Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Orto bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2009. 04. 09.
Látogatók száma: 70
Jegyár: 10,00€
Tavasszal, amikor záporoznak a koncertek, és úgy általában „durván pörög” minden, vagyis a nap kicsal minket a házból, a tettek mezejére, az örökös „movementbe”, gyakran már arra sincs időd, hogy előre megtervezd, ki, mit, hogyan, miért… A mindenfelől rád leselkedő információdömpingben az ember inkább csak az orrára hallgat. Így aztán egy késő délutánon egyszerre sorakozni kezdenek az esti programlehetőségek. Aztán megesik, hogy mit sem sejtve, teljesen kalkuláció nélkül kötsz ki a Da Phenomena koncertjén, amely az idei Orto fest programjába tartozott.
Emlékszem az első találkozásra ezzel a fiúkból férfivá érő duóval a 2006-os Božični rock festivalon Postojnában, amikor Dagi jéghidegen sápadtan, kifejezetten rossz közérzettel alig bírta végigvinni a fellépést. De már akkor lenyűgözött a két srác. Ezúttal az Orto Bar következett. „Jurček” – Jure Rozman – társaságában, triózva. Bevált recept.
Az Orto Bar meglepően gyengébben telt meg, mint azt az ember várta volna, pedig a Da Phenomena nem éppen ismeretlen név Szlovéniában. Mate a koncert közben megjegyezte, hogy már régóta nem lépett fel, és viccesen nem titkolta a frusztrációját, hogy emiatt valószínűleg nincs a legjobb koncertformában – a közönségnek mégsem volt oka panaszra ezen az estén. A srácok másfél óra alatt lejátszották a két stúdiólemez, a „Skupaj sva” és a „dP” anyagának javát, és becsempésztek néhány feldolgozást is, amelyek még tovább fűtötték a jelenlévőket.
A Da Phenomena elképesztően erős ritmusszekcióval büszkélkedhet, amelybe fenomenálisan illeszkedik bele Mate kifejező hangja és gitárpengetésének szervesen dallamos pop-rock hangzása. A táncos funky lüktetésekre épülő utazás ellazító, pozitív vibrációk hullámát zúdította ránk: az egyik oldalon magabiztos énekével fogta a közönséget a hasonlóan magabiztos Mate, a másikon Dagi basszusgitárjának meleg, dinamikus, telt és aktív hangzása. Mindezt nem lehetett volna ilyen intenzíven átélni a megbízható Jure nélkül, aki kiváló ritmikai vázat adott a két srácnak, és ők bele is haraptak.
A trió nem rejtette véka alá nagy zenei tehetségét a lazított dalok csibészes játékosságában, ezért kissé meglepett (az én ízlésemnek túlzó) a zenei alapok használata (vokális kíséret, további gitárszólók), hiszen a trió a tudásával és tehetségével magában is gazdag hangzásvilágot épít, amely mindenre bőven elég ahhoz, hogy a színpadon ezek az alkalmi háttérfelvételek nélkül is „átmenjen”. De ez ízlés kérdése. Úgy tűnik, a hangzásbeli perfekcionizmus Da Phenomena-s ere nem engedi, hogy a srácok élőben is „fukarkodjanak” ezen a téren.
Szót kell ejteni a hangmintákkal való kacérkodásról is, amelyeket Dagi basszusgitáros különleges, fűszerező effektként csalogatott elő, és amelyek időnként nagy példaképe, Doug Wimbish (Living Colour) trükkjeire emlékeztettek – Wimbish sok mindenben hatott a Dagi által kialakított basszusgitáros stílusra is.
A srácok a Rad tem imam (ne dovolj), Vse kar vem, Leva desna, Jočem, Yeah Baby, Nobeden, Phenomena, Nočem te nazaj, Pejdap, Skupaj sva, Punce fantje, Iznad neba című dalokkal, valamint a Prince-feldolgozásokkal (Purple Rain és Kiss) és a Time Bomb (Rancid) előadásával pozitív vibrációkkal teli eseményt varázsoltak, amely jótékonyan hatott a hét csütörtöki közepére, és a kötelezettségekkel teli embernek, aki ezen az estén az ő társaságukban találta magát, könnyedén segített legalább egy pillanatra elfelejteni a zsúfolt hétköznapi menetrendek nyomását. Ez nagyrészt sikerült is nekik sajátos humorérzékükkel, amely remekül illik a koncertmegjelenésükhöz. Kiválóan estek jól a hangulat dinamikus váltásai, különösen az újabb dalokban, amelyek a refrénekben szívesen „szántanak egy nagyot”, és ahol a srácok, akik amúgy végtelenül vonzódnak az ósdi, táncos, funk, R&B és soul ritmusalapok rugózta hullámvasúthoz, végre néhány rockosan megfent fogat is megmutattak.
A duó nagy zenei kifejezőereje és éleslátása láttán nagy kár lenne, ha a Da Phenomena a más zenészekkel való közös munka miatti kötelezettségek miatt véletlenül alkotói szünetbe vonulna, hiszen Dagi és Mate az Orto Barban kivételes párosként bizonyította a zenei felfogás és zenei kifejezés összehangoltságát, amely a két zenész zenei érzékelésében ugyanarra a frekvenciára hangolódik. A színpadon is remekül kommunikálnak egymással, a hangzás pedig maga a játék alatt is rendkívül lenyűgöző volt, amiért nagy köszönet jár a 2.2.2.7. együttes egykori basszusgitárosának, Jani Mujičnak.
Újabb szép zenei estén vagyunk túl az idei Ortofesten, amely pozitív hozzáállásával olyan derűs hangulatot teremtett, amilyet a Da Phenomena két zenészének filozófiája is tükröz: az életet nem érdemes bonyolítani, sokszor a legjobb, ha az ember a megérzései sodrására bízza magát. A megérzések sodra pedig az igazi funk vibráció alapja. És a srácok ezt egész biztosan értik.
fotó: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
