Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Stožice csarnok / Szlovénia
A koncert dátuma: 2015.06.25.
Látogatók száma: 2500
Jegyár: 46,00€-tól
Nehéz bármi »okosat« hozzátenni a világ egyik legnagyobb énekes-dalszerzőjéhez, ha nem éppen a legnagyobbhoz. Főleg a hat keresztet, vagyis a zeneiparban tanúsított dacolást követően. Az ember, aki munkásságával zenészek és hallgatók generációit formálta, tehát a szlovén színpadok régi ismerőse maradt.
A Stožice csarnokba az új, »Shadows in the Night« című albumával a zsebében érkezett, amely idén februárban jelent meg, és azoknak az előadóknak állít emléket, akiket Dylan mindig nagyra becsült, akik alakították a zenei víziót, és mindig inspirálták. A koncertrepertoárt azonban nem ennek a lemeznek rendelte alá, a setlista nagy részét inkább a legutóbbi stúdióban született saját anyagáról, a »Tempest« albumról válogatta.
Bob Dylannek ezúttal nem volt szerencsés napja ljubljanai koncertlátogatás tekintetében. A Stožice csarnokban 2000 és 3000 közötti ember gyűlt össze, mondjuk bőven 2500 fej, talán egy kicsit több is. A lelátók szinte teljesen üresek voltak, a nézőtér pedig csak az első sorokban volt tömve. A nézőtér közepén álló keverőpulthoz érve a látogatók sorai már rendesen megritkultak.
A rutinos veterán ötfős kísérőcsapatával a kabaré hangulatú megvilágításban foglalta el a színpadot. A színpadot mindössze néhány félénk, felfelé vagy a zenészek háta mögé irányított lámpa »nyalogatta«. Tökéletes színpadi minimalizmus. Fotósok nem voltak, még „okos” telefonnal vagy tablettel sem! Dylan utolsóként lépett színpadra, miután az kvintett már bevezetőként felépítette azt a hangzásvilágot, amely az egyedi énekstílusát és előadásmódját kíséri. A fazon és csapata nem törte a fejét az üres csarnokon, és mi, jelenlevők, élvezhettük Dylan megható költészetének teljes, egyedi harapósságát. Valahol a keverőpult és az első sorok között kellett állnod. Egészen elöl a hang elúszott az első sorok felett, a hatás pedig olyan volt, hogy a hangosítás túl halknak tűnt. Vagyis kénytelen voltál megkeresni azt a pontot, ahol a hangzás a legjobb volt.
A középpontba hirtelen természetesen Dylan lép, miközben a kvintett kivételes lágysággal és pontossággal döbbent meg. A koncert első hangjától az utolsó pillanatig. A profizmus ugyanis teljes finomságot és természetesen a legjobb zenei tolmácsolókat követeli meg. Érdekes felismerés volt az is, hogy ehhez a lágy szépséghez két gitár kellett. A kísérőháttér zöme tehát húrokra és organikus gerincre épült, a figyelmet pedig két különböző steel pedál vonta magára, amelyek nélkülözhetetlen pecsétet adnak Dylan amerikai folkból kinőtt zenei küldetésének elemi erejéhez.
Dylan két részre osztotta az előadást, köztük 20 perces szünettel. Az előadásmódja ennyi év után is egyedi karaktert és művészi arculatot őriz. Csupa izzás. A sorok megrázzák az embert, és hirtelen a bőre alá másznak. Minden szónak kidolgozott költői karaktere van, és Dylan előadásában hihetetlen valóságosságot és meggyőző erőt őriz. Az a fajta felbecsülhetetlen élmény ez, amelyről tudod, hogy megismételhetetlen, és amellyel csak akkor kerülsz kapcsolatba, ha a színpadon feltűnik a legendás dalszerző. Dylan előadói szempontból a keletkezés évétől függetlenül az új idők zenei víziójának rendelte alá az anyagot. Még a Blowin’ in the Wind is alig volt felismerhető, annyit változott az előadásban az évek során. Megőrizte viszont az örökzöld egyedi pecsétjét, amely mindig is megjelölt, és ma is megjelöl minden zenei generációt. Dylan egyedi énekkaraktere, amelyet lágyan sóvárgó és remekül megszólaltatott hangzásvilágba öltöztetett az amerikai folk és a blues összefonódása, puha jazzvariációkkal, az americana elemeivel való kacérkodással és némi szörfzenei beütéssel, teljesen magával ragadott.
Dylan, aki csak ritkán szólt a közönséghez a fellépés alatt, először csak akkor, amikor bejelentette a szünetet, többször leült a zongorához, és amikor átütő üzenetei mellett még a szájharmonikába is belefújt, a koncert képe tulajdonképpen teljes volt. Ezúttal Dylan nem használt gitárt.
A 74 éves dalszerző-legenda tehát újabb zenei csemegét szolgáltatott. A várakozásoknak megfelelően. Bob Dylan és csapata előtt még hosszú világ körüli turné áll, amely november közepén zárul az észak-amerikai kontinensen. Az évekkel a jó öreg Dylan csak érik, amire színpadi bűvöletével Ljubljanában is ismét felhívta a figyelmet, és reméljük, hogy ezt az érést és örökzöldségét még sok évig megőrzi. Tartson hát és tartson az úgynevezett „Never Ending” turnéja, amely 1988 óta megszakítás nélkül zajlik.
Setlista
1. Things Have Changed
2. She Belongs to Me
3. Beyond Here Lies Nothin’
4. Workingman’s Blues #2
5. Duquesne Whistle
6. Waiting for You
7. Pay in Blood
8. Tangled Up in Blue
9. I’m a Fool to Want You
—szünet 20 perc—
10. High Water (For Charley Patton)
11. Simple Twist of Fate
12. Early Roman Kings
13. Forgetful Heart
14. Spirit on the Water
15. Scarlet Town
16. Soon After Midnight
17. Long and Wasted Years
18. Autumn Leaves
—ráadás—
19. Blowin’ in the Wind
20. Love Sick
