Előadó: Kayo Dot
Kiadó: Hydra Head Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 39:48
Pontszám: 4.3/5
A mai telített piacon, ahol már szinte minden elképzelhető véletlenszerű vagy tervezett hangkombináció létezik, nehéz olyasmit találni, ami eredeti, még nem hallott, és közben jól szól, meg hallgatható is. Az ismétlődő zenék egyhangúságából és egyformaságából született meg az avantgárd, a progresszív és a többi, de ez a muzsika is elérte a határait. Vagy mégsem?
A Kayo Dot ugyanis olyan zenekar, amely már az összes magasra tett zenei határt át akarja lépni. A másság a védjegyük, de nem öncélúan – a zenéjük ugyanis kiváló. A Kayo Dot Toby Driverrel az élen valamiféle avantgárd metalt játszik, jócskán megspékelve klasszikus zenei és free jazz elemekkel. Egyedi hangzásukkal rövid fennállásuk alatt igen tekintélyes rajongótábort szereztek, amely minden új lemezzel tovább bővül. Legutóbbi albumukról, a „Coyote”-ról Toby Driver már mesélt pár szót a RockLine-nak (interjú itt), amikor 2010. 5. 12-én, szerdán a Secret Chiefs 3-szel turnézva Ljubljanában, a Kino Šiškában játszottak (beszámoló itt). A „Coyote” állítólag eddigi legszemélyesebb munkájuk, amelybe Toby a legtöbbet adta önmagából, illetve a zene iránti szerelméből, ami a dalok felépítésében is tükröződik, hiszen azok hihetetlenül hasonlítanak a klasszikus zenei kompozíciókra.
A „Coyote” a várakozásoknak megfelelően nem tipikus metallemez, hanem rendkívül sötét, költői, inkább a dobokra épülő recitálfelvétel, amely a zenekar előtt teljesen új, megműveletlen világot nyit meg. Az album egyébként a zenekar barátjának, Yuko Suetának állít emléket, aki nemrég tragikus módon rákban elhunyt. Épp ezért koncepcióalbumról van szó, és a dalszövegek is ehhez igazodnak; a szövegeket maga Yuko írta, ami még több értéket és hitelességet ad a lemeznek. Ezeket az úgynevezett recitálokat csak Toby basszusa, trombita és szaxofon kíséri, gitár szinte alig van, az egészre pedig egyfajta szabad, avantgárd, pszichotikus dobszekció kerül.
Az album nagyjából öt részből áll, ahány dal van rajta. Már az első szám, a „Calonyction Girl” rendkívül sötéten indul, e szavakkal: „Help me … I’m disappearing …” („Segíts … eltűnök …”). Maga a hangszeres rész is nagyban hozzájárul a komor, borzongató hangulathoz, amely átjárja az egész nyitódalt. A következő számban, a „Whisper Ineffable”-ben a hangszeres oldal sokkal nagyobb szerepet kap. Már a bevezető, a hegedű és a trombita mollos, de lágy hangjaival, amelyeket égető basszusmenetek döntenek romba, feszült légkört teremt, a dal kibontakozásával pedig maga a koncepció is kibomlik, fokozódik, és a saját sötét telítettségére épít. Később a kompozíció free jazzes formákba csúszik át, Toby Driver vokális borzalmaival. A Kayo Dot mindig is ismert volt a sötétségéről, de ekkora méreteket valószínűleg senki sem várt.
Ezután a kétrészes „Abyss Hinge” következik. Az első rész, a „Sleeping Birds Sighing in Roscolux” az egyetlen, amely teljesen hangszeres. Az ismétlődő ritmusszekciót először billentyűk támogatják, amelyek valamiféle alapot építenek a második részhez, a „The Shrinking Armature”-hoz. Az album valószínűleg legnyugodtabb, legritmikusabb és „nem avantgárd” dala tele van szokatlan basszushangokkal, a legkülönfélébb rézfúvósokkal és Driver visszhangzó hangjával, aki ismét összefüggéstelen, sötét gondolatokat énekel/recitál. Az egyes részek gyorsan változó tempója hihetetlenül hat arra, ahogyan a hallgató az egész koncepciót érzékeli.
A záró „Cartogram Out Of Phrase” valószínűleg a Kayo Dot eddigi legérzelmesebb alkotása. Teljes nagyságában tökéletes lezárása az albumnak. Az egész koncepció során a hangulat kissé megváltozott, „megbékélt”, ezáltal kitisztult, kivilágosodott. A „Cartogram Out Of Phrase” pontosan ezt tükrözi – valamiféle lemondást.
A Kayo Dot „Coyote”-ja nem könnyű, de nem is kellemes hallgatnivaló. Feltétel nélküli odaadást követel a hallgatótól, az egész album és az egyes részek többszöri meghallgatását, és még többet is. Végül azonban maga a zene és a szöveg is szívszaggatóan érzelmes, és már-már depresszív. A Kayo Dot tehát biztosan nem mindenkinek való, ez már az első lemezüknél egyértelmű volt. A „Coyote” viszont annyira személyes, annyira érzelmes alkotás, hogy alapműnek és inspirációnak kellene lennie mindazoknak, akik inkább a szöveg és az ének erejére hagyatkoznak, mint a hangszeres oldalra. Persze Driver és társai nem rossz zenészek, sőt – épp a zenéjükben rejlik a legnagyobb mesterség, a lényeg, hiszen a zenén keresztül megidézték és bemutatták az emberi életet, és ezzel valódi emberi érzelmeket váltottak ki. A „Coyote” így dráma, tragédia, élet, nem pusztán hangok és kimondott szavak halmaza.
Felállás
Toby Driver – basszusgitár, ének
Mia Matsumiya – hegedű, gitár
David Bodie – ütőhangszerek
Daniel Means – szaxofon
Terran Olson – billentyűs hangszerek, szaxofon
Tim Byrnes – trombita
Produkció
Toby Driver/Kayo Dot
Számlista
1. Calonyction Girl (7:59)
2. Whisper Ineffable (11:13)
3. Abyss Hinge 1: Sleeping Birds Sighing in Roscolux (3:45)
4. Abyss Hinge 2: The Shrinking Armature (13:40)
5. Cartogram Out Of Phase (3:11)
