Clive Nolan: Song Of Wildlands

0 159

Kiadó: Crime Records
Megjelenés dátuma: 2021. 5. 14.
Produkció: Clive Nolan
Album hossza: 57:00 perc
Műfaj: Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10


Clive Nolan billentyűs nagymesternek a progresszív rock rajongói körében nem kell külön bemutatkoznia: a színtéren már a nyolcvanas évek közepe óta jelen van, amikor a neoprogresszív Pendragon nélkülözhetetlen tagja lett, később pedig a náluk fiatalabb „rokon”, az Arena alapító tagja. Clive a Pendragon, az Arena, a Shadowland és számos mellékprojekt mellett megbecsült szólóalkotó is, aki egy sor érdekes, többnyire koncepciózus stúdióprojektet hozott össze, és ezek stílusban valahol a konceptuális progrock opera és a filmzene között helyezkednek el.

Legújabb szóló progrock operája, a „Song of the Wildlands” koncepciója is jól ismerős lehet az angolszász és skandináv eposzok minden kedvelőjének, hiszen a kora középkori Beowulf-eposz ihlette. Az angolszászoknak ez nagyjából az, ami a szlovénoknak a Brižinski spomeniki (a freisingi töredékek): a ófelnémet… pontosabban az óangol nyelv legrégebbi fennmaradt írásos emléke, amely a 8. és a 11. század eleje közötti időszakból származik. Ez a klasszikus történet a minden erénnyel megáldott skandináv harcos, Beowulf és a mocsári szörny, Grendel epikus összecsapásáról az évszázadok során, főleg az utóbbi évtizedekben számtalan feldolgozást megélt, és néhány, többnyire kétes minőségű filmváltozattal még Hollywood sem tudott ellenállni neki.

Most Clive is nekilátott a hírhedt eposz zenei változatának, akinek az irodalmi klasszikusok ilyen zenei „átdolgozása” nem idegen: korábbi koncepcióiban már feldolgozta Lewis Carroll, Arthur Conan Doyle és más brit irodalmi mesterek műveit. Beowulf életének teljes sagája többnyire fennkölt kompozíciókon keresztül kerekedik ki, nagyszabású szimfonikus hangszerelésekkel és hatalmas női–férfi vokális harmóniákkal, számos vendégénekes közreműködésével. Clive régi énekes ismerősei közül kiemelkedik a Magenta énekesnője, Christina Booth, aki Tyrát „játssza”.

Clive legújabb operett-rock projektje egyébként jóval kevésbé ambiciózus, mint az Ayreon vagy a Star One eredményei, bár a színpadias hangszerelés, a koncepciós jelleg, a különböző énekesek és a sok vendéghangszeres miatt bizonyos rokonságot mutat Arjen Anthony Lucassen néhány alkotásával. Az egyes számokat beszélt párbeszédek kötik össze, amelyek ezúttal nélkülözhetetlenek a koncepció sikeres átadásához. Természetesen végig a szimfonikus hangszerelések állnak előtérben, meg Clive időnkénti billentyűs bűvészkedései, de egyes számokban ízléses elektromos és akusztikus gitárbetétek is felbukkannak Mark Westwood (Shadowland, Caamora) előadásában. A dobokat a Pendragon és a Shadowkeep egykori dobosa, Scott Higham ütötte. A teljes orkestrációról és programozásról a billentyűs varázsló személyesen gondoskodott.

A „Song of the Wildlands” nyitódarabjai Beowulf korai hőstetteit és a dán király, Hrothgar udvarába érkezését idézik meg, a királyt ugyanis az emberevő óriás, Grendel vérszomjas portyái szörnyű bajba sodorták. Az album először a „Crossing the Ocena” című számban kel igazán életre, amely hatalmas női–férfi kórusharmóniákkal és drámai szimfonikus futamokkal írja le Beowulf hosszúhajójának útját a hazai partoktól Hrothgar király földjére. A „Beowulf’s Promise”-ban Ryan Morgan énekes remekel, aki tekintélyt parancsoló hozzáállásával nagyon meggyőző Beowulf szerepében. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha egyszer az Arena énekese lenne, arra az esetre, ha Damian Wilson nem húzná sokáig a neoprogrock éllovasainál.

