Kiadó: Cherry Red Records
Megjelenés dátuma: 2021. 2. 5. (digitális formátum) / 2021. 3. 26. (vinil, CD/DVD formátum)
Produkció: Chris Braide
Az album hossza: 63.30 perc
Műfaj: Art Rock / Art Pop
Értékelés: 8.5/10
A Downes Braide Association a legendás billentyűs, Geoff Downes (Yes, Asia, Wetton/Downes Icon, The Buggles) és az énekes-producer Chris Braide közös projektje, amely már 2012-ben létrejött. Braide a rutinos producer mellett nagyon ügyes zeneszerző is. A filmiparban dolgozik, de olyan popelőadók mellett is, mint többek között Sia, Lana Del Ray, David Guetta, Marc Almond (Soft Cell), Beyonce, sőt még Britney Spears, a producerkedés mellett dalszerzőként is kivette a részét az albumok megírásából. Downes, akinek a popzene egyáltalán nem idegen, a rock and roll világában azért ismertebb név. A kettejüknek van azonban közös pontja: mindketten dolgoztak Trevor Horn-nal. Downes a The Buggles tagjaként, akiket később beolvasztottak a Yesbe, Braide pedig a The Producers együttesben.
A „Halcyon Hymns” a Downes Braide Association negyedik albuma. Érdekes ötvözete Geoff Downes felismerhető stílusának és kifejezésmódjának, valamint a rendkívül tehetséges Chris Braide lágy hangzású, szerzői-produceri fogásainak. Ez a kombináció tehát garantáltan vonzó és egyéni zenei történetet ígér. Bár mindhárom korábbi lemez nagyobb hangsúlyt fektetett az elektronikus elemekre a dalok építésében – így nem csoda, hogy Downes a billentyűivel általában a figyelem középpontjába került –, a „Halcyon Hymns” elmozdulás az organikusabb hangszínek felé: a történethez csatlakozik a gitár és egy világosan körvonalazott, organikus ritmusszekció.
A szerzői stílus még mindig bőven a popzene világába kacsintgat, bár közben egyéni és többrétegű is. Ebből a szempontból a legkönnyebb az art rock címkét ráhúzni. Akik arra számítotok, hogy valami klasszikus szimfonikus progresszív kerekedik ki belőle, most vékony jégen jártok. Egy-egy ilyen kalandra utaló kezdemény azért akad (a King of the Sunset záró szakasza), de Braide és Downes végig a zeneileg tisztán megrajzolt, fejjel-lábbal rendelkező dalszerzésnél marad.
Az album rendkívül ügyesen van megspékelve egy csomó finomsággal és apró részlettel, és Downes kedvenc vokodere sem hiányozhat. Egy árnyalatnyival mégis kicsit hosszú. Főleg annak fényében, hogy az első rész mennyire művészi erejű, kidolgozott és gondolatilag koherens, dinamikus, a remek nyitó Love Among The Ruinsszal, és a vágyakozó Warm Summer Sun zárja. Az album egy jó órányi játékidőt tesz ki, a hallgatása pedig az utolsó harmadban kezd fárasztani, amikor a figyelem a nyugodt dalokra terelődik, amelyek tartalmilag már nem mondanak sok újat. Az ember azt is nehezen érti, miért kell a Remembrance című dalnak egészen tizenegy percesnek lennie, amikor az három hang ismétlésére épül. Ezen a kissé fárasztó hallgatáson Barney Ashton Bullock közbeékelt narrációi sem lendítenek. Így egy ilyen albumon rendkívül üdvözlendő húzásnak bizonyul a rockos megoldások beépítése, mint például a nyugodt Today-ben, amiről Dave Bainbridge (Iona), a kiváló gitáros gondoskodik, aki 2015 óta segíti a legendás The Strawbst.
Az album erőteljesen atmoszférikus, hatásosan idézi meg a misztikumot, az ünnepélyesség és a melankólia érintése is megvan benne. Ebből a szempontból nagyon „brit” hangvételű – klasszikusan brit (a hetvenes évektől felfelé) –, ám rendkívül csiszolt, színes, tágas és meleg produkcióval, amelyben Chris Braide fenomenális, olykor szinte angyali éneke viszi a prímet. Downes, aki a zeneiparban már mindent megélt, ismét lenyűgöz rugalmasságával és kiváló ötletes alkalmazkodóképességével a hangszínpasztellek használatában.
Az albumon Braide-del duettben közreműködik a legendás Marc Almond (Soft Cell) és a Big Big Train énekese, David Longdon. Utóbbi már az előző Downes Braide Association lemezen, a „Skyscraper Souls”-on (2017) is szerepelt, ezúttal a King of the Sunset című dalban csatlakozik énekkel, míg Almond a Warm Summer Sunban viszonozza Braide-nek a szívességet az Almond szólókarrierjéhez nyújtott hozzájárulásért.
Röviden: nagyon minőségi album, amely a korábbi három lemezhez képest kívánatos elmozdulást hoz az organikus, klasszikus felfogású produkciós melegség ölébe, bár még mindig egyértelműen az (art) pop alakzatai között marad. Ebben a zenei környezetben a gitár rockos hangzása nagyon kellő felfrissülést hoz Downes és Braide kapcsolatának ambiciózusan megrajzolt új fejezetébe, amely talán egy hajszálnyival túl bombasztikus is. Egy dolog viszont biztos: az album minden pillanatában a két nagy zenei mester összeforrt szimbiózisának magas színvonalú zenei perfekcionizmusa uralkodik. Ezért teljes vérrel élvezhető ez a rendkívül érett, művészi karakter, amely a sokféle hangzáskollázst képzeletgazdag, eklektikus tájképpé ötvözi.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Love Among the Ruins
2. King of The Sunset
3. Your Heart Will Find the Way
4. Holding the Heavens
5. Beachcombers
6. Warm Summer Sun
7. Today
8. Hymn to Darkness
9. She’ll Be Riding Horses
10. Late Summer
11. Remembrance
12. Epilogue
Felállás:
Geoff Downes – billentyűs hangszerek
Chris Braide – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Közreműködő zenészek:
Ash Soen – dob
Andy Hodge – basszusgitár
Dave Bainbridge – gitár
David Longdon – ének a 2. számban
Marc Almond – ének a 6. számban
Barney Ashton Bullock – narráció az 1. és a 11. számban
