Szerző: Jernej Vene
Az interjú dátuma: 2003. 12. 15.
A Deep Purple a zenetörténetben a hard rock úttörői közé tartozik, vagyis a Led Zeppelin és a Black Sabbath hasonlóan nagy neveivel egy sorban említik. 1968 óta tengernyi dalt, lemezt és koncertet tettek le az asztalra. Sok mélypontjuk volt, talán még több csúcsuk. Jernej Vene kérdéseire Roger Glover basszusgitáros, Don Airey billentyűs és Steve Morse gitáros válaszolt.
Miért kellett öt év, hogy elkészüljön az új stúdióalbum, a Bananas:
Roger Glover: „Valójában nem kellett hozzá sok idő. Összesen három hét és négy nap, de értem, mire célzol. Az Abandon 1998-ban jelent meg, egy évvel később a Royal Albert Hallban felvettük a Concerto for group and orchestra című lemezt, Jon Lord pedig szólólemezt csinált, ami elég messze áll a Deep Purple-albumoktól. Ez az irány közel áll hozzá, egész életében szerette ezt a fajta zenét. Mindig rendkívül érdekelte a zenekari muzsika. Akkor végre volt elég ideje megvalósítani a projektet, bár még így is közel maradt a bandához. A Concerto for group and orchestra nagy sikert aratott, el is mentünk vele turnéra egy zenekarral, ami elég szokatlan. Különböző zenekarokkal játszottunk, ez egy évig tartott, vagy még kicsit tovább. Közben tartottunk néhány megbeszélést, ahol új dalokat írtunk. Azt hittem, hogy Jon Lord a turné végén kiszáll a Deep Purple-ből, de ez nem történt meg. A zenei irányvonala egyértelművé vált, és új lemezt nem lehet csinálni, ha valaki nem áll mögötte. Jó húzás volt, hogy nélküle vettük fel az új albumot. Ez viszont elég sok időbe telik. Az új billentyűssel, Don Aireyvel lemezt készíteni mindenesetre jobb, mint nélküle. Megvártuk, amíg mindannyian készen állunk, és aztán felvettük a Bananast.”
A Bananas felvételeiről:
Steve Morse: „A zenekar minden tagja azt akarta, hogy az új lemez producere olyasvalaki legyen, aki szereti a zenekar történelmét és irányvonalát. Michael Bradford producer olyan rocklemezt akart csinálni, ami az ő szívéhez is közel áll. Azt mondta, nekünk megvan a megfelelő hangzásunk, és ő tudja, hogyan kell ezt stúdióban megragadni. Úgyhogy munkához láttunk. Kiválasztotta a dalokat, és ugyanúgy, mint én, aki előbb voltam rajongó, és csak aztán a zenekar tagja, az orgonától is közvetlen, ütős hangzást akart hallani. Egy kicsit több erőszakot kért belőle. Bárki megnyomhat egy gombot, és bármit eljátszhat, és kész. Don Airey viszont természetesen játszik, a hozzáállása tökéletesen illeszkedik a zenekar hangzásához. Bradford producer nem használt sok rájátszást, a gitárhoz, az orgonához és a dobokhoz hozzáadott néhány térhatást. Rávette Ian Gillan énekest, hogy lazán énekeljön. Gillan ugyanis minden nap azzal a nyomással érkezett a stúdióba, hogy úgy kell énekelnie, mint a színpadon, csak hogy megfeleljen a producernek. Úgy kellett volna énekelnie, ahogy tud. Kicsit tűkön ült, ami nagyon jól jött a stúdiómunkához.”
Hogyan illeszkedett be Don Airey a zenekar munkájába?
Don Airey: „Egy éve kezdtük el Burbankben a Bananas felvételeinek előkészítését. Nekem hatalmas nap volt, alig hittem el, hogy ez megtörténik. Három hétig próbáltunk, Bradford producer mindennap bejött, és elmagyarázta, hogyan képzeli el az új dalokat. Tudta, hogyan tereljen minket munka közben. Mi, zenészek szívesen váltogattuk a hangnemeket vagy a dalok bevezetőit, Michael Bradford viszont azt mondta: „Nem, így lesz, ahogy van.” És úgy is maradt. Örülök, hogy dolgozhattam vele. Az élet így sokkal könnyebb volt. A billentyűk nagy részét elsőre felvettem.”
Mit gondolnak az újabb rockelőadókról, például a Strokesról vagy a White Stripesról:
Roger Glover: „Be kell vallanom, megvettem a White Stripes lemezét, de kicsit csalódtam. Azt viszont látom, mi vonzó a zenéjükben. Manapság minden tökéletes, ha a zenei produkció technológiájáról beszélünk. Olyanok is kifejezhetik magukat a technológia segítségével, akik nem zenészek, ami néha jó, néha nem. A White Stripes viszont igazi hangszereken játszik, nem használnak számítógépet, és ezt nagyra becsülöm. Az alkotásuk iskolázatlan, naiv, törékeny, de friss is. Szerintem a hallgatók ezt a frissességet meghallják a lemezen. Többnyire nem ilyen zenét hallgatunk, a lemezt kíváncsiságból vettem meg.”
Steve Morse: „Hallgattam tőlük néhány számot. Ha egy klubban lépnének fel, azt mondanám – fantasztikus, ennek a kettőnek a tévében lenne a helye. A lemezen viszont hiányolnék néhány hangszert és harmóniát. Úgy könnyebben hallgatnám. A különbség az élő hangzásban van, ami egy kaotikus közegben győz meg, és az olyan zene között, amit fülhallgatón hallgatsz, és közben koncentrálnod kell.”
Steve Morse és a Grammy-díjról alkotott véleménye.
Morse: „Elmagyarázom, hogyan működik az egész procedúra. A The Dregsszel egy ideje elég sikeresek voltunk. A szólódalaimmal is hatszor egymás után jelöltek. A kiadó a Grammy-akadémia tagjainak egy bizonyos számú szavazatát irányítja, és szüksége van rájuk, hogy biztosítsa a jelölést. A nyertesek általában az adott év legismertebb zenészei. A kevésbé ismerteknek nem jut elég szavazat. A kiadónak támogatnia és promótálnia kell téged, különben nem jelölhetnek. A kiadónak is jelentenie kell valamit az egyes kategóriákban. Hogy Grammyt kapj, fontos zenésznek kell lenned a kiadón belül. Higgyétek el, ez a legtöbb esetben igaz. Veszélyes általánosítani, de elég sok díjátadón ott voltam, és láttam, hogyan megy ez.”
Roger Glover más zenészekről:
Glover: „A Sex Pistols nem tudott valami jól játszani, mégis jó rockbanda volt. A Rolling Stones már évekkel ezelőtt bebizonyította, hogy nem briliáns zenészek, de amikor együtt játszanak, dinamit. A végeredmény számít, az, hogy egy dal megtalálja a közönségét, nem kell, hogy tökéletesen legyen eljátszva. Odaadással kell játszani. Lehet viszont odaadóan és jól is játszani egyszerre. Mi ezt csináljuk a Deep Purple-ben.”
Mi hajtja őket az új zene létrehozására?
Roger Glover: „Ez egy szép munka, szórakoztató is. Ritkán fordul elő, hogy egész életedben azt csinálhatod, amit szeretsz. A szórakozás talán furcsa szó ebben az esetben, a munkánk más feladatokból is áll. Ez egy üzlet – a zenei része szórakoztató, az üzleti része nem. Ezt nem kerülhetjük el. Amíg a zenekarunkban megvan a barátság szelleme, különösen most, bár nem volt mindig így, és gondoskodunk a Deep Purple-ről mint a zenei élet fontos nevéről, addig elégedett vagyok.”
Hogyan választják ki a koncert dalait?
Roger Glover: „A turné elején változtatjuk a dalok sorrendjét, de pár koncert után a koncert – utazás – alvás – koncert fárasztó menetrendje miatt már egyáltalán nincs kedvünk hangpróbákhoz vagy új számok írásához. Néha lecserélünk néhány dalt másokra, vagy a meglévőkhöz hozzáadunk valamit, hogy élőben másképp szóljanak. Ez néha csak úgy, viccből megtörténik, öt perccel a színpadra lépés előtt.”
Hogyan csatlakozott a zenekarhoz Don Airey billentyűs?
Roger Glover és Don Airey: „A vezetékneve volt az első a telefonkönyvben – Airey”:-))). Don hozzáteszi, hogy nem sokat számol. Glover folytatja: „Hát, még a Rainbow-ból ismerjük egymást, ahol 1979-ben együtt játszottunk, és felvettük a Down to earth lemezt. Don nagy zenészként híres. Amikor világossá vált, hogy Jon Lord előbb-utóbb abbahagyja az élő fellépéseket, elkezdtünk gondolkodni, hogyan vészeljük át ezt az átmenetet. Gyorsan döntöttünk, mert a körülmények rákényszerítettek. Másfél éve a turné elején négy koncertünk volt betervezve Skandináviában, Lordnak viszont annyira fájt a térde, hogy nem tudott járni. Azt mondta, ezt a négy koncertet nem tudja lejátszani, de később csatlakozik hozzánk. Ezek fontos, nagy nyári fesztiválok voltak, ami azt jelentette, hogy a közönség részeg, és senki sem fogja észrevenni a billentyűscserét. Kit hívjunk hát? Don a legjobb a szakmánkban. Amikor felhívtam, azt mondta, vállalja a munkát. Két nap múlva már sikeresen lejátszottuk az első koncertet. Jon Lord még mindig beteg volt, így Don velünk maradt.”
