Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Rock Cafe / Postojna / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2010. 02. 18.
Hogy milyen is az igazi, házilag összerakott ribnicai rock n’ roll, azt csak a rosszcsont randalírozók, a Chicksy Dicks tudják. A rövid, de szaftos beszélgetésen a srácok megmutatták, hogy a rock lényege csak az, hogy mindent vagy semmit. A félmegoldások, amelyeket ma a legtöbben árulnak, nem működnek!
RockLine: Hogy történt, hogy ma este itt, Postojnában végre mi is megismerkedhettünk a Chicksy Dicks-féle rockkal?
Chicksy Dicks: Itt, Postojnában még nem játszottunk, és azt kell mondjam, nagyon „menő” klub. A hangmérnöknek „le a kalappal”, egyedül egy kicsit több fényjáték kellene, és tökéletes lenne a dolog. De mindenekelőtt a saját anyagunkat akartuk megmutatni a közönségnek, és ez a fő oka, hogy ma ide jöttünk.
RockLine: Elég vagány, nyers rock vágányon haladtok, kertelés nélkül. Hogyan írnátok le a zenei hozzáállásotokat?
Chicksy Dicks: Mi egy kurva kemény keverék vagyunk! Tudod, ez magától jön. Senki nem agyalt azon, mi lesz belőle, amikor elkezdtünk összejárni próbálni. Átdolgozásokat sem játszottunk soha, úgyhogy hatásokat keresni sem nagyon van értelme. Ha engem kérdezel, öt év múlva is pont úgy fog menni, ahogy mi „toljuk”, he, he.
RockLine: Ribnicából jöttök. Mennyire kedvez ott a helyzet a rock n’ rollnak?
Chicksy Dicks: Heh, évente egyszer még ott is akad egy buli. Úgy van. Az alternatív szcéna inkább nyög, játszani sehol sem lehet, a fiatalokról elég gyengén gondoskodnak.
RockLine: Elég sokat megold a játékával, a megjelenésével, az őrültködésével a színpadon az énekesetek. Hol „szedtétek fel”?
Chicksy Dicks: Nyilvánvaló, hogy hasonló gondolkodás, hasonló rock n’ roll-szemlélet köt össze minket. Mind egy kicsit kiesettek vagyunk, egy kicsit őrültek. Azért érdekes, mert nagyon jól vált a különböző megközelítések között, és a színpadi játékban is. Egyszerűen van hozzá tehetsége.
RockLine: Hogyan születik a saját zenétek?
Chicksy Dicks: Tudod, hogy van ez? Az alapfigurát addig játsszuk, amíg nem tetszik. Ha megszületik az ötlet, szépen építgetjük tovább. Amikor érezzük, hogy mindannyian, vagyis mint zenekar, „benne vagyunk a dologban”, akkor az kész. Ilyenkor jössz rá arra is, hogy az az első ötlet a dalhoz a végére hogyan fejlődött valami teljesen mássá.
RockLine: Milyen a közönség reakciója? Hogyan fogadnak titeket a hallgatók?
Chicksy Dicks: A színpad előtt buliról bulira egyre többen gyűlnek össze. Az emberek is azt mondják, hogy ha többször megnéznek minket, akkor buliról bulira jobbak vagyunk.
RockLine: Mióta létezik a zenekar ebben a felállásban?
Chicksy Dicks: A teljes felállás 2007 óta létezik. Azóta még cseréltünk néhány tagot. De 2007 óta ez az, amit Chicksy Dicks néven ismerhetsz, tulajdonképpen az, amit a színpadon látsz. A repertoárunk is elég változatos. Követi magának a zenekarnak a fejlődését és a megfelelő felállás keresését.
RockLine: A színpadon elképesztő energiát okádtok magatokból.
Chicksy Dicks: Mi az energiára építünk. Van 15 dalod, és forgatod őket. Kiválasztasz belőlük hetet a fellépésre, és kiadsz magadból minden dühöt és szenvedélyt. Mindenki így működik nálunk.
RockLine: EP-t fogtok kiadni.
Chicksy Dicks: Igen. Hat dal lesz rajta. Saját produkcióban készült. Teljesen önállóan vettük fel és adjuk ki. Ha itt valami segítségre vártunk volna, akár az örökkévalóságig is várhattunk volna. A kiadvány címe egészen egyszerű lesz: „Demo”.
RockLine: Mennyire van még messze az első Chicksy Dicks-album?
Chicksy Dicks: Hát, tulajdonképpen még kicsit hiányzik az anyag. Elég válogatósak vagyunk ebben. Előfordul például, hogy megszületik egy új dal, két hónapja csiszoljuk a próbákon, aztán rájövünk, hogy nem jó, és kezdjük elölről. Az elejétől. Zeneileg a legrosszabb az lenne, ha úgy szólnánk, hogy az emberek „felvágnák az ereiket” rá.
RockLine: Ma elég sok az ilyen „érvágó” zene, nem?
Chicksy Dicks: Még kérdezed. Egyre több az ilyen „puhány” zenekar. Elmész egy fesztiválra, nézed a bandákat, szuperül játszanak, aztán megszólal az énekes a színpadon, sírósan, mintha karóval a seggében énekelne. Ez semmire sem jó. Ha rock n’ rollról van szó, akkor üvölts, vagy pakold össze a cuccaidat. Az ilyen félvállról vett hozzáállások tényleg nem férnek össze vele. Főleg ez az úgynevezett „new age metal”, ez borzasztó, szó szerint megüt a guta. Nem is olyan rég olvastam egy összefoglalót a zenekritikusok véleményéről az elmúlt évtizedről. Lesújtó volt. Csak két R&B-előadót dicsértek meg, az összes többi említésre sem méltó. Semmi fejlődés, semmi új, érdekes nem született. Ott a fejlődés 2000-ben láthatóan végleg megállt.
RockLine: És akkor döbben rá az ember igazán, mennyit jelenthet egy olyan zenekar újraegyesülése, mint például a Faith No More?
Chicksy Dicks: Igen. Ez egy olyan zenekar, amitől orgazmusod lehet. Tavaly láttam őket a Nova Rock fesztiválon. A színpad alatt voltam, a negyedik sorban. Felejthetetlen volt. De egyébként az a közönség ott… Nem érdemes rá szót vesztegetni. Borzasztó. 15 éves kölykök, akiknek fogalmuk sincs semmiről. Ez egy ilyen „instant tömeg” kimosott aggyal, hogy amikor meglátod őket… mármint amikor meglátod őket egy ilyen tömegben, egy ilyen fesztiválon, akkor tényleg megijedhetsz a rock n’ roll jövőjétől. Nézed a tizenhárom éves lányokat, ahogy „tolakodnak” a „fan pit” területre a színpad alá, aztán „moshoznak” a Faith No More-ra. Néha úgy elfog az ember, hogy mindegyiket térdre fektetné, és rendesen elnáspángolná.
RockLine: De térjünk vissza a Chicksy Dicks-hez. Mikor jön akkor ki az album, a stúdióelsőtök?
Chicksy Dicks: Előreláthatólag legkésőbb idén júniusban. Úgyhogy most minden erőnket és munkaenergiánkat erre a projektre összpontosítjuk. Hogy minél előbb összehozzunk egy igazi stúdióalbumot.
fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
