Előadó: Mestni postopači
Megjelenés: 2009
Játékidő: 30.14
Értékelés: 2.5/5
A Dobro došlo a frissen sült blues-rock trubadúrok, pontosabban a Mestni postopači bemutatkozó lemeze, amelynek fő hajtóereje egy Dejan Došlo nevű csóka. Korábban a Leteči potepuhi tagja volt, és miután az együttes felbomlott, maga köré gyűjtött négy kiváló zenészt, őket pedig szépen kicsinosítva befogta a Mestni postopači szekerébe. A Dobro došlo egyrészt bizonyíték a banda nagy tehetségére, másrészt arra is, hogy a régi szokásoktól az ember általában csak nehezen szabadul. A Mestni postopači esetében is gyakran úgy tűnik, mintha csupán a náluk jóval híresebb elődök hagyományának gondos ápolásáról lenne szó.
A Dobro došlo sok tekintetben tipikusan szlovén termék, amely ironikus módon éppen azzal próbál feltűnést kelteni, hogy nem hajlandó alkalmazkodni a hazai zenei élet egyhangúságához. Az album az első másodperctől az utolsóig tele van az őshonos szlovén humor gyengeelméjűségével, amiből szemérmetlenül árad a provincializmus. A Dobro došlo a világ provokatív képét igyekszik felmutatni – azét a világét, amelynek az értelmetlenség gőzeit nap mint nap magabiztosan szívjuk be –, rokon Adi Smolar szatirikus hozzáállásával. A Mestni postopači tehát a bevált recept szerint igyekszik másmilyen lenni, zeneileg és szövegileg egyaránt. A srácok csípős megjegyzésekkel és sekélyes szarkazmussal keresnek szövetségeseket a kispolgári logika sötétségén túl, a hosszú távú sikerhez viszont, ha őszinték akarunk lenni, hiányzik belőlük egy jó adag egyéniség, amely a kötelező konkrétabb hangzásvilág mellett sokkal könnyebben létrehozhatna valami egyedit, olyat, ami hatékonyan a szlovén sztárvilág felfuvalkodott képébe köpne.
A Mestni postopačihoz hasonló kaliberű zenészektől több magabiztos fantáziát várna az ember, amely a szlovén lét kőkemény hétköznapjainak perverz aktusait felvonultatva biztosan jobb visszhangot kapott volna a kritikus tömegtől. Ehelyett a Mestni postopači virágai túlságosan kiszámíthatóra sikerültek, szinte mintha mellékesen, ok nélkül születtek volna, s következésképp még kevésbé hasznosak. Így az album számos dala egyszerűen túl hasonlít egymásra. A „fodrászos” nyitókalandot – amely irigylésre méltó finomsággal vonultatja fel a gitárjátékot – és a még egészen tisztességes Ne živi za naprej című számot követően a Vikend nyitja meg a szikár szerzemények fesztiválját, amelyek felszínesen a blues, a funk, helyenként pedig a folk és a country főbb vezérfonalaihoz kapaszkodnak. A zenei hatások palettája ugyan színes, de sajnos a fickók lezser rövidítései miatt a sebtében összeverbuvált repertoár sterilitása minden lépésnél érződik. Miután Dejan fárasztó, szeretet nélküli unalmában a Vsi mi govorijo alatt kínosan áttelelt az agyunk, a Praznik, a Ko se zdani és a Znoru hallgatása közben is nagyokat fogunk ásítani, a mély szendergésből pedig a nélkülözhető Kuharice so potrebne sem ébreszt fel.
A Dobro došlo egyike azoknak az albumoknak, amelyekről többszöri hallgatás után sem teljesen világos, hogy a kifinomult zenefogyasztó türelmét és idegeit megérő termékről van-e szó, vagy csak egy újabb sorozatbeli zseniális zenei kísérletről, amelyet különösebb emésztési zavarok nélkül magadba tolhatsz, miközben a munkanélküli haverod által kitöltött sört szürcsölgeted. Ami persze nagy kár, hiszen a Mestni postopači kétségkívül képes lenne merészebben kiaknázni a zenekar hatalmas potenciálját.
Felállás
Dejan Došlo: ének, akusztikus gitár
Marko Matjašič: gitár, vokál
Damir Jazbec: szájharmonika, vokál
Serger Jereb: basszusgitár
Iztok Repovž: dob
Produkció
Grant Austin
Számlista
1. Frizer
2. Ne živi za naprej
3. Vikend
4. Le mladost
5. Praznik
6. Vsi mi govorijo
7. Znoru
8. Ko se zdani
9. Kuharice so potrebne
10. Zapi blues
