Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Chicago
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1970
Játékidő: 67:21
Értékelés: 4.5/5
A kifinomult jazz rock (később soft rock) amerikai legendái, a Chicago a „The Chicago Transit Authority” bemutatkozó lemez sikere és az azt követő sikeres turné után kénytelenek voltak lerövidíteni a nevüket. Eredeti nevük, a The Chicago Transit Authority ugyanis a váratlan siker után, amikor az Egyesült Államokban egyre ismertebbé váltak, túl nagy szálka lett a chicagói közlekedési vállalat szemében, amely bírósággal fenyegetőzött. A rövidített néven a zenekar tagjai – Robert Lamm billentyűs-énekes, Terry Kath gitáros-énekes, Peter Cetera basszusgitáros-énekes, Danny Seraphine dobos és a hatalmas Loughnane/Pankow/Parazaider fúvósszekció – felvették a „Chicago” albumot, amely később, amikor hagyománnyá vált, hogy minden Chicago-lemez egy újabb sorszámot kapjon római számmal, „Chicago II” néven vált ismertté.
A Chicago a „Chicago II” dupla albumon még teljesen kiélvezte a jazz fusion, a soul és a rock vonzó keverékét. A lemez tele van hosszabb, kísérletező kompozíciókkal és rövidebb, erőteljes dallamú szerzeményekkel, amelyek még ma is igazi csemegének számítanak az igényes, kifinomult pop rock minden rajongója számára. A big band munkamoráltól fűtött fúvósaranzsmanok, a szalonzenét idéző zongorabetétek és Kath soulos alapú éneke remekül életre kelnek a nyitó, energikus katalizátor, a „Movin’ In” alatt. A „The Road” című dalban a csodás vokális harmóniák és a lelkes fúvósszólamok erős hátszelével Cetera, a basszusgitáros mutatkozik be jellegzetes tenorjával, így sikeresen viszi tovább az album rendkívül élénk ritmusát.
A „Poem For The People” a hirtelen ritmusváltásoknak köszönhetően progresszív rock elemeket is tartalmaz, titokzatos-romantikus hangulatával pedig néhány hetvenes évek eleji brit kísérletező zenekar szerzői megközelítéséhez áll közelebb. Itt a főszólamban Lamm, a billentyűs csillan meg, aki társadalmilag elkötelezett, kritikus szövegeiről volt ismert, amelyek az amerikai rockszíntérre egyébként oly kevéssé voltak jellemzők. A vokális harmóniák ismét hihetetlenül összehangoltak, miközben a pattogós fúvósszekció és Kath újszerű gitárvariációi ezeknek a technikai mestereknek a legfőbb erényei. A tragikusan elhunyt Terry Kathről Jimi Hendrix, aki rendkívül nagyra becsülte a Chicago minden tagját, főleg a vokális harmóniáikat, állítólag egyszer a saját képességeihez mért szerény stílusban azt mondta, hogy jobb gitáros nála.
A blues gitárriffekkel megjelölt sztenderdben, az „In The Country”-ban Kath és Cetera összhangban osztozik az énekes feladatokon, míg a fúvósszekció a dallamos aranzsmanok hízelgő kínálatában ismét kulcsszerepet játszik az ambient dráma megteremtésében. A remek „Wake Up Sunshine” esetében – amelynél a rendkívül behízelgő refrén miatt kifejezetten meglepő, hogy nem lett slágerré – nosztalgikus-pozitív lüktetés ad hangot a bájos vokális harmóniáknak és a színes fúvós háttérnek. Az album központi műve mindenképp az ambiciózus, 13 perces, hét részre osztott epikus szvit, a „Ballet For a Girl in Buchannon”. Alkotója és fő hangszerelője, James Pankow tényleg felülmúlta önmagát. Az első tétel, a „Make Me Smile”, amelyben Kath énekel főszólamot, slágerré vált, és ma is gyakran szerepel a Chicago koncertjein. Külön említést érdemel az ötödik tétel is, a finom zongora- és fúvósaranzsmanokkal átszőtt „Colour My World”, amely lassú ritmusával a hetvenes évek elején állítólag még az iskolai táncesték kedvelt háttérzenéje is volt.
