül megfogott a közönség körében.
A zenekar, amelynek nincs épp füle a bluesra, ezt részben nem tudta elkerülni Leonard Cohen Hallelujah című dalának feldolgozásában, ahol a fiúk a kísérő énekszólamokat még gospelesen is felöltöztették. Persze egyszer megint remekül vették az akadályt, hiszen hiteles, „painofsalvationös” módon álltak hozzá, és szellemes zenei élménnyel gazdagították a feldolgozást. A teljes felvétel fölött légköri fátyol lebeg, amely a „megváltás fájdalmának” sötét, melankolikus hangulatát idézi meg. Ahogy az illik!
Gildenlow kiváló konferanszié, és humoros megjegyzésekkel fűszerezte az előadást, ami pluszpontot jelent a felvételnek. Bárhogy húzta is a Pain Of Salvation a DVD kiadását, és bárhányszor tolták is el a megjelenés dátumát, ez nagyon is jól jött, mert a kiadvány elkapta a zenekar inkarnációs körének lezárulásának történelmi, evolúciós pillanatát, amely a felállásnak ismertséget hozott a bolygó zenei térképén és nagy megbecsülést a szélesebb zenei körökben. A dolgok az újjászületés után soha többé nem lesznek ugyanazok a Pain Of Salvation számára. Ez megcáfolhatatlan tény. Ezért ez a dokumentum annál fontosabb a zenekar kiadott életművében, ugyanakkor kötelező része minden zenei purista és gourmand gyűjteményének, aki a zenehallgatástól csak a legjobbat követeli! A zene élvezetét illetően szigorúan, mert maga a koncertfelvétel filmes színvonala határozottan fokozható lett volna. Innen a levont pont az összpontszámnál!
Felállás
Daniel Gildenlöw – ének, gitár
Johan Hallgren – gitár, vokál
Fredrik Hermansson, billentyűk, vokál
Simon Andersson – basszusgitár, vokál
Johan Langell – dobok, vokál
Dallista
DVD1 – The First Death Of
„SixWorlds/EightDays” (80 perces dokumentumfilm a 2005-ös világturnéról, rendezte Per Hillblom
DVD2 – The Second Death Of
„Touching You Harder: Live From Amsterdam”
01. Scarsick
02. America
03. Nightmist
04. ! (Foreword)
05. Handful Of Nothing
06. New Year’s Eve
07. Ashes
08. Undertow
09. This Heart Of Mine (I Pledge)
10. Chain Sling
11. Diffidentia (Breaching The Core)
12. Flame To The Moth
13. Disco Queen
14. Hallelujah
15. Cribcaged
16. Used
