Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: EPP (alias Erik Platon)
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2017
Játékidő: 36:48
Értékelés: 5/5
In Memoriam: Primož Žižek (1972 – 2017)
A Novo Mestóból származó Primož Žižek idén szeptemberben adta ki első önálló stúdióalbumát „EPP” címmel, ami az „Ekonomsko propagandni pop” rövidítése, de jelentheti az első két betűt is, vagyis az „E” és a „P” (Primož Žižek alias) „Erik Platon”-t. A második „P”-t pedig az „EPP”-ben akár „Problemi”-nek is olvashatjuk, ahogy a kísérőzenekarát hívják.
Primož Žižek és Tokac régi barátok, és ez a kapcsolat része volt a Dan D pályájának alakításában, főleg az elején, amikor a zenekar még Mercedes Band néven futott, de később is. Primož szerzőként vagy társszerzőként közreműködött néhány Dan D-dal megszületésében, többek között a Rekli so, a Moj problem, a Google me és a Daj mi daj esetében, amelyek a zenekar koncertrepertoárjának megkerülhetetlen elemei. És hihetetlen: ha meghallgatod az énekét, a hangszínét, Primož és Tokac hangja megdöbbentően közel áll egymáshoz, karakterükben annyira „rokonok”, hogy a hallgató akár azt is hihetné, maga Tokac énekli a vezetőszólamokat (például az Odveč című számban). Tokac egyébként valóban közreműködik az albumon: szövegíróként, néhány szám társszerzőjeként, illetve az egyik gitárosként és kísérővokalistaként. Az album egésze időnként a Dan D lényegét idézi, ami (Tokackal itt újra összeállva) egyenes jele annak, milyen alkotói természettel dolgozott Žižek, aki, mint említettem, szerzőként a Dan D néhány pillanatán is otthagyta a kezenyomát.
Mit mondjunk hát az albumról egészében? Elsőrangú rockprodukció, finoman átszőve a pop esztétikájával, hatalmas zenei fertőzőképessége pedig a legkönnyebben odaröpíti a nagy rádiók műsorába, amelyeknek a szlovén zene egészséges mainstreamjéről kellene gondoskodniuk. Ennél Dolenjska-hangulatúbb már aligha lehetne. Az album kifejezésmódjában párhuzamot mutat az ország e vidékéről származó előadókkal, mint a már említett Dan D, aztán a Bort Ross, „Mistermarsh” Martin Štibernik, sőt a Drevored és még néhányan. Mindegyikükben közös a saját műveikben kialakított, nagy „art” kifinomultság érzete.
Az album hangzása rendkívül meleg és sűrű, a kontrasztok hibátlanul kiegyensúlyozottak, a „hangpasztellek” egészen különleges zenei tájképet festenek, amelyben Primož Žižek énekének érzelmei és szenvedélyei is a lehető legjobban kibontakoznak (ebből a szempontból az egyik csúcspont a Tako blizu tako daleč). Az albumot dinamikus, aktív, merész, zeneileg rendkívül változatos basszusmenet hajtja, amelyhez szilárd ritmikai alap társul, plusz egy csomó finom, rövid, egyszeri és tömören megkomponált aranzsírozási trükk a gitárfrázisok dísztapaszában és a többi hangszeres kíséretben (különösen a billentyűk sokféle hangárnyalatának „ölelésében”). Mindezt rendkívül áthatóan karizmatikus, érzelmileg mélyen vallomásos ének fogja egybe, amelyet gyakran támogat Primož feleségének, Urška Žižeknek a női duettje és további vokális kíséret. Az art pop rock címkéjébe egyértelműen belefér az alternatív felhang és más műfaji fűszerek is, a táncos funk bájától (Super man) a szörf nyomaiig (Več še več), miközben a lemez kivételes zenei hangvétele helyenként a The Beatles alakja és munkássága iránti rajongásra is emlékeztet. Rádiós főműsoridőre alkalmas jelölt akad az albumon bőven, és nehéz kedvencet választani.
A dalok minősége kiegyenlített, és a játékidő alatt nem ingadozik sem az aranzsírozásban, sem a komponálásban, sem a produkcióban, sem az összképet adó előadásban. Minőségi bizonytalankodást, megtorpanást az album nem ismer. Minden kiváló, gondosan elkészített, a perfekcionizmus diktálta elkötelezettséggel. Valóban olyan album, amiből semmit nem lehet elvenni, és semmit nem lehet hozzátenni. Rendkívül hatásosan fordítja le a szlovén zenei lélek tipikus érzelmeit és szenvedélyeit a rock and roll varázslatába: a fanyar szomorúságot, a sorvadást, a fájdalmat, de azt a fortyogó, meg nem rothadt dacot is, hogy az alagút végén mindig feltűnik a fény. Tetőtől talpig igazi, szlovén lelkületű art pop rock album, edzett, kiváló szlovén zenészek gárdájával a háta mögött.
Az „EPP” az idei év egyik legszebb és legvallomásosabb szlovén rocklemezének számít, amely Szlovéniában megjelent. Valódi „dolenjskai” bájjal és karizmával, amely, ha csak a dolenjskai rockvidéket nézzük, minőségben egy lapon említhető az idei, rendkívül szép és igényes új stúdiókiadványokkal, például a Drevoredével és Jernej Zoranéval.
Az album kiállja majd az idő próbáját, mert a dalokban már most benne van az örökzöldség esszenciája. Gyorsan befészkelik magukat a fülbe, ugyanakkor önálló art karizmát hordoznak, amelyet senki más nem tud megismételni, csak Primož. A Midva című szám a recenzens válogatása és ízlése szerint a szlovén rádiós slágerörökzöldek első számú garanciája (mellesleg a Valentina 2017 júliusának közepén a Val 202 „hét dala” lett)! Mivel Primož már nincs köztünk, ez a szlovén rocknak rendkívüli csapás és űr, amelyet hálásan tölt ki az „EPP” album, ez a fenséges műalkotás, Primož hagyatéka a szlovén rocknak, egyfajta emlékmű, amely akaratlanul Primož utolsó rock’n’roll rekviemjévé vált.
Felállás
Primož Žižek – ének
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Urška Žižek – ének
Tomislav Jovanović „Tokac” – gitár, elektromos zongora, kísérővokál
The Bazookas – kísérővokál
Matej Mršnik – gitár
Matej Sušnik – gitár
Žarko Pak – gitár
Martin Štibernik – gitár, billentyűs hangszerek, elektromos zongora
Davor Klarič – billentyűs hangszerek
Dejan Slak „Slejk” – basszusgitár
Jošt Drašler – basszusgitár
Andrej Rebernik – fúvósok
Produkció
Žarko Pak
Számlista
1. Eric Platon
2. Kamasutra
3. Odveč
4. Več, še več
5. Midva
6. Spoznanje
7. Super Man
8. Tako blizu, tako daleč
9. Valentina
10. Enako drugačna