A „Grendel Attacks”-ben, amelyben Beowulf és Grendel összecsap, igazi dráma bontakozik ki, míg a „Celebration”, amely a hős szörny felett aratott győzelmét ünneplő viking lakomát ábrázolja, angolszász népzenei elemeket tartalmaz. Az epikus saga még nem ért véget, mert Grendel nem kevésbé szörnyeteg anyja az ultrafennkölt, kórusközpontú „The Hag’s Revenge” című számban bosszút akar állni. Beowulf valamiféle búvárfelszerelést ölt magára, és elindul a mocsár közepén álló otthonába, ahol csípős pengéje halálos csapást mér a vízi szörnyre. Mindez a „Journey” és az „Underwater Cavern” című számokban zajlik, amelyek időnként filmzenei alapra emlékeztetnek. A „Rewards” fennkölt zárlatát több elektromos gitárral néhány „hollywoodi” power metal banda, például a Rhapsody of Fire is jóváhagyná.

A többi szám, például a „Beowulf, the King”, a „Dragon Fire” és a „The Warrior Dies” meggyőzően ecseteli Beowulf későbbi éveit, amikor jó és igazságos király lesz, mígnem hősi halál éri a sárkánnyal vívott harcban. A sárkányt ugyan sikerül megölnie, de végül belehal súlyos sebeibe, ami után a „Funeral Pyre” című számban a viking temetés tárja ki előtte tárva-nyitva Valhalla kapuját.

A „Song of the Wildlands” boldoggá teszi az epikus rockoperák, musicalek, konceptprojektek és filmzenék minden rajongóját, a progresszív rockszínteren viszont nem hagy majd mélyebb nyomot, pedig 2021 egyik jobb progrock albumáról van szó. Clive-nak sikerült a konceptuális rockopera és a kora középkori eposz sikeres és meggyőző egyesítése, amire joggal lehet büszke. Mindenekelőtt azt sikerült elérnie, hogy fenséges és intenzív hangulatot teremtsen, ami egy ilyen koncepciónál alapvető fontosságú. Lehet, hogy a „Song of the Wildlands” néhány ütősebb pillanatával, az epikus viking koncepciójával és a borítójával egy-két metalosnak is felkelti majd az érdeklődését.

Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik


Számlista:
1. The Story Begins (3:05)
2. There’s a Threat (4:53)
3. Crossing the Ocean (4:28)
4. Beowulf’s Promise (3:23)
5. Grendel Attacks (4:21)
6. Celebration (2:14)
7. The Hag’s Revenge (2:49)
8. Journey (3:17)
9. Underwater Cavern (3:50)
10. Rewards (6:07)
11. Beowulf, the King (4:00)
12. Dragon Fire (4:58)
13. The Warrior Dies (2:42)
14. Funeral Pyre (5:15)
15. The Story Ends (1:38)

Felállás:
Clive Nolan – billentyűs hangszerek, orkesztrációk, programozás

Közreműködő zenészek:
Vicki Swan – hárfa
Mark Westwood (Shadowland, Caamora) – elektromos gitár
Stig Andre Clason – akusztikus gitár
Arnfinn Isaksen – basszusgitár
Scott Higham – dobok, ütőhangszerek
Geir Johansen – ütőhangszerek
Birgitte Njå – lur
Morten Clason – fuvola
Ross Andrews – narráció
Ryan Morgan / ének (Beowulf)
Christina Booth / ének (Tyra)
Gemma Ashley / ének (Solveig)
Natalie Barnett / ének (Freja)
Ensemble Anonym – szövegmondás
The „Wildland Warriors Choir” – kórus

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik