Előadó: Incrave
Kiadó: Metal Heaven
Megjelenés: 2008
Értékelés: 2.5/5
A svéd hatos, az Incrave egy évvel ezelőtt változtatta meg a nevét, korábban Evergrace néven működött. Evergrace-ként 2006-ban adták ki az azonos című debütáló lemezüket, amely tavaly Incrave néven még egyszer megjelent „The Escape” címmel. Eltelt jó egy év, és a srácok, akik átlagosan alig 22 évesek, máris itt egy új stúdió-„nagylemezzel”.
A srácok a „Dead End” lemezen is kitartanak az első album bevált sablonja mellett, amely a zenei közönség részéről helyeslő fogadtatásra talált, de érezhető érettebb fejlődéssel, mert a dalok hangzásban még gazdagabbak a „Dead End”-en. Kiszámítható melodikus heavy metalt játszanak, időnként az európai power metal elemei felé kitérőt téve. A hangzásban erősen építenek a többszólamú vokális harmóniákra és a billentyűsökre mint egyenrangú tagra, amely ezúttal nem csupán ambientes kiegészítőként szolgál. Az Incrave semmit sem bonyolít túl. A dalok könnyen befogadhatók, az agy egy pillanat alatt megfejti őket.
Hangzásban és stílusban is az Incrave jellegzetes, melankolikus skandináv atmoszférát képvisel, amely (kicsit felületesen) egy tető alá hozhatja a Tad Morose, a Firewind, a Narnia, az Essence Of Sorrow, sőt a Nightwish rajongóit is. A kiemelt, egyenrangú billentyűs komponens és a többszólamú vokális harmóniák miatt helyenként elmosják a határt a hard rock és a heavy metal elemei között. Itt még az Angel Dust német csapathoz is közel kerülnek a „Border Of Reality – Bleed” korszakból, főleg a vokális dallamok megválasztása és az énekes, Johan Falk hangszíne miatt, aki viszont (állítólag) nem rokona Neco Falkkal.
A produkció színes és dinamikus! A hangszerek lélegeznek egymással, és egyensúlyban vannak ebben az kiváló, eleven hangzásban. A riffelés szikár, robbanékony, az általa épített hangfal erőteljes, az alapja pedig metálosan izzó, ahogy illik. A dallam komponense mindenek fölé emelkedik, a srácok nem rejtik véka alá tehetségüket a fülbemászó dallamok csiszolásában, amelyek motívumaikban gördülékenyen úsznak át az előrefrénből a refrénbe és vissza. Az Incrave gyászoló banda. Minden mollban fekszik. A billentyűk ezt a gyászos hangulatot még tovább erősítik, és az atmoszféra magas színvonalon születik meg. A dalok kompakt egészek, egy sebességben lejátszottak, minőségi kilengések nélkül. Különösebb csúcspontokat, amelyek kiemelkednének az albumról, nem találni. A versek gyásza nem rejt magában zavaró mértékű túlzott pátoszt. Sokszor a „könnyű” versszakok okát abban is kereshetjük, hogy a csikók mégiscsak nagyon fiatalok, és még érnek.
A „Dead End” jó album. Az Incrave eggyel magasabb lépcsőfokra lépett vele, bár a zenéjével egyáltalán semmi olyat nem kínál, ami elmozdíthatná a Föld tengelyét, vagy hosszában kettéhasíthatná a kutyaszőrt. Erősen kiszámítható album, amely átkozottul begyújtana, ha úgy hét-nyolc évvel ezelőtt készült volna. Az Incrave minőségeit a „Dead End”-del nem lehet kifogásolni. Az utolsó vonatot próbálják elcsípni a Skandináviából manapság áradatként rohamozó bandák csillagzatában, akik az Incrave által művelt stílusban már minden rést betöltöttek a színtéren. Aki klasszikus dallamot keres a skandináv depresszió ölelésében, kidolgozott dallamú énekkel, az gyorsan összebarátkozik az Incrave-vel.
Felállás
Johan Falk – ének
Jon Bålefalk – gitár
David Ohlsson – gitár
Jo0athan Stenberg – billentyűs hangszerek
Martin Davidsson – basszusgitár
Josef Davidsson – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Markus Sigfridsson – gitárszólók
Daniel Olsson – gitárszólók
Produkció
Per Ryberg
Számlista
1. Shattered
2. The Frgotten
3. A Shadow In the Dark
4. The Touch of Death
5. Unveil the Truth
6. Shades of Me
7. An Empty Soul
8. Scream In Silence
9. Never More
10. Dead End
Az album hossza: 43.10
