Elvis Jackson a muravidéki közönséget is felrázta! (2009)
Szerző: Urban Bolta
Fotók: Urban Bolta
Helyszín: MIKK, Muraszombat
A koncert dátuma: 2009. 04. 09.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 8€
Már az is sejtetni engedte, hogy ez az este nagyon érdekes lesz, ahogy megérkeztünk Muraszombat központjában a nagy parkba, ahol a kastélykomplexum az ifjúsági központtal áll. A kiterülő parkban a padokon szétszórt fiatalok, a hatalmas fekete turnébusz és a meleg áprilisi este mind pozitív jelek voltak, amelyek ezt az előérzetet szülték. A MIKK-ben az ajdovščinai jókedvű csapat, az Elvis Jackson vendégeskedett. Egy hónappal ezelőtt a „Elvisek” kiadták negyedik stúdióalbumukat, az Against the Gravity-t, amely nagyon pozitív kritikákat kapott, a megjelenés után pedig a fiúk nagyszabású szlovéniai turnéra indultak, a ljubljanai Cvetličarnában tartott koncerttel nyitva, amelynek beszámolóját elolvashatjátok itt.
Világszerte elismert nevek működtek közre az új album elkészítésében, a klub hátuljában hatalmas a választék a merchandise standnál, saját turnébuszuk van, és végül a március első felében lezajlott kéthetes kelet-európai és balkáni turné is azt bizonyítja, hogy az Elvis Jackson nagyon profin állt a dologhoz. Egy olyan pici helyen, mint a mi Triglav alatti országocskánk, ez ugyanis nagyon nehéz. Röviden: az Elvis Jackson tökös, jó látásmóddal megáldott banda, hatalmas potenciállal, és minden újabb lépéssel még feljebb tolja az eddig elért határt.
KENNYBAL SMITH
Előzenekarként, ahogy már párszor korábban is, a nova goricai Kennybal Smith lépett színpadra. Este tíz után nem sokkal kezdték játszani a punkjuk néhány hardcore fogással megbolondított változatát. A körülbelül 40 perces fellépésükkel, amelyet szinte üres klub előtt kezdtek, és az Elvis Jackson közelgő koncertje miatt már jócskán megtelt teremben fejeztek be, nem tettek különösebb benyomást a muravidéki közönségre. Ennek oka valószínűleg a játszott stílushoz képest túlzott színpadi statikusság, valamint az, hogy két gitáros ellenére a dalaik dallamai nem elég kiemelkedők, vagyis túl monoton hanggá folynak össze.
ELVIS JACKSON
Tizenegy után nem sokkal a ajdovščinai–nova goricai–stájerországi felállás a színpadra ugrált a zsúfolásig megtelt, teltházas klubban, és a már említett új album nyitó és egyben címadó számával kezdett. Mivel az albumot nagyon olcsón meg lehetett venni az RSQ magazinnal együtt, már most, alig pár héttel a megjelenés után is jól ismert, így a színpad alól éppolyan hangosan szól a refrének éneklése az aktuális lemezről, mint a régebbi dalokéból. Az Elvis Jackson ismét bizonyított azokban az elemekben, amelyekről amúgy is híres. Az egyik ilyen kétségtelenül az, hogy az energikus punkrock és a nyugtató reggae-ska ritmusok állandóan váltják egymást, így mindkét tábor elégedett: azok is, akik megőrülni jöttek a koncertre, és azok is, akik békésebb ízlésűek, és koncerten szívesen isznak egy sört olyan környezetben, ahol nem kell attól tartaniuk, hogy az ugráló tömeg kilöki a kezükből.
Az új albummal néhány változás is feltűnt a setlistán. Néhány szám kiesett, másokat áthelyeztek a műsor egy másik részére, újak (itt természetesen az új dalokról van szó) pedig a régiek helyére ugrottak be. Például a Summer Edition lemez (2004) megjelenése óta először nem a Get up a záró szám, a Running pedig a nyitószám helyéről most valahová a fellépés vége felé került. Szokás szerint ezúttal is beleszőttek ismert dalok riffjeit (Walk This Way – Aerosmith, One – Metallica, Seasons In The Abyss – Slayer, Holy Wars – Megadeth), amitől egy pillanatra tényleg csillogni kezdett a szeme a közönségben lévő pár metálléleknek, aztán a riffek átfordultak a saját dalaikba.
