Szerző: Rok Klemše
Előadó: Game Over
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2008
A jeseniki Game Over, amely a hazai metalkörökben ma már legendásnak számít – ahogy a Tilt című, 1990-ben megjelent kultikus demókazettájuk is –, a kilencvenes évek elején a zenekaron belüli félreértések miatt túl korán abbahagyta a működést. Most, hogy a réges-régen feloszlott bandák visszatérése (Interceptor, Železobeton, a külföldieket nem is sorolom) megint forró és népszerű téma a színtéren, a Tilt után csaknem húsz évvel a Game Over is visszatér. A comebacket az ambiciózus Eclectric című lemez jelenti be, a várakozást pedig az év eleje óta az Eclectric – The Version című kislemezes változat fokozta. (A RockLine-kritikát ITT olvashatod).
Ha a Game Over a kezdetekkor kiváló, odabasztató thrash metalt játszott, amely helyenként már technikásan és kísérletezősen is szólt, az Eclectric-nek a Tilthez nem sok köze van. Hogy ez zenei érettség vagy a metal korlátai iránti ráunás eredménye, édes mindegy – az a fontos, hogy az Eclectric egy jó órás utazást kínál a fúzió, a kísérletezés és a különböző műfajok összeolvasztásának szférájában, itt-ott igazi headbangelős pillanatokkal, amelyek a zenekar metalos éveit idézik. Az Eclectric biztosan nem könnyű falat a fülnek: a dalok belső szerkezete változatos és összetett, a hangulat pedig, amelyet minden egyes szám könnyedén megteremt, a kilőtt „spacy” feelingtől és a futurisztikus sci-fi elemektől a pszichedelikus funky részeken át az emberi elme és a világegyetem titokzatos szféráiba vezető igazi misztikus, éteri utazásokig terjed. A remek ambientes hangulatot hangszerek egész sora építi, ezekről főként a Game Over triója gondoskodik. Aleksander Miklič gitárszintijei adják az album ambientes arculatának gerincét, Gregor Rožič basszusa szépen áramló funky basszusvonalakat hoz, amelyek a No One-ban különösen ragadósak, míg a Hardtastic vad basszusolásával szinte a nyolcvanas évek tébolyodott akciófilm-betétdalaira emlékeztet. A ritmusszekciót Blaž Soklič zárja, aki végig finom dobjátékot nyújt: nem tolakszik előre, mégis szépen segít összefogni az egészet, közben ötletes és változatos, tele dinamikus átmenetekkel és cintányérokkal. Időnként a dobok programozottak is, ezt Miklič és Dali intézi. A lemez legerősebb metalos ízét viszont a gitár adja, amelyért nagyrészt Klemen Gasar felel. Az izzó, kiváló riffekből és látványos szólókból építkező gitárok különösen a RViPVO-ban, a Tilt!-ben és a Lost… …in Scapes-ben kerülnek előtérbe; utóbbiban Gasar és Dyz (Negligence) párbajoznak egymással elállító szólókkal. A gitár ugyanakkor nemcsak a metalos részek hordozója, még gyakrabban kínál olyan jazz/fusion megoldásokat, amelyek a Planet X-et, Allan Holdswortht vagy Tony MacAlpine-t idézik. Bár az album szinte teljesen instrumentális, időnként beszivárognak a dalokba a vokálok, pontosabban suttogott, beszélt részek, amelyek külön bájt és pecsétet adnak a daloknak; a látszólag komoly zenészek kalapjából pedig a Game Over a The Version nevetéssel tarkított, hülyéskedős részével lép ki (állítólag a Monty Python ihlette). Ilyen és ehhez hasonló finom részletből van az Eclectric-en bőven, ezért ahhoz, hogy mindet felfedezd és megszeresd, többszöri hallgatás kell, hiszen a lemez az alkalmi hallgatónak semmiképp sem könnyű falat. Épp ezért az Eclectric igazi gasztronómiai csemege a zenei gurmé számára, és merem állítani, hogy az egyik legmerészebb és legbátrabb hazai kísérlet az instrumentális jazz/fusion/metal zene terén. Bár a dalok többsége gyorsan megragad a fülben, főleg a ragadós dallamoknak köszönhetően, a lemez bőven kínál absztraktabb pillanatokat is: jó példa erre az atonális gitárokkal megspékelt, szinte „tribal” Plastastic, a „különc” G vagy Eclectric, valamint a hihetetlen „chill-out” szám, a Too Long To Stop Nonsense Delirium Tremens Hell, amely nyugodtságával, finom, megnyugtató gitárjaival és „easy listening” hangulatával egészen más szintekre repít.
A Game Over az Eclectric-kel az egyik legmerészebb hazai kísérletet hozta létre, valami teljesen újat és frisset a szlovén földön. Az Eclectric semmiképp sem felületes hallgatásra való, éppen ezért minden újabb hallgatásnál rengeteg lehetőséget kínál újabb és újabb dolgok felfedezésére. Az Eclectric azoknak készült, akik szeretik az olyan zenét, amely képes valami újat, eddig feltérképezetlent nyújtani. Több mint ajánlott mindenkinek, aki nem korlátozza magát zenei műfajokkal, legyen szó akár fusion-, jazz-, metal- vagy bármilyen más rajongóról. Ha eladási sikerekkel nem is, egyediségével, eredetiségével, valamint merész, sajátos és kompromisszumok nélküli attitűdjével az Eclectric biztosan hatalmas nyomot hagy majd a szlovén zenei színtéren.
Felállás
Aleksander Miklič – kitarski sintetizatorji, bas
Gregor Rožič – bas
Klemen Gasar – kitara
Blaž Soklič – bobni
Frenk Rožič – saks
Dyz – kitarski solo (Lost… …in Scapes)
Grule – birds&insects
Dali – drum programming
Fatso – V-Drum tom FX
Ghosts – vokali
Produkció
Dali és az Eclectric Ensemble
Dallista
1. RViPVO
2. No One
3. Hardtastic
4. The Version
5. Lost… …in Scapes
6. Tilt!
7. Y
8. Plastastic
9. qUlthaiC
10. G
11. Too Long To Stop Nonsense Delirium Tremens Hell
12. Virtual
Bonus:
13. Eclectric
14. Too Long To Stop Nonsense Delirium Tremens Hell (stringshesizer mix)
15. Lost… …in Scapes (ambient edit mix)
16. Virtual (ambient mix)
