Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Zappa, Frank
Kiadó: Rykodisc Records
Megjelenés: 1968
Játékidő: 40:34
Értékelés: 4/5
»Cruising with Ruben & the Jets«, a legendás amerikai zeneszerző, gitáros, énekes, producer, rendező és társadalmi szatirikus, Frank Zappa és kísérőzenekara, a The Mothers of Invention korai korszakának egyik „könnyedebb” munkája viszonylag egyszerű zenei arca mögött érdekes koncepciót rejt. Ez az album, amely főhajtásnak készült azelőtt a doo-wop és rock’n’roll zenekarok előtt, amelyeket Frank fiatalkorában, az ötvenes évek közepén hallgatott, valójában a „No Commercial Potential” nevű terjedelmes projekt része volt, amely a »Cruising With Ruben & The Jets« mellett a »We Are Only In It For the Money« (1968), a »Lumpy Gravy« (1968) és az »Uncle Meat« (1969) albumokat is összeköti.
A koncepció – hasonlóan a The Beatles klasszikusához, a »Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band«-hez (1967), amely Paul McCartney szavai szerint a válasz volt Zappára és a The Mothers of Invention »Freak Out!« (1966) című bemutatkozó albumára – egy kitalált zenekar, a Ruben & the Jets körül forog. A kitalált főnök, Ruben Sano vezette tinédzser doo-wop banda (az ő arcához egyszerűen egy fekete-fehér fotót használtak a fiatal Frankről), amelynek tagjai mexikói-amerikaiak, egyszer csak antropomorf, ugató és nyüszítő kutyaemberekké változik, hosszúkás pofával és abszurd frizurákkal. A zenekar tagjainak ezután a túlélésért vívott harcban egy kiválasztott közönség előtt kell nyálas szerelmes dalokat játszaniuk, egészen élete végéig. A borítón látható kutyafejű emberek ötlete azért született meg Frankben, mert mindig is lelkes képregényolvasó volt, főleg az antropomorf állatos történeteké, amilyenek a Disney- és Looney Tunes-rajzfilmek figuráira jellemzők, és ezt később még többször felhasználta az erkölcsileg süllyedő amerikai kapitalista társadalom kifigurázására.
Frank költészete a »Cruising with Ruben & the Jets« albumon szándékosan infantilis és túlzottan émelygős, hiszen Zappa mindig is megvetette a szerelmes szövegeket, különösen a rockzenében, ezért kicsit ki akarta figurázni a tipikus doo-wop szövegeket. Ez különösen szembetűnő a »Love of My Life«, a »How Could I Be Such a Fool«, a »You Didn’t Try to Call Me« és az »Anyway the Wind Blows« dalokban. Ez utóbbiak a pattogós ritmusok közepette szinte elolvadnak az optimista ötvenes évekre jellemző túlzott cukormázas naivitástól, az egyes vokális harmóniák pedig már-már idegesítően „szirupos”-ak. Frank főénekesnek ismét a The Mothers of Invention eredeti énekesét, Ray Collinst használta, akinek ez egyik utolsó közös munkája volt Frankkel, mielőtt 1969-ben a saját útjára lépett. Magas, falsetto hangja ugyanis ideális volt ehhez a szándékosan cukormázas, túlzottan nyálas megközelítéshez, amely sikeresen gúnyolja ki a korai rock’n’roll és az ötvenes évek doo-wop zenéjének néhány legnagyobb közhelyét.
Bár a »Cruising with Ruben & the Jets« dalainak többsége messze a legegyszerűbb szerkezetű Frank többi korabeli munkájához képest, még mindig találni rajta néhány összetett hangszerelést, váratlan tempóváltást és a The Mothers of Invention eredeti felállására jellemző ritmikai megoldást. Frank életművének rajongói körében az album legismertebb darabja mindenképp a »Cheap Thrills« , amelyről a kilencvenes évek végén megjelent két „best of” válogatás is a címét kapta. Külön említést érdemelnek a fúvósaranzsmánok is, Bunk Gardner és Motorhead Sherwood rendezésében, miközben Don Preston billentyűs és a harmadik fúvós, Ian Underwood zongorán ezúttal inkább mellékszerepet kapott. Néhány dal, például a »Deseri«, ironikus módon kisebb kereskedelmi sikert aratott, mert a rádiós újságírók tévesen azt hitték, hogy a Ruben & the Jets „elveszett” doo-wop csapat munkái. Amikor kiderült az igazság, orruk a földig lógott, és a rájuk jellemző stílusban elkezdték mindenfelől vádolni Franket, hogy átverte őket, amit ő persze azonnal tagadott. Frank ezen a borítón is gúnyolódott, ahol a kutyabanda vezetője azt kérdezi: „nem ez-e a The Mothers of Invention utolsó kísérlete, hogy más néven játszassák a rádióban a szaros zenéjüket”. Az újsütetű rádiós nagyurak komédiájánál talán még furcsább esemény volt egy teljesen valódi Ruben & the Jets zenekar megszületése, amely épp ennek az albumnak köszönhetően alakult meg. Frank még az első lemezük producere is volt, de a banda már a második album után feloszlott.
A koncepcióalbumként született doo-wop burleszk, a »Cruising with Ruben & the Jets« eredeti keverése még ma is Frank korai korszakának egyik legérdekesebb lemeze, még ha művészi szempontból nem is éri el olyan kalandos és provokatív mestermunkák szintjét, mint a »We’re Only In It For the Money«, az »Uncle Meat« vagy a »Hot Rats« (1969). Az album később felvett változata viszont teljes melléfogás volt, és fölöslegesen szült sok rossz vért. Frank ugyanis 1984-ben meglehetősen abszurd döntést hozott: újra kiadta a »Cruising with Ruben & the Jets« albumot, megváltoztatott basszussal és dobbal, amelyet akkori zenekarának tagjai, vagyis Arthur Barrow és Chad Wackerman játszottak Roy Estrada és Jimmy Carl Black helyett. Ők ketten Bunk Gardnerrel együtt emiatt még pert is indítottak Frank ellen, de sikertelenül. Frank „bütykölése” a »Cruising with Ruben & the Jets« és a »We’re Only In It For the Money« albumok újrakeverésével, amit később valószínűleg megbánt, egyike volt azon kevés meggondolatlan döntésének rendkívül gazdag zenei pályafutásán. A legjobbak is mellélőnek néha.
https://www.youtube.com/watch?v=yy2RSQzBzTA
Felállás
Frank Zappa – szólógitár, basszusgitár, zongora, dob, vokál, producer
Ray Collins – ének
Don Preston – zongora
Ian Underwood- zongora tenor- és altszaxofon
Bunk Gardner – tenor- és altszaxofon
Motorhead Sherwood – baritonszaxofon, tamburin
Roy Estrada – basszusgitár, vokál
Art Tripp – dob, ütőhangszerek
Jimmy Carl Black – dob, ütőhangszerek
Produkció
Frank Zappa
Számlista
1. Cheap Thrills (2:39)
2. Love of My Life (3:08)
3. How Could I Be Such a Fool (3:34)
4. Deseri (2:08)
5. I’m Not Satisfied (4:08)
6. Jelly Roll Gum Drop (2:24)
7. Anything (3:05)
8. Later That Night (3:00)
9. You Didn’t Try to Call Me (3:57)
10. Fountain of Love (3:22)
11. No. No. No. (2:15)
12. Any Way the Wind Blows (3:01)
13. Stuff Up the Cracks (4:36)
