Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Volkhaus Landskron / Villach / Ausztria
A koncert dátuma: 2007. 04. 10.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 19€
Alig több mint tíz nap telt el, amióta először jártunk Villachban, és máris itt volt az idő, hogy újra benézzünk északi metalos kollégáinkhoz. A csapat előző látogatása elég keserű szájízt hagyott maga után, ehhez több tényező is hozzájárult: a rossz idő, a csarnok keresgélése közben elvesztegetett idő, a siralmas hangosítás, a vacak sör, … Csak a RockLine acélos csapatának makacssága és kitartása vezetett oda, hogy visszatértünk a tett színhelyére. Ezúttal nagy reményekkel. A gyönyörű, napsütéses idő Alešsel kettőnket optimizmussal és reménnyel töltött el, hogy a mostani koncert szebb emlékként marad meg. A két főzenekar, a Savage Circus és a Circle II Circle persze szintén sokat ígért.
Egy jó órás autózás után (egy bizonyos energiaital állítólag szárnyakat ad, hehe) már a napfényes Villachban találtuk magunkat, és legnagyobb meglepetésünkre a parkolóban egy másik szlovén rendszámú autót is megpillantottunk. Novo Mesto-i metalosok! Vegyetek példát róluk! Villach tényleg nincs messze, és egy ilyen jó koncert után, mint amilyet átéltünk, igazán nem fáj az a pár euró az útdíjra és a benzinre, egy-két sörre meg a viszonylag olcsó jegyre.
A Volkhaus Landskron csarnoka még üresen kongott, úgyhogy a közeli kocsma szinte hívogatott egy korsó hideg sörre (a csarnokban kerüljétek a sört: tényleg pár centtel olcsóbb, de cserébe „fűszerezték” vízzel). A helyi „bunkókat” pedig a legjobb egyszerűen levegőnek nézni…
Tempesta: 19:25 – 19:50
Fél nyolc körül végre kihallatszott a csarnokból a fűrészelés, és legfőbb ideje volt, hogy mi is átköltözzünk oda, és megnézzük, mit készítettek elő nekünk ezúttal a karintiai metalőrültek. A nehezen megköszönhető első fellépő szerep a svájci Tempestára jutott. Úgy tűnik, az ország semlegessége ezt a heavy metal/melodic thrash metal bandát is megfertőzte, mert a színpadon elég szegényesen mutatnak. A srácokból hiányzik még némi koncertkilométer, és egy kis több zenei eredetiség sem ártana. Mínusz jár a „gyengécske” frontembernek, Retnek is, akiből hiányzik a tökösség egy igazi frontemberhez. A svájciak az első lemezükről, a Platinumról és a második, Fulltime Joker című albumról mutattak be anyagot. Egy jó fél óra múlva jött az elköszönés, és a színpadot már el is foglalta a következő banda.
Madog: 20:00 – 20:25
A már amúgy is nyárias hőségben lévő Villach bemelegítését a helyi nagyágyúk, a Madog folytatták. A közönség ehhez mérten reagált: a teljesen üres csarnokban csak néhány megszállott headbangelt, pedig a Madog egészen minőségi heavy/power metalt játszik, valami Rage-féle stílusban. Nem is csoda, hiszen a zenekar első kiadványa a Back in Time – A Tribute to Rage című lemez volt. Ezúttal a Madog sajnos (vagy éppen nem sajnos) megfeledkezett tanítómesteréről és példaképéről, és egy fél órás szettben a Dreamland debütáló lemez és a folytatása, a Fairytales of Darkness számait mutatta be. Igaz, a Madogtól nem kell különösebb csúcsteljesítményt várni, de a maguk fél óráját több mint magabiztosan és minőségileg lenyomták, Hansi énekes és Alex gitáros váltogatott egy csomó érdekes tercszólót, és Hansi hangja sem megvetendő.
