Szerző: Primož Novak
Előadó: Conquering Dystopia
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: year_month
Játékidő: 52:56
Értékelés: 4.5/5
Az úgynevezett allstar projektekből manapság már szép számmal akad. Néhány jó fogadtatásban részesül, de rengeteg egyszerűen gyenge. A Conquering Dystopia nevű instrumentális projekt esetében kicsit más a helyzet. Maga az ötlet azután született meg, hogy a két gitáros, Jeff Loomis (ex-Nevermore) és Keith Merrow hangszerkiállításokon mutatta be a gitárokat és a felszerelést. Amikor a két gitáros tesztelte a cuccokat, saját szerzeményeik részleteit játszották el. Ezek a részletek végül annyira érdekesnek bizonyultak, hogy rengetegen megkérdezték tőlük, miért nem csinálnak együtt egy albumot. Loomis és Merrow végül belevágott a projektbe, és maguk mellé hívták a legendás death metal zenekar, a Cannibal Corpse basszusgitárosát, Alex Websteret, valamint a fiatal dobzseniét, Alex Rudingert.
Merrow és Rudinger neve valószínűleg a legkevésbé ismert a négyes közül. Merrow a szólóalbumaival és a Demisery nevű death metal zenekarral már megmutatta, mit tud. Az élvonalba azonban sosem került, pedig a mai viszonyok között rendkívül újszerű ötletei vannak. Alex Rudinger fiatal dobos, aki először a Threat Signalban hívta fel magára a figyelmet, később a The HAARP Machine-ben játszott, aztán sokan felfigyeltek a tehetségére, és végül a progresszív death metalt játszó The Facelessnél kötött ki.
Ami magát a Conquering Dystopiát illeti, a lemez tele van meglepetésekkel, de az előre látható volt, hogy Loomis eszeveszett szólózása nélkül nem fog menni. Szerencsére ez nem egy újabb Loomis-szólóalbum, az anyagból határozottan kiemelkednek a Keith Merrow által írt riffek. Loomis és Merrow a hallottak alapján kiváló bizonyítéka annak, mennyire fontos manapság a jobb kéz. Merrow a riffjeivel az egész albumon azt bizonyítja, hogy a zenére meglehetősen tágan tekint. Death metalos és progresszív riffek egyaránt akadnak, a hangsúly persze a technikásságon van, és modern szemlélet érződik, amihez maga a dobos, Alex Rudinger és természetesen a produkció is hozzátett. Az olyan dalok, mint a Prelude to Obliteration, a Tethys és az Autarch, bizonyítják, hogy ezekkel a zenészekkel nincs tréfa. A gitárok, összefoglalva, összetettek, a ritmika szintén. A bonyolultságot a két őrült gitáros néha nyugodt, torzítatlan részekkel oldja, sőt akad egy-egy rövid, csendesebb szerzemény is, például a Doomsday Clock.
A gitárok kétségtelenül az album fénypontjai, ugyanez igaz Rudinger beteg dobolására, amelynek nincs párja. Rudinger időnként kifejezetten kilóg az összetett betéteivel, a különféle blast beatekkel, a földöntúli pedálhasználatával és az ötletes átvezetéseivel. Alex Rudinger a stílusával manapság az extrém dobolás egyik legnagyobb ígérete. Neki nem gond brutális death metalt játszani vagy a djent zenekarokra jellemző bonyolult poliritmiákat megszólaltatni. Az albumon az ő játéka minden egyes rést kitölt.
Az album gyenge pontja tulajdonképpen a basszusgitáros, Alex Webster, aki pedig játszott már olyan bonyolult zenekarban, mint a Blotted Science. Webster nem villog különösebb futamokkal, ráadásul alig is lehet hallani. Másrészt még ha csak az őrült gitárvonalak támasza is, a dolgát több mint tisztességesen elvégezte.
Az album nagyon ígéretesen zárul a Destroyer of Dreams című dallal, amely kétségkívül összefoglalja, mire képesek az érintett zenészek. A hallgató először nyugodt kezdetnek lesz tanúja, ami leírhatatlan káoszba fordul, majd a végén ismét lecsendesedik. Ezek után csak azt kívánhatjuk, hogy ebből a projektből valami nagyobb legyen. Még egy lemezt biztosan nem utasítanánk vissza.
A Conquering Dystopia első lemeze megtestesít mindent, ami manapság az extrém metal. Másrészt elég frusztráló is lehet azoknak a zenészeknek, akik az extrémek felé törekednek, hiszen ezt az albumot tankönyvnek tekinthetjük mindazoknak, akik legalább megközelíteni szeretnék az extrémeket. Sajnos ezt a szintet nem lehet csak úgy elérni. Valójában évekig, sőt évtizedekig tartó befektetés kell hozzá az ember életéből.
Felállás
Keith Merrow – gitár
Jeff Loomis – gitár
Alex Rudinger – dob
Alex Webster – basszusgitár
Producer
Mark Lewis
Dallista
1. Prelude to Obliteration
2 Aethys
3. Ashes of Lesser Men
4. Doomsday Clock
5. Inexhaustible Savagery
6. Totalitarian Sphere
7. Lachrymose
8. Autarch
9. Nuclear Justice
10. Kufra at Dusk
11. Resurrection in Black
12. Destroyer of Dreams
