Megjelent: 2025. 2. 14., Nuclear Blast
Produkció: Dynazty
Játékidő: 42:14
Stílus: Disco Metal
„Metalba öltöztetett popszövegek”
2010 környékén érdekes jelenség bukkant fel a power metal berkeiben. Létrejött egy bandacsoport, amely a 70-es évek disco ritmusait és hangzásvilágát, a 80-as évek popzenéjét és a 90-es évek Euro dance-ét szimfo-power köntösbe bújtatta. Nem meglepő, hogy ezek a zenekarok a svéd és a finn power metal színtérről érkeznek. Ennek a viszonylag új irányzatnak a vezető és legsikeresebb képviselői az Amaranthe, utánuk jön a Metalite mint a legkézenfekvőbb másolat, majd a Battle Beast, Beast in Black, H.E.A.T, és természetesen a Dynazty. Valószínűleg még kihagytam egy-két bandát, de az itt felsoroltak a legnagyobb médiafigyelmet kapják. Mindegyikükben két dolog közös: az átlagon felüli ének és a végletekig túltolt produkció. A közös nevező ellenére viszont mindegyik zenekar igyekszik a múlt század utolsó három évtizedének egy másik zenei irányát előtérbe tolni. A H.E.A.T így a glam metalra épít, a Battle Beast a 80-as évek pop rockjára, a Dynazty pedig …
A Dynazty igencsak érdekes szerzet. Az első három albumon a glam/sleaze/hard rock modern változatát játszották, a 2014-es Renatus albummal viszont egyetlen vágással átugrottak a fent leírt hangzásba. A Game of Faces így már a hatodik lemez ebben a stílusban, ami a zenekar kivételes termékenységéről tanúskodik, hiszen manapság csak kevesen bírják ezt az albumkiadási tempót.
A Game of Faces semmilyen módon nem tér el az előző öt albumtól, legfeljebb mindenből több van rajta. Több dallam, több hangzás, több produkció, több sztratoszférikus ének. A srácok tökélyre fejlesztették a mesterséget: minden szám szuperdallamos, szuperhangos, tele van gitárszólókkal és tömve szintikkel, amelyekről mindkét gitáros gondoskodik. Be kell vallanom, hogy nagy rajongója vagyok Nils énekstílusának és énektudásának, és a fickó ezen az albumon sem okoz csalódást. A dallamai és az előadásmódja kiválóak, élőben pedig verhetetlen.
Mivel Nils az Amaranthe három énekesének egyike is, albumról albumra feltűnőbb a hasonlóság a dallamokban, a hangzásban és a számok felépítésében. Vajon véletlen, hogy a kísérővokálokban Elize, az Amaranthe fő énekesnője és szerzője is közreműködik? Véletlenek nincsenek! A produkció nagyon emlékeztet a Nightwish középső korszakára (Once, Dark Passion Play), a hangkép legalább felét a szintik és a samplerek teszik ki, úgyhogy csak úgy zúg tőle a fül. A kórusos refrének egymás után következnek, az egészet pedig egy kicsit túlcukrozott precizitással adják elő.
Az album baja a túlzott egyneműség, hogy ne mondjam, egyformaság. A számok szinte különbség nélkül folynak egymásba, pihenésre nincs hely. Az egyetlen kivétel a félig balladás, himnikus Dream of Spring, amely szövegében és stílusában egy kicsit az említett Nightwishre emlékeztet. A ritmusok többnyire táncosak (csak hallgasd meg az Eurovíziós dalfesztiválra is illő, pörgős Devilry of Ectasy-t!), a számok fele gond nélkül megállná a helyét bármelyik éjszakai klub 90-es évek végi lejátszási listáján.
Nem lényegtelen, hogy a nóták két kivétellel mind a híres három és fél perc körül mozognak.
Az album a műfaj kiváló terméke, maga a műfaj viszont egy nagy kérdőjel, legalábbis számomra. Mi értelme van a dupla lábdobok kakasütésével, sikító szólókkal és mennyei énekmagasságokkal bevont popdalocskáknak? Nem vagyok egészen biztos benne. Azt viszont egyértelműen el lehet mondani, hogy az album gond nélkül meghallgatható többször is, sőt, még élvezni is lehet. A kedvenc számaimat inkább véletlenszerűen választottam ki, talán egy-egy dallam fogott meg, egy-egy ritmusminta, nem tudnám pontosan megmondani. Vagy talán Nils lobogó üstöke valamelyik videóklipben?
Ragacsos cukorkák: Dark Angel, Call of the Night, Fire to Fight
Pontszám: 7,5/10
Szerző: Igorac
U.i.: Láttál már valaha ilyen közhelyes metalcímekből álló számlistát?
Számlista:
01. Call of the Night
02. Game of Faces
03. Devilry of Ecstasy
04. Die to Survive
05. Fire to Fight
06. Dark Angel
07. Fortune Favors the Brave
08. Sole Survivor
09. Phoenix
10. Dream of Spring
11. Mystery
Zenészek:
Jonathan Olsson – basszusgitár, kísérővokál
Georg Härnsten Egg – dob, kísérővokál
Love Magnusson – gitár, kísérővokál, szintetizátor
Nils Molin – ének
Mikael Lavér – gitár, kísérővokál, szintetizátor
Elize Ryd – kísérővokál
Linnéa Vikström – kísérővokál
