Előadó: Spaltklang
Kiadó: Fazzul Music
Megjelenés: 2009
Pontszám: 4.4/5
Végre megvan! Három év telt el a Lontano óta, Markus Stauss pedig a segítőivel most végre befejezte legújabb remekművét, az En Suite-ot. Markusnak valószínűleg megbocsáthatjuk a várakoztatást, hiszen a többi projektje miatt mindig tele a keze munkával.
Még mielőtt meghallgattam volna a lemezt, tudtam, hogy fantasztikus lesz, hiszen Markus még soha nem rukkolt elő semmi rosszal. Csak az volt a kérdés, hogy a zenekar ott folytatja-e, ahol a Lontano című lemeznél abbahagyta, vagy új zenei területeket kezd felfedezni.
Az En Suite talán tényleg nem mutatja a Spaltklang teljesen új arcát. Továbbra is remek jazz-rockról van szó, de az album egészében kicsit visszafogottabb. Nincs rajta annyi viharos pillanat, mint a korábbi kiadványokon. A zenekar jobban a kamarazenei erényeire, valamint neoklasszicista és folk oldalára összpontosít. Ezek mindig is jelen voltak, de soha ekkora mértékben. A végeredmény ezért szelídebb, ám pont annyi hallgatói örömet nyújt, mint a többi Spaltklang-lemez.
Ismét lenyűgöz, hogy a csapat milyen könnyed dallamokat képes írni. Ez még hihetetlenebb, ha belegondolok, hogy az emberek többnyire az avantgárd zenekarok közé sorolják őket. Stauss láthatóan remek füllel érzi a dallamos témákat, és ez most is jól sikerült neki.
Elég nyilvánvaló, hogy a Spaltklang csupa kiváló zenészből áll, de a tudásukkal sosem hivalkodnak. A technikai tudás kevésbé fontos az összhatásnál, ami persze nem azt jelenti, hogy ne tudnának játszani. Épp ellenkezőleg! Amikor lehetőségük nyílik megmutatni, mit tudnak, a képességeik rögtön nyilvánvalóvá válnak. Egyik hangszer sem dominál, de minden tag kap lehetőséget, hogy a reflektorfénybe kerüljön.
Mit mondhatnék még? Ez újabb kivételes teljesítmény a svájci óriásoktól. Az album tele van sokféle hangulattal és benyomással. Még mindig nem értem, miért nem becsülik őket jobban, főleg ha eszembe jut, mennyire értenek az összetett zenéhez, amely mégis rengeteg dallamos elemet tartalmaz. Még jobban bosszant, hogy a zenekar újra és újra ilyen minőségi munkát tesz le az asztalra. Remélem, egy szép napon a Spaltklang végre megkapja a megérdemelt elismerést, de egyelőre valószínűleg az a legnagyobb jutalmuk, hogy tudják: ismét egy időtlen remekművet alkottak.
—————————————————————————————————————————————————————-
Végre vége a várakozásnak. Három év telt el a Lontano óta, és Markus Stauss meg a vidám társasága most végre elkészült a legújabb remekművével, az En Suite-tal. Gondolom, megbocsáthatjuk Markusnak a hosszú várakozást, hiszen rengeteg más projektje is leköti.
Még mielőtt meghallgattam volna az albumot, tudtam, hogy diadal lesz, mert Markustól még semmi rosszat nem hallottam. Csak az volt a kérdés, hogy az album ott folytatja-e, ahol a Lontano abbahagyta, vagy új területeket fedez fel.
Be kell vallani, az En Suite nem mutatja a Spaltklang teljesen más oldalát. Ez még mindig elképesztő jazz-rock, de az album egészében sokkal visszafogottabb. Nincs rajta annyi vad pillanat, mint a korábbi munkákon. A zenekar mintha kicsit jobban a kamarazenei erényeire, valamint neoklasszikus és folk oldalára koncentrálna, amely mindig is jelen volt, de soha nem ilyen mértékben. Egy jóval nyugodtabb albumot kapunk tehát, amely ugyanannyi hallgatói örömet szerez, mint bármelyik másik Spaltklang-kiadvány.
Ismét ámulatba ejt, hogy ez a zenekar milyen emlékezetes dallamokat képes írni, ami még hihetetlenebb, ha belegondolsz, hogy a legtöbben az avantgárd táborba sorolják őket. Stauss nyilvánvalóan jó füllel érzi a fülbemászó dallamokat, és ezen a téren most is hozza a formáját.
Elég nyilvánvaló, hogy a Spaltklang brilliáns zenészekből áll, de a játékuk soha nem hivalkodó. A teljes hangzás és a végeredmény általában többet számít a puszta technikai tudásnál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a srácok ne tudnának játszani. Épp ellenkezőleg! Amikor elengedik magukat, a hangszeres tudásuk azonnal kiderül. Egyik hangszer sem dominál, de minden zenész megkapja a lehetőséget, hogy a középpontba kerüljön.
Mit mondhatnék még? Ez újabb diadalmas teljesítmény ettől a svájci együttestől. Az album tele van sokféle hangulattal és benyomással. Még mindig hihetetlen, hogy a Spaltklangot világszerte nem becsülik jobban, tekintve, hogy milyen bonyolult zenét képesek írni, amelyben mégis számos dallamos pillanat akad. Még frusztrálóbb, hogy a zenekar újra és újra ilyen minőségi dolgokat alkot. Remélhetőleg egy szép napon a Spaltklang megkapja a megérdemelt elismerést, de addig is azt hiszem, a legnagyobb jutalmuk az lesz, hogy tudják: ismét egy időtlen remekművet alkottak.
Felállás
Markus Stauss – szaxofonok
Stephan Brunner – elektromos basszusgitár
Oliver Vogt – hegedű
Rémy Sträuli – dob, billentyűs hangszerek
Produkció
Markus Stauss
Számlista
1. Amuse-bouche
2. Von Anbeginn
3. Heartbeat
4. En Suite
5. Ideen
6. Evocazione
7. Open Directions
8. Molto Lento
