Electric Callboy: a „Hypa Hypa” bevette az osztrák Grácot (2022)

foto: DENIS PARADIŽ 2022
0 150 933

Fellépők: One Morning Left, Blind Channel, Electric Callboy
A koncert időpontja: vasárnap, 2022. május 1.
Helyszín: Grác (Graz) / Orpheum Teater / Ausztria


A telt házas gráci Orpheum Teaterben, ráadásul munkaszüneti napon, a nem kevesebb mint négyszer elhalasztott turné után végre színpadra lépett az Electric Callboy. Igen, az az Electric Callboy, amelynek nemrég a „korrektség” jegyében meg kellett változtatnia a nevét: az Eskimo helyére Electric került.

Több mint három órával a kezdés előtt a bejárat előtt kígyózó sor első ránézésre végtelennek tűnt. Érezni lehetett, hogy az általános eufória már jóval a koncert előtt a tetőfokára hág. Este hétkor végre kinyílnak az ajtók, a legelszántabb rajongók pedig rohamra indulnak, egyenesen a színpadot a küzdőtér többi részétől elválasztó korlát felé. Mögöttük pedig tömegek és tömegek. A legjobb helyet bizony be kellett biztosítani. A közönségben fiatalok és idősebbek egyaránt akadtak. A tarkaságot amúgy sem lehetett elkerülni: körülötted gót szerkós lányok, a másik oldalon nyakkendős üzletemberek csaltak mosolyt az arcodra. Volt, aki a fitneszkellékeit sem felejtette otthon, a „zizegős” melegítőkről nem is beszélve.

Határokon túli tombolásra lehetett számítani, a szervező nem is kockáztatott: a magas védőkorlát elé nem kevesebb mint nyolc biztonsági embert állított.

Már fél órával az est kezdete előtt spontán énekléssel melegítette be a hangszálait a közönség, tökéletes kifutópályát készítve az estét nyitó finn One Morning Left számára. A 2008 óta működő metalcore bandát a mi szegletünkben eddig nem nagyon lehetett látni, de a fellépésével maradéktalanul bebizonyította, hogy méltó előzenekara az Electric Callboynak. Színpadi jelenléte fenntartás nélkül összevethető a szcéna nagyjaiéval, az energiája viszont inkább a felkelő nap országának egy-egy bandájára emlékeztet, mint amilyen a Crystal Lake. Leevi Luoto gitárosnak sikerült szertefoszlatnia azt a közkeletű mítoszt, hogy a finn bandák nem tudnak bulizni a színpadon, és alapvetően statikusak. A zenekar nagyon ügyesen kihasználta a teret, az embernek olyan érzése volt, mintha a finnek flippereznének odafent – a lehető legjobb értelemben. A One Morning Left egyértelműen olyan zenekar, amelyben óriási potenciál rejlik ahhoz, hogy Európa többi részét és a világ más tájait is meghódítsa. Az egyetlen panasz a fellépés hosszát illeti: határozottan túl rövid volt. Ritkán fordul elő, hogy a közönség őszintén vágyik még egy-két dalra a bemelegítő bandától. Ezúttal a visszatapsolás és a ráadás követelése teljesen jogos volt.

A One Morning Left setlistája:
1. Ruby Dragon
2. Neon Highway
3. !liaF cipE
4. Sinners Are Winners
5. Beat It (Michael Jackson-feldolgozás)
6. You’re Dead! Let’s Disco!

Jó félórás szünet után a szintén Finnországból érkező eurovíziós Blind Channel foglalja el a színpadot. Ahogy említettük, a nagyközönség inkább a tavalyi Eurovízióról ismeri őket a „Dark Side” című dalukkal, amely végül a hatodik helyen végzett. Bár inkább „újhullámos” nu metalosként ismertek (épp a „Dark Side” miatt), a fellépésük sokkal inkább egy post-hardcore bandáéra hasonlított, mint az ezredforduló nu metal zenekaraiéra.

Lágyabb, zeneibb folytatás. A közönség ettől persze nem riadt vissza, sőt, az Ouluból érkező forró vérű finnek fellépése alatt végig lelkesen támogatta a srácokat. Valahányszor a két énekes, Joel Hokka és Niko Moilanen még nagyobb visszhangot akart kicsikarni a közönségből, pehelykönnyedséggel elérték. A Blind Channel-buli csúcspontját a várakozásoknak megfelelően a „Dark Side” hozta – az a dal, amellyel a zenekar az Eurovízión szerepelt, és amelyet a közönség lázasan várt egészen a fellépés végéig –, közvetlenül előtte pedig Anastacia „Left Outside Alone” című dalának feldolgozása.

A Blind Channelnél is a gitáros tűnt ki a színpadon: az ördögi Joonas Porko. A Blind Channel a produkciójával meggyőzött arról, hogy rendkívül összeszokott formációról van szó, amelynek nincs hiánya sem tapasztalatban, sem rutinban. A zenekar ugyanis már 2013 óta jelen van a szcénán, ami sokakat meglep azok közül, akik csak tavaly, az Eurovízión ismerték meg őket.

A Blind Channel főleg a fiatalabb generációt állította maga mellé, különösen a gyengébbik nem képviselőit. A lányok egy rakás transzparenssel őrjöngtek a koncert alatt, ezek mindenhonnan „kiálltak”: a zsúfolt küzdőtérről éppúgy, mint az erkélyről.