Tomorrow’s Eve: 20:40 – 21:20
Bevallom, a német Tomorrow’s Eve-ről most hallottam először, időm sem volt rá, hogy végighallgassam a diszkográfiájukat. Annyit tudtam róluk a koncert előtt, hogy progresszív metalt játszanak. Nagyon örülök, hogy nem ismertem a Tomorrow’s Eve-et, mert a fellépésük igazi meglepetés volt. Igaz, hogy a Tomorrow’s Eve nem találja fel a spanyolviaszt, hallott progresszív metalt játszik, ami kicsit a Vanden Plasra hajaz, néha pedig a Dream Theaterre, de amit csinálnak, azt nagyon jól és minőségben csinálják. Sokan a Dream Theater szó hallatán biztosan már forgatjátok a szemeteket, és arra gondoltok, hogy ez megint egy olyan technikailag csiszolt zenészcsapat, akik csak a saját fölényükre támaszkodnak. De amit a Dreamnek gyakran felróttok, az a Tomorrow’s Eve-re nem igaz; a prog metal bajnokaival csak a billentyűk miatt lehetne párhuzamot vonni, amelyek a korai Dream Theater Kevin Moore- vagy Derek Sherinian-féle dallamos billentyűvonalaira emlékeztetnek, és szerencsére nem közelítik meg Rudess nyomulását (még most is kiráz a hideg, ha eszembe jut a tízperces bevezető szólója az Octavariumban a Hala Tivoliban 2005-ben. Brr…). Hogy ne legyen félreértés: a Tomorrow’s Eve zenészei is technikailag kiválóak, de jól tudják, hol kell meghúzni a határt. Így maradnak a remek dallamoknál, amiket fantasztikus, gyilkos ritmusszekció egészít ki Tom Diener dobossal és Chris Doerr basszerossal, aki gond nélkül játszik pengetővel és ujjal is, és irigylésre méltó basszusvonalakat húz. Rainer gitáros kiváló ugyan, de semmi különös, és sajnos a hangosítási gondok miatt sem érvényesült igazán. A zenekarnak mindenképp jól jönne egy ritmusgitáros is, bár a második gitár hiányát jól pótolja Oliver billentyűs. A végére maradt a legjobb, Martin LeMar énekes. Martin a Mirror of Creation 2 – Genesis II (2006) lemez előtt került a zenekarba, és kiválóan beilleszkedett. Az előző énekest, Peter Webet élőben még nem hallottam, úgyhogy nehéz ítélkeznem, de ha az albumok alapján kell megítélni, Martin sokkal jobb énekes. Martin egyszerre szárnyal az égi magasságokban, máskor viszont kifejezetten brutálisan, „boltendahli módra” fűszerezi a vokálvonalait. A legutóbbi lemez két vendégénekesnőjével, Jennie-vel és Vivannel Martin kitűnően összeszokott, és igazán fantasztikus lett volna élőben is hallani a hármast, de ezúttal sajnos csak felvételről ment. A Tomorrow’s Eve-ről biztosan még hallunk!
Savage Circus: 21:50 – 22:45
Tíz előtt valamivel aludtak ki a fények, és egy epikus intro hangjaira vonultak színpadra az est első „sztárjai”. A Blind Guardian kisöccse, a rosszmájúak szerint „tribute to Blind Guardian” (már tudjátok, kik vagytok :), a Savage Circus. A bandát a Blind Guardiantól való távozása után Thomen Stauch dobos alapította azzal a vággyal, hogy a kilencvenes évek Vak Őreihez közel álló metalt játsszon. Egyeseknek Blind-koppintás, másoknak kiváló banda, amely a legendás Guardian hangzására épít, ki hogy akarja, de a Savage Circus élőben átkozottul jól nyomta! Ha azok közé tartozol, akiknek a mai Blind Guardian bonyolultsága nem ízlik, a Savage Circus a te megoldásod. A Savage Circus már az elején kompromisszumok nélkül odacsapott a Tomorrowlanddel, és rögtön megmutatta az ütőkártyáit: elsősorban Jens Carlsson (Persuader) kiváló énekest kell kiemelni, aki erősen emlékeztet a Blind Guardian Hansijára, és Piet Sielck fantasztikus szólógitárost, aki a háttérvokálokkal is besegített Jensnek. Gyönyörű volt újra látni a dobok mögött Thomen Stauchot (majdnem fél éves, személyes problémák miatti kihagyás után tért vissza a zenekarba). A Savage Circusnek jelenleg csak egy lemeze van, a Dreamland Manor (2005), úgyhogy többé-kevésbé teljes egészében eljátsszák, ezúttal az időhiány miatt csak a Born Again By The Night maradt ki. A többi dal viszont annál nagyobb élmény volt – a kiváló, ütős nyitótól, az Evil Eyes-tól az It – The Gathering-en át, amellyel a Savage Circus megidézte közénk King regényének megtestesült gonoszát, Pennywise bohócot, egészen a fantasztikus balladáig, a Beyond Reality-ig, amellyel hihetetlenül mesés hangulatot teremtettek. Végül nagy dicséret a bandának, amely a kevés néző ellenére igazi hangulatot teremtett; főleg Jens frontember tartotta a kapcsolatot a közönséggel, a Savage Circus pedig mindent beleadott, még ha Piet néhányszor láthatóan dühös is volt a hangmérnökök alkalmatlansága miatt. Még jó, hogy nem tíz nappal ezelőtt játszott a Metal Maniában, ahol tényleg siralmas volt a hang, ezúttal ugyanis drasztikusan jobb volt. Számomra a Savage Circus premier koncertje szép emlék marad, bár jobb körülmények között és több, nem ennyire fafejű közönség előtt még mélyebben bevésődött volna. De a poklot azért sikerült felébreszteniük!
