Előadó: Iron Maiden
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2002
Értékelés: 4/5
Micsoda óriási dán teasütis doboz! Úgy van kifaragva, mint a vačei situla, és három dupla CD lapul benne. Ezekhez társul egy négylábú pohár, amelynek alján Eddie csillogó szemű feje van belegravírozva, valamint a zenekar családfája, depesének felcsavart papíron (már csak a királyi pecsét hiányzik), díszes vas gyűrűbe fűzve. Szóval a sütiből nem lesz semmi. A gond viszont az, hogy ez a kiadás az egész világon mindössze 4000 darabra korlátozott! Biztos vagyok benne, hogy ez az „első (easy meat) kör”, amellyel a zenekar 100%-os bevételt garantált magának, a CD-k pedig a jövőben biztosan külön-külön is megjelennek majd, „limited” jelölés nélkül. Remélem, minél előbb. De foglalkozzunk inkább a zenével! Először is: az Iron Maiden a ritkaságok mellé nem tette hozzá a legendás Soundhouse Tapes-ot!
Az első dupla a BBC rádiófelvételeit tartalmazza. Az első lemez első négy száma (1979 novemberében vették fel) különösen érdekes, mert a zenekar ekkor még az őskori felállásban játszott: Di’Anno/Harris/Murray (az ismert nevek közül), mellettük Tony Parsons (gitár) és Doug Sampson (dob). Stílusában (maga a beat), hangzásában és produkciójában is rögtön a régi jó rock példaképeire utal a blues és a rock’n’roll gyökereivel. Az első igazi kontrasztot ezen a lemezen a következő felvétel adja Bruce-szal a színpadon 1982-ből, amikor a zenekar „élőben” sokkal több tüzet okádott. Az Iron Maiden ugyanis ekkorra az akkori páneurópai NWOBHM-mozgalom első számú nevévé vált. De erről kicsit később. Különösen érdekes a „Transylvania” előadása, amely a végén átmegy egy kétenyhalf perces Murray-gitárszólóba (az ismert villámgyors, háromujjas hammeringjével), ami már az előző (Killers-) turnén is kötelező része volt az élő fellépéseknek. A második CD-re inkább az ellenkezőjét mondanám. Két felvétel van rajta. Az első, Di’Annóval az énekben 1980-ból, felülmúlja a zenekar 1988-as, Monsters Of Rock-beli (Donnington) fellépését. Dickinsonnak az arcüreggyulladás miatt hihetetlen nehézségei voltak az énekléssel, ami néhány legnehezebb számánál meg is látszik: „The Trooper”, „Seventh Of A Seventh Son”, „Infinite Dreams” vagy „Moonchild”. Bruce a legnehezebb részeknél folyamatosan legalább fél hanggal a zenekar hangolása alatt marad (népiesen szólva: hamis). És ez tulajdonképpen az egyetlen mínusz ezeken a limitált történelmi felvételeken. A milliárdnyi különféle élő felvétel közepette az Iron Maiden megint megfontoltan fukarkodott, és a korongra bepasszírozott néhány számot, amelyeket biztosan mindannyian ismertek, akiknek megvan otthon a „Maiden England” videó.
Ha az imént Bruce-ra panaszkodtam, a második dupla lemez az énekest a legjobb napjaiban mutatja. A hírhedt „Beast Over Hammersmith”, a The Number Of The Beast lemez népszerűsítésének időszakából, hihetetlen agressziót varázsol elő a zenekarból. A banda az akkori időkhöz képest valóban sokkolóan hatott. A színpadon még gyorsabban (de még mindig „tisztán”) szólt, mint stúdióban, ami kiváló összeszokottságukat bizonyította. Nem titkolták nagy ambícióikat, pontosan tudták, mit akarnak, és ehhez kompromisszumok nélkül, teljes erőből álltak hozzá. Ezt a rendkívül megszelídíthetetlen, bizonyítási vággyal teli energiát zúdítja az Iron Maiden az élő felvétel elejétől a végéig, ahol Bruce szinte brutálisan sorolja el néhány énekvonalát. Tehát a „Beast Over Hammersmith” az Iron Maident a legfényesebb valójában mutatja. Ha visszatérek Dickinsonhoz: a srác a zenekarba érkezésével hozta azt a hiányzó plusz abszolút melodikát, amelyet a zenekar már Di’Annóval is próbált kifejleszteni, de a punk akkori hatásaival való kacérkodása miatt nem tudta teljesen kifejezni és kibontakoztatni. Bruce érkezésével a zenekar teli tüdővel lélegzett fel, a srác pedig stílusával és énekhangjával további agressziót és élességet vitt a bandába. Ezek mind érvek amellett, miért is Bruckó a mai napig az Iron Maiden zenéjének nélkülözhetetlen láncszeme.