A Blind Channel setlistája:
1. Balboa
2. Died Enough for You
3. We Are No Saints
4. Over My Dead Body
5. Lose Yourself (Eminem-feldolgozás)
6. Snake
7. Timebomb
8. Bad Idea
9. Left Outside Alone (Anastacia-feldolgozás)
10. Dark Side

Tíz óra van (este, persze), az eufória pedig olyan „vastag”, hogy késsel lehetne szeletelni. Megjelenik a Hypa Hypa-transzparens, az Electric Callboy pedig belecsap a „Pump It”-be. A közönség felrobban. Kevesebb mint egy perc alatt jó pár fokkal ugrik meg a hőmérséklet a teremben. A színpadra teljes Pump it-szerelésben berobban a (majdnem teljes) Electric Callboy. Sajnos ezúttal is a megbetegedett énekes, Kevin Ratajczak nélkül, aki csak Hamburgban csatlakozik majd a turnéhoz. De semmi pánik. Nico Sallach (többek között a To The Rats And Wolves tagja), aki alapvetően a tiszta vokálok embere, az egész koncert alatt korrektül gondoskodott egy jó adag igazi growlról is. Mindazok a hülyéskedős klipek után, amelyekkel az Electric Callboy mostanában előrukkolt, a közönség csak ezen a turnén láthatta igazán, mekkora énekes valójában Nico.

A közönség már a „Pump It” alatt kipréseli magából az összes energiaatomot, amit egy átlagos koncertlátogatótól várnál: érezni lehetett, ahogy remeg a padló, valahányszor az egész terem egyszerre ugrott. Apró technikai gondok azért akadtak. A közönség csalódására így a fellépés első felében elmaradt a konfettieső. De ez volt még a kisebbik baj, más technikai bakik vitték a prímet. Már a második számnál, a „My Own Summer”-nél kiderült, hogy a biztonságiak nem véletlenül vannak ott, a közönség ugyanis egy pillanatra sem hagyta abba az őrjöngést. Mintha az emberek szándékosan három napig aludtak volna, hogy összegyűjtsék azt az energiát, amely aznap este olyan őrült módon szabadult fel az Orpheumban. A harmadik szám, a „Hate/Love” előtt a srácok villámgyorsan átöltöztek, pontosabban átváltoztak „normális” ruhába  – bár ki tudná egyáltalán meghatározni, mi számít normális öltözéknek ennél az Electric Callboynál? –, és ebben „bírták ki” egészen a rendes műsoridő végéig, amelyet az „MC Thunder II (Dancing Like A Ninja)” zárt le.

Bumm! Kezdődik a kötelező ráadás. A „We Got The Moves” úgy vág fülön, mint balkáni nagymama az Adidas papuccsal. Az egész terem egyszerre táncol, illetve mozgatja a fejét a dal ritmusára, a legapróbb részletekig követve a slágerhez készült hivatalos videoklip jeleneteit. A terem pedig teljesen bekattan a dal első breakdownjánál, a „Döp dödödö döp Döp dödödö döp Döp dödödö döp Döp dödödö döp Döp dödödö döp Döp dödödö döp” résznél, ahol a közönség szó szerint kitépi az éneket az énekes szájából, és túlharsogja. Amikor az ember már azt hinné, hogy ennél nagyobb csúcspontot nem lehet színpadra állítani, jön a második ráadás, az „MC Thunder”, az a sláger, amellyel a zenekar egyáltalán ismertté vált. És megint ott tartunk.  A biztonságiaknak már-már kicsordul a könnyük, tudván, hogy ha a közönség újra nekifeszül a korlátnak, egyszerűen nem fogják tudni kordában tartani.  A közönség azonban kegyes marad. A helyszín téglái és alapjai a helyükön maradnak, a biztonságiak fellélegezhetnek. Legalábbis ebben reménykedtek. De a show-nak itt még nem volt vége. A közönség még egyszer visszatapsolja az Electric Callboyt, a srácok pedig belevágnak a „Hypa Hypa”-ba, amelyről az egész turné a nevét kapta. Ennyi ugrálás, ordítás és táncikálás után az ember komolyan azt hinné, hogy a közönség végre kidőlt. De ezúttal sem így történt. A végén a konfettiágyú is sikeresen leadta a sortüzet, az Electric Callboy pedig ilyen teátrálisan búcsúzott.

Az egész zenekar kiválóan teljesített, külön dicséret persze Nico Sallach énekesnek jár, aki mesterien uralta a helyzetet, így a gráci koncert mindennek ellenére mesterien sikerült. A hosszú elszigeteltség és lezárások után egyszerűen fantasztikus érzés eljutni egy ilyen koncertre. Földrengés erejű buli volt, amely elűzi a Covid-19 emlékeit, és egy csapásra visszateszi a dolgokat a helyükre – a régi, megszokott helyükre.

Látványos, a legmagasabb szintű profizmussal levezényelt esemény volt, amely rengeteg pozitív rezgést, nevetést és örömöt csalt elő a közönségből. Ekkora koncert utáni elégedettséget már jó ideje nem lehetett érezni a látogatókon. Mivel a „Hypa Hypa” turné is pillanatok alatt elkelt, az Electric Callboy időközben már be is jelentette következő, „Tekkno” címre keresztelt turnéját.

Az Electric Callboy setlistája:
1. Pump It
2. My Own Summer
3. Hate/Love
4. The Scene
5. Castrop X Spandau
6. Supernova
7. Best Day
8. Back in the Bizz
9. Crystals
10. Prism (Acoustic)
11. Spaceman
12. Rehab
13. MC Thunder II (Dancing Like a Ninja)
ráadás:
14. We Got the Moves
15. MC Thunder
16. Hypa Hypa

Szerző: Denis Paradiž
Fotók: Denis Paradiž

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik