Előadó: Aerosmith
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1977
A Draw The Line egyesíti a hetvenes évek egyik legnagyobb hard rock zenekarának minden legjobb és egyben legrosszabb „jellemzőjét”. Természetesen az Aerosmithről van szó. A naiv bostoni srácok a Toys In The Attic és főleg a fenomenális Rocks szárnyán szinte egyik napról a másikra veszélyes, félelmetes rock & roll harcosokká változtak, akik eltökélték, hogy elsöpörnek minden konkurenciát. A cél, hogy a legnagyobbak és a legjobbak legyenek, persze megköveteli a maga árát, és ez az ár a Draw The Line-nal kezdi először megmutatni igazi értékét.
A Draw The Line valójában sok mindenben emlékeztet a híresebb két elődjére, mert gyakran túlcsordul a jó minőségű rock & rolltól, és nem hiányoznak belőle Tyler jellegzetes vokális kirohanásai, Perry koszos slide-szólói és Hamilton „iskolás” basszusmenetei sem. Mi hiányzik hát az albumról? Elsősorban az igazi, „repülő” energia: a Draw The Line krónikus hiányban szenved belőle. És ha a Tyler–Perry duó korábban megbízható gyártója volt a minőségi rockdaloknak, a két fiú itt túl gyakran vész el a végletekig szétesett, olykor kifejezetten kidolgozatlan zenei ötletekben. A helyzeten még a tapasztalt producermester, Jack Douglas is tehetetlennek bizonyul, pedig korábban számos bajt tudott orvosolni. Az öreg motoros ezúttal csak tehetetlenül nézheti, ahogy egyre szélesebbre tátong a szakadék a két úr között, ami végül a rendszer teljes összeomlásához és a repülő kovácsok zuhanásához vezetett.
Bár a Draw The Line már mutatja a közelgő „apokalipszis” első jeleit, a igazi rock & roll rajongóknak így is rengeteg örömteli pillanatot kínál. Az egyik ilyen a nyitó, egyben címadó szám, ahol Tyler meggyőző éneke mellett végig Joe Perry slide-gitárja dominál. A nyers rock & roll egyszerű költészete, Steven erotikát hangsúlyozó báját is rárakva. Hogy mennyire működik ez az utánozhatatlan kombináció, azt a következő I Wanna Know Why mutatja, bár ezzel az izzó indulatok kissé lecsillapodnak. A pörgős szám főleg a Hamilton–Kramer ritmusszekció szikár játékának köszönhetően megy gyorsan a fülbe, amely a fenomenálisan kivitelezett Critical Mass alatt is kifújhatja magát. Ez Hamilton egyik legjobb alkotása, simán összemérhető két másik gyöngyszemével, a Sweet Emotionnel és a jóval későbbi Janie’s Got A Gunnal.
Itt találkozunk először afféle tájékozódását vesztett funky indulókkal is, amelyek Tyler sikeres bájolgása mellett az arcokra azért mosolyt tudnak csalni. A Get It Up és a valamivel hallgathatóbb The Hand That Feeds addig a két legbizarrabb Aerosmith-alkotás. Szinte olyan bizarr, mint Perry csodája, a Bright Light Fright, ahol valószínűleg még sokáig nem lesz világos, miért kell egy Steven Tyler-féle énekes mellett Perry színtelen nyöszörgésére bízni az énekdallamokat! A funk rock egy újabb zseniális Hamilton-basszussal nagy stílusban tér vissza a Sight For Sore Eyes-ban. Ennek tökéletes ellentéte a Whitford-féle Kings And Queens, egy sötét darab, témájában erősen emlékeztet a Nobody’s Faultra. Az ilyen és hasonló, a másik három úr szerezte gyöngyszemek nagyon jól jönnek, mert sikeresen betömik azokat a réseket, amelyeket a lassan, de biztosan széteső Tyler–Perry kapcsolat hagy maga után. Ők ketten az öreg Milk Cow Blues kiváló feldolgozásával mutatnak ismét életjelet. Ez a dinamikus változat izgalmas gitárpárbajok sorával szolgál, amelynek csúcspontja Tyler erősen fűszerezett szájharmonika-szólója. Biztos találat minden rettenthetetlen, vad blues rock-rajongónak.
Összességében a Draw The Line valójában egy nagyon szolid album, de a Toys In The Attic és a Rocks magasan szárnyaló aero-teljesítményei mellett mégis nagy lépés hátra. Az igazi Aerosmith-hívek számára a Draw The Line főleg az eredeti felállás utolsó albumaként marad emlékezetes, amelynek újabb közös munkájára szinte egy teljes évtizedet kellett várni.
Felállás
Steven Tyler: ének
Joe Perry: gitár
Brad Whitford: gitár
Tom Hamilton: basszusgitár
Joey Kramer: dobok
Produkció
Jack Douglas
Számlista
1.Draw The Line
2.I Wanna Know Why
3.Critical Mass
4.Get It Up
5.Bright Light Fright
6.Kings And Queens
7.The Hand That Feeds
8.Sight For Sore Eyes
9.Milk Cow Blues
Az album hossza: 34.59
