Helyszín: Orto Bar, Ljubljana, Szlovénia
Dátum: 2018. december 5., szerda
Műsoron volt az ősz harmadik koncertje is a technikás és progresszív death metal kedvelőinek. A turné ismét a ljubljanai Orto Barban állt meg. Főszereplőként az amerikai technikás thrash/death metalos Revocationt harangozták be, előttük pedig a kanadai extrém Archspire, a svéd technikás death metalos Soreption és az amerikai progresszív death metalos Rivers of Nihil lépett színpadra. Vagyis csupa fürge ujjú és mindenekelőtt nagyon vad zenekarból álló csomag.
Elsőként a Rivers of Nihil mutatkozott be a közönségnek, akik másodszor jártak Szlovéniában. A zenekar rövid műsorában az idei Where Owls Know My Name című albumot mutatta be, amely nagyrészt kiváló kritikákat kapott, és így sok év végi toplistára felkerült. A Rivers of Nihil eleinte kissé érdektelennek tűnt, később azonban több energiát mutattak, ráadásul rendkívül összeszokottak voltak. A zenekar brutális death metalt tálalt, tele progresszív pillanatokkal és technikás részekkel. Persze a hangsúlyt a hangulatra is helyezik, így maga a zene sötétebben szól. Jó koncert volt, de a még jobbhoz hosszabb műsor kellett volna, és jobb hangosítás is, mert a basszusgitár elég rosszul szólt. A Rivers of Nihilről nem kell külön hangsúlyozni, hogy ígéretesek. Három albummal bizonyították, hogy valami frisset hoznak a színtérre, és a mostani színvonal mellett arra lehet számítani, hogy a zenekar csak nőni fog.
Őket a svéd technikás death metalos Soreption követte, akik sokak számára ismeretlenek. A zenekar csak idén kapott valamivel több figyelmet, amikor kiadta harmadik albumát a Sumerian Recordsnál. Szlovéniában másodszor jártak. A Soreption nem csupán egy újabb technikás zenekar, amely a neoklasszikus stílust és a rengeteg szólót tolja előtérbe. A zenekar a komplex, minden lépésnél szinkópált riffekre helyezi a hangsúlyt. A gitároson látszott, hogy alaposan ki kellett csiszolnia a jobbkezes technikáját a sok szünettel tarkított gyors játékhoz. Az idén Monument Of The End című albumot kiadó Soreption nyaktörő muzsikát szolgált fel, amelyben a ritmikai változatosság és a brutalitás állt a középpontban. Utóbbiról az énekes erőteljes hörgése is gondoskodott. A Soreption mindenképpen egy újabb zenekar, amelyet érdemtelenül hagytak figyelmen kívül, hiszen az extrém metalon belül valami kiemelkedőbbet képviselnek.
A kanadai Archspire már 2011-ben felhívta magára a figyelmet, amikor a Decapitated előzenekaraként játszott a Metelkován. A zenekar a nyolchúros gitárokra, a rendkívül gyors dobolásra és a szintén nagyon gyors hörgésre esküszik. Leginkább egységként működnek kiválóan. Már az is csodálatra méltó, hogy eligazodnak ebben a káoszban. Nehéz megmondani, melyik tag teszi az Archspire-t ennyire különlegessé. Az ének mindenképpen kiemelkedik: gyors vokális sorok hallhatók, mintha az énekes gyors rapbetéteket nyomna. A gitárok kétségtelenül sokat hozzátesznek. A riffek erősek, de jelen van a Rings of Saturn stílusú atonális riffekkel és szólókkal való túlzás is, ami zavaró is lehet. Végül az egész összehányt és formátlan benyomást kelt. Az Archspire tagjai rendkívül képzett zenészek, de a zenéjük túlságosan a technikás játékra összpontosít, és ezzel elveszíti a lelkét. Ez a dolog egy nagyon specifikus közönséget céloz meg, bár a fogadtatás az Archspire-nél volt a legjobb.
Maradt a Revocation, amelyről kiderült, hogy közel sem érdekel annyi embert, mint az őrült kanadaiak. Az aktuális The Outer Ones albumot népszerűsítő zenekar ugyanis az új számok mellett olyan dalokat tolt előtérbe, amelyek nem számítanak a slágereiknek. Így sok kedvenc kimaradt, és ennek megfelelő volt a közönség támogatása is. Elöl rengeteg hely volt, a Revocation gyakorlatilag félig üres terem előtt játszott. Inkább a death metalosabb dalokat helyezték előtérbe, így a thrashes színezetű számok kimaradtak. Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy a zenekarnak van mersze egy szokatlan műsor mellett dönteni, és láthatóan nem fél a kockázattól sem.
A Revocation összeszokottsága tényleg kivételes. A gyenge fogadtatás ellenére megmutatták, hogy szuverén módon tudnak koncertezni. A Davidson/Gargiulo gitárospáros végig erős riffeket, precíz szólókat és vokális dinamikát szolgáltatott. A néhány éve csatlakozott dobos, Ash Pearson is remekül beilleszkedett a zenekarba, a játéka pedig pontos volt, észrevehető hibák nélkül. A Revocation mögött rengeteg album áll, mégsem nyúltak a régi anyaghoz, kivéve az Existence Is Futile album címadó dalát. Az egészet a ragadós Witch Trialsszel zárták. Hogy a Revocation visszatér-e még valaha Szlovéniába, nehéz megmondani. A zenekar élőben meggyőző, de az óiskolás megoldásai miatt valószínűleg nem fekszik a modern death metal híveinek.
A nem túl fényes látogatottság ellenére a Revocation, az Archspire, a Soreption és a Rivers of Nihil fellépésével a ljubljanai Orto Barban újabb olyan koncert zajlott le, amely bebizonyította, milyen sokszínű és változatos lehet ma a death metal.