A harmadik dupla CD a „best of B-sides”-ot tartalmazza, többnyire olyan zenekarok feldolgozásait, amelyeket az Iron Maiden még tinédzserként különösen nagyra tartott. Tehát tulajdonképpen először egyesítve két lemezen, ezek a remasterek újdonságot jelentenek mindazoknak is, akiknek nem sikerült összegyűjteniük a zenekar stúdióalbumainak limitált, hivatalos dupla kiadásait, amelyek az Úr 1995. évének őszén rövid időre feltűntek a boltokban.
Tudom, tudom, ezt az Eddie-archívumot szinte illuzórikus megtalálni valamelyik boltban, de ha a sors mégis úgy akarja, hogy egy elkötelezett rajongó valahol a nagyvilágban meglássa ezt a dokumentumot egy kereskedőnél, azonnal kapja el! Az Eddie’s Archive az Iron Maident úgy mutatja be, mint a heavy metal egyik legbefolyásosabb, végzetesen kiválasztott zenekarát, amely utat tört a következő generációknak. És még csak nem is tudták. Magabiztosan és gátlások nélkül követték önmagukat. Eljött a különleges kiadványok ideje, eljött az ideje, hogy az ember „bölcs öreg” és legenda legyen. És a pályafutásuk hosszát tekintve, amely lassan a harmincéves jubileum felé közeledik, a tövises útjukat, amelyet a srácok végigverítékeztek, és persze az összes fantasztikus dolgot, amivel megörvendeztettek minket (főleg az aranyos nyolcvanas években), valahogy örökre a rocktörténelem részévé váltak. Ez az archivált ritkaságválogatás mindehhez csak a pont az „i”-n. Minden tiszteletem!
Számlista
„BBC Archives” – CD 1.:
1. Iron Maiden
2. Running Free
3. Transylvania
4. Sanctuary
5. Wrathchild
6. Run To The Hills
7. Children Of The Damned
8. Number Of The Beast
9. 22 Acacia Ave
10. Iron Maiden
11. Transylvania
12. The Prisoner
13. Hallowed Be Thy Name
14. Phantom Of The Opera
SZÁMOK 1. – 4.: live at BBC’s Friday Rock Show ’79
SZÁMOK: 5. – 14.:live at The Reading Festival ’82
„BBC ARCHIVES” – CD 2.:
1. Prowler
2. Remember Tomorrow
3. Killers
4. Running Free
5. Transylvania
6. Iron Maiden
7. Moonchild
8. Wrathchild
9. Infinite Dreams
10. The Trooper
11. Seventh Son of a Seventh Son
12. The Number Of The Beast
13. Hallowed Be Thy Name
14. Iron Maiden
SZÁMOK: 1. – 6.:live at The Reading Festival ’80
SZÁMOK: 7. – 14.: live at Monsters Of Rock Festival ’88
CD 3. – „Beast Over Hammersmith” – live at Hammersmith (20.03.1982):
1. Murders In The Rue Morgue
2. Wrathchild
3. Run To The Hills
4. Children Of The Damned
5. The Number Of The Beast
6. Another Life
7. Killers
8. 22 Acacia Avenue
9. Total Eclipse
CD 4. – „Beast Over Hammersmith” – live at Hammersmith (20.03.1982):
1. Transylvania
2. The Prisoner
3. Hallowed Be Thy Name
4. Phantom Of The Opera
5. Iron Maiden
6. Sanctuary
7. Drifter
8. Running Free
9. Prowler
CD 5. – „Best of the B’ Sides”:
1. Burning Ambition
2. Drifter (The Marquee Club, London 4/80)
3. Invasion
4. Remember Tomorrow (Italy, 10/81)
5. I’ve Got The Fire
6. Cross-Eyed Mary
7. Rainbow’s Gold
8. King Of Twilight
9. Reach Out
10. That Girl
11. Juanita
12. Sheriff Of Huddersfield
13. Black Bart Blues
14. Prowler ’88
15. Charlotte The Harlot ’88
CD 6. – „Best of the B’ Sides”:
1. All In Your Mind
2. Kill Me Ce Soir
3. I’m A Mover
4. Communication Breakdown
5. Nodding Donkey Blues
6. Space Station No. 5
7. I Can’t See My Feelings
8. Roll Over Vic Vella
9. Justice Of The Peace
10. Judgement Day
11. My Generation
12. Doctor, Doctor
13. Blood On The World’s Hands (Gothenberg, 11/95)
14. The Aftermath (Gothenberg, 11/95)
15. Futureal (Ed Hunter Tour ’99)
16. Wasted Years – ’99 (Ed Hunter Tour ’99)