A „Fancy Colurs” hatalmas vokális harmóniákkal van megjelölve, amilyenekre a Beach Boys is büszke lehetett volna, ugyanakkor szokatlan ritmusváltásokkal és szeszélyes fúvós „kitörésekkel” van tele. A legismertebb számok, a klasszikusok közé tartozik Lamm örökzöldje, a „25 Or 6 to 4” is, amelyet „odavágó” gitárriffek és tomboló fúvósszólamok jellemeznek, miközben Cetera jellegzetes, oldott tenorja a lehető legdrámaibb hangulatot teremti meg. Kath ravasz gitárimprovizációi ismét ínycsiklandóak, és a fúvósszekcióval – amelynek nem könnyen fogyott ki a fantáziája – kiválóan kötik össze a különböző zenei világokat. A zenekar ambíciójának és kreativitásának korai éveiben nem volt határa, ahogy azt a „Memories Of Love” című, 9 perces, balladisztikus, négy részből álló szvit is bizonyítja, amely még a brit szimfonikus prog rockra jellemző hangszerelési elemeket is tartalmaz.
Az „It Better End Soon” egy 10 perces, négy részes szvit, amely a melankolikus „Memories Of Love”-val szemben jóval energikusabb és kedélyesebb szerzemény, rengeteg ravasz, jazz fusion alapú improvizációval. Az első saját Chicago-szerzeményét – amelyet az akkor még „friss” holdraszállás ihletett – Cetera, a basszusgitáros jegyzi, aki évekkel később szólóművészként hatalmas sikert aratott. Ez a záró ballada, a „Where Do We Go From Here”, a „Chicago II” egyik legkedveltebb darabja és egy rendkívül érzelmes tisztelgés Neil Armstrong és családja előtt.
Nagyon kevés rockzenekar mondhatja el magáról, hogy pályája elején olyan művészi teljesítményt nyújtott, amely egyaránt vonzó volt a „komoly” zene (értsd: klasszikus) és a jazz rajongóinak, valamint az igénytelenebb ízlésűeknek is, ahogy ez a Chicago tagjainak sikerült, akik nagyon rövid idő alatt sztárokká váltak. A „Chicago” teljesen megérdemelten aratott a kultikus bemutatkozó lemeznél is nagyobb kereskedelmi sikert, és a rendkívül ambiciózus társaságnak meghozta a nagy világzenei áttörést. Minden egyes „Chicago”-számon hallani, hogy a zenekar fokozatosan érett szerzőként és hangszerelőként, így nem meglepő, hogy a Chicago gyakorlatilag a teljes hetvenes és nyolcvanas éveken át ilyen sikertörténet volt.
Felállás
Robert Lamm – billentyűs hangszerek, ének
Terry Kath – gitár, ének
Peter Cetera – basszusgitár, ének
Danny Seraphine – dob
Lee Loughnane – trombita
James Pankow – harsona
Walter Parazaider – szaxofon, fúvósok
Producer
James William Guercio
Számlista
1. Movin’ In (4:06)
2. The Road (3:10)
3. Poem For The People (5:31)
4. In The Country (6:34)
5. Wake Up Sunshine (2:29)
6. Ballet For A Girl In Buchannon (12:55)
– a. Make Me Smile (3:16)
– b. So Much To Say, So Much To Give (1:12)
– c. Anxiety’s Moment (1:01)
– d. West Virginia Fantasies (1:34)
– e. Colour My World (3:01)
– f. To Be Free (1:15)
– g. Now More Than Ever (1:26)
7. Fancy Colours (5:10)
8. 25 Or 6 To 4 (4:50)
9. Memories Of Love (9:12)
– a. Prelude (1:10)
– b. A.M. Mourning (2:05)
– c. P.M. Mourning (1:58)
– d. Memories Of Love (3:59)
10. It Better End Soon (10:24)
– a. 1st Movement (2:33)
– b. 2nd Movement (3:41)
– c. 3rd Movement (3:19)
– d. 4th Movement (0:51)
11. Where Do We Go From Here (2:49)