Az Elvis Jackson a jó kedvre épülő banda, másképp el sem tudjuk őket képzelni. Most sem volt ez másként. Buda énekes, a zenekar frontembere, hagyományos koncertruhájában – kockás öltönyben, nyakkendővel – bohóckodott, ide-oda ugrált a színpadon, fejre állt, és kétszer is egyenesen a közönség közepére ment, ahol együtt énekeltek. Muravidéken sem tudta megúszni, hogy a közönséghez kemény primorska tájszólásában szóljon, amit már egy ljubljanai is nehezen ért, nemhogy egy muravidéki. Slavc basszusgitáros, szakállával és raszta hajával a banda szimbóluma, ezúttal is nyugodtan üldögélt a színpad jobb oldalán, és játék közben mosollyal az arcán, a hangok ritmusában ringatózott ide-oda. Érdekes volt a pólóválasztása: egyenesen a hazai Psycho-Path-t reklámozta. Berto gitáros, „Pičolini”, ahogy Buda szívesen nevezi, „az egyetlen metálos a bandában”, Slavchoz képest vadabb természetű, fellépése kevésbé statikus, a színpadról való kirándulásra azonban most sem szánta el magát. Mindig felismerni az elnyűtt simléderes sapkájáról, amelyet már évszázada hord, és persze a játékstílusáról, amikor félig letérdelve, a saját, csak rá jellemző testtartásában áll. A banda egyetlen stájerje, Marko Soršak „Sori”, akit két éve szerződtettek dobosnak, közben teljesen összeforrt a többiekkel, és belaktta a helyét, a játékmódjával tulajdonképpen született alkat az Elvis Jackson mulatós fellépéseire. Most sem hagyta ki a sétát a színpad széléig, ahol aztán a közönséggel együtt vadul csépelte a magával hozott hi-hat cintányért. A pénteki fellépésen nem volt vendégük, aki még színesebbé tette volna a koncertet. Az akusztikus gitár és a gordonka hiánya valószínűleg az oka annak is, hogy nem játszották el a This Time című számot, másként nem tudom magyarázni, hogy egy új lemez bemutatókoncertjén nem szólalt meg a kislemez – pedig az album első kislemeze általában az, amelyik a legjobban reprezentálja a lemezt.
A közönség persze önfeledten ment, elöl mosh-pit is kialakult, itt-ott pedig még egy-egy „stage-dajving” is feltűnt, ami a MIKK alacsony színpadánál már igazi kis művészet. Az Elvis Jackson-koncertek néhány megszokott kelléke sem maradt el: konfetti, repülő vécépapír-guruló és egy felfújt matrac a tengerpartra. A muravidéki alternatív fiataloknak nincs annyi koncertlehetőségük, mint mondjuk a ljubljanaiaknak, így egy Elvis Jackson-féle banda ott már csaknem sztárstátuszt élvez, amire a színpad alatti őrjöngésből és az említett teltházas klubból következtetek. A tengermelléki srácok így nagyszerű bulit főztek a muravidékiekeknek, amelyet valószínűleg még sokáig nem felejtenek el!
Fotók: Urban Bolta
Setlist
1. Against the Gravity 2. Wake Me Up 3. Buka Ska 4. My Beer 5. Dry Your Tears 6. Dreams 7. Rangeros 8. You And I 9. Loser 10. Not Here To Pray 11. Breaking the Silence 12. Johnny 13. Morning 14. Get Up 15. Don’t Go Too Far 16. Salvation 17. This Song 18. If You Came 19. The Burned Out Flame 20. Hawaiin Club 21. My Van 22. Go Elvis 23. Sublito 24. Market Sweets 25. Running 26. Beer & Weasel 27. Smoke Poke ———————- 28. A Glass of Tequila 29. Weakies 30. Doubts 31. Fear Off
Képgaléria