Savage Circus setlista:
1. Tomorrowland
2. Evil Eyes
3. Waltz of the Demon
4. It – The Gathering
5. Between the Devil and the Seas
6. Beyond Reality
7. Ghost Story
8. When Hell Awakes
Circle II Circle: 23:00 – 00:15
A Jon Oliva’s Pain 2006-os Metalcamp-fellépése után ezúttal személyesen is megkaptam a Savatage-mozaik egy újabb darabját, az egyik nagy metalbanda örökségét. És alig vártam! Zak már a legendás Savatage-ban meggyőzött átütő hangjával, a zenekarból való kilépése után pedig új bandájával, a Circle II Circle-lel építette újra a hírnevét. Mindjárt az elején elmondom, hogy ilyen jó frontembert, mint Zak Stevens, rég láttam. Hogy egy zenekarvezető ennyit tegyen ilyen kevés emberért. Tiszteletem Zaknek és a srácainak! Zak a vagy 50 fős közönséget végig tapsolásra és skandálásra ösztönözte, mi pedig nagyon szívesen eleget tettünk neki. Külön figyelmet szentelt természetesen a közönség gyengébbik felének, amely több mint nyilvánvalóan elolvadt Zak figyelmétől, és a remegő térdétől alig tudott állni. Igen, Zak kétségkívül a karizma megtestesült definíciója! Pontosan ez igaz a bandájára is, amely Zakkel csak alig két éve működik. Az első lemez, a Watching in Silence után ugyanis az egész felállás átpártolt Jon Olivához, és Zak egyedül maradt… De talán ezúttal még erősebb felállással, mint Jonnak van. Az egész csapat hihetetlen! A dinamikus basszusgitáros Paul Michaeltől, aki a basszus mellett a billentyűket is kezeli, a pontos dobos Tomon át a leírhatatlan gitárduóig, amelyet Andy Lee szólógitáros uralt. Micsoda pontossággal és beleéléssel játszott! És milyen megalkuvás nélkül állt neki a sajnos korán elhunyt Criss Oliva igényes szólóinak! Térdre borulok, és üvöltöm Wayne módjára (Wayne’s World)… „We’re not worthy!!!” Az egyetlen mínusz a Circle II Circle fellépésében legalábbis számomra az, hogy nem játszották el a Watching in Silence kiváló címadó balladáját. Cserébe viszont igazi gourmet ebédet kaptunk ritka Savatage-számok formájában, amelyeket maguk a Savatage-tagok is ritkán játszottak. A Live As One-tól, a Conversation Piece-en, a mágikus ikerpáron, a Labyrinths/Follow Me-n, valamint a Taunting Cobrán és a Handful of Rainen át!!! IGEN!!! Varázslatos és álomszerű volt, magától futott végig a hátamon a hideg. Zak pedig énekben még mindig olyan erős, hogy kezdtem kételkedni a szállóigévé vált, énekesek számára lehetetlen Savatage-klasszikusban, a He Carves His Stone-ban. Hogy ne hanyagoljam el a Circle II Circle saját anyagát sem – főleg az aktuális Burden of Truth (2006) lemez számait játszották, amelyen Zak egykori Savatage-kollégái segítsége nélkül is bebizonyította szerzői képességeit. A látottak után már csak azt várom, mikor lehet újra látni a Circle II Circle-t!
Circle II Circle setlista:
1. Instrumental
2. All That Remains
3. Open Season
4. Who Am I
5. Matter of Time
6. Heal You
7. Your Reality
8. Revelation
9. Evermore
10. Burden of Truth
11. Live As One
12. Conversation Piece
13. Labyriths/Follow Me
14. Taunting Cobras
15. Handful of Rain
16. Edge of Thorns
Minden kétség és fenntartás, ami a múlt havi Morgana Lefay/Disbelief-koncert kapcsán felmerült, elpárolgott! Fantasztikus koncertet éltünk át, és bánhatjátok, ha ti magatok nem voltatok ott. De az osztrákoknak van még néhány ütőkártya a tarsolyukban, és a hibát jóvá tehetitek.
Képgaléria
