Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Chicago
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1971
Hossz: 71:29
Pontszám: 4/5
Az amerikai jazzrock-úttörők, a Chicago tagjai két dupla stúdióalbum és a „Chicago” (1970) című lemezt népszerűsítő megerőltető turné után fizikailag is, lelkileg is teljesen kimerültek. A producer, James William Guercio (a Blood Sweat & Tears-szel való munkájáról is ismert) azonban elszánt volt: azonnal új zenét kell csinálniuk, amíg a vas meleg, és ebben nem ismert kegyelmet. A „Chicago III” így Guercio unszolására már a harmadik dupla Chicago-album lett egymás után, méghozzá kevesebb mint két év leforgása alatt.
A két évnyi intenzív koncertezés és az első kereskedelmi sikerek alatt a zenekar tagjai a turnék során megismerték a zeneipar számos zsákutcáját, ezért a „Chicago III” dalainak többsége érezhetően kevésbé pozitív hangvételű, mint ami a két korábbi album anyagának zömére jellemző volt. A zenekar fő dalszerzői, vagyis Robert Lamm billentyűs-énekes, Terry Kath gitáros-énekes és James Pankow harsonás a szövegekben jóval komolyabb témákat kezdtek boncolgatni. Ez volt egyúttal az első lemezük, amellyel elkezdődött a Chicago máig tartó hagyománya, hogy a lemezcímeket római számokkal jelölik.
Az előző album, a „Chicago” (1970) óriási sikere után hatalmas nyomás nehezedett a zenekar tagjaira, de egész jól megoldották a helyzetet: művészileg még egy kicsit érettebbek lettek, és a jellegzetes hangzásukat is picit átszellőztették. A „Chicago III”-on valamivel kevésbé támaszkodnak a Pankow/Lougnane/Parazaider-féle briliáns fúvósszekcióra, amely egyébként a legerősebb fegyverük, és többet kísérleteznek a jazzrockon kívüli műfajokkal. A kilencperces, energikus nyitány, a „Sing Me a Mean Tune Kid” például, ahol Peter Cetera basszusgitáros veszi át az énekes vezérszerepet, és a „Free” című sláger, amelyben Kath énekel, rengeteg funk-elemet tartalmaz. Az album két központi alkotása a „Travel Suite”, Lamm 22 perces, öt dalra osztott szvitje, amelyben a billentyűs sokféleképpen fejezi ki honvágyát, valamint a nem kevésbé ambiciózus „Elegy”, amelyet Pankow írt. Az utóbbi ritka progrock-kísérlet hat tételből, erős hangsúllyal a fúvósszekción és az improvizációkon. A szvit központi dala kétségtelenül a jazz fusion csemege, a „The Approaching Storm”.
A „What Else Can I Say” és az akusztikus hangulatú „Flight 602” című dalban a Chicago még a countryval is kísérletezik, ami egyáltalán nem áll jól nekik, szerencsére pályájuk során nem is csinálták ezt gyakran. A „Motorboat to Mars” rövid, de intenzív dobszóló Danny Seraphine előadásában. Az olyan számokban, mint az „At The Sunrise” és a progresszív rockos „Happy ‘Cause I’m Going Home”, teljes pompájukban bontakoznak ki a zenekar dallamos hangszerelési erényei és a Cetera/Lamm/Kath trió csiszolt tehetsége a drámai vokális harmóniák megalkotásához. A „Free” kislemez B-oldalaként is megjelent instrumentális „Free Country” és a „Progress” fusion-, avantgárd rock- és musique concrete-elemeket tartalmaz (többek közt a vécékagyló hangját), ami a Chicagótól nem volt megszokott, ezekben az érdekes kísérletekben ugyanis többnyire a nagy Frank Zappa kísérőzenekarára emlékeztetnek.
A briliáns orgona- és fúvósbetétekkel átszőtt „Loneliness Is Just a Word”-ben Lamm a hosszú úton (az ő esetében a koncertturnén) érzett magányról énekel. Az „I Don’t Want Your Money” meglehetősen szórakoztató blues-rockos kísérlet Lammal az éneken és egy halom testes Kath-gitárriffel. A „Mother” című dalban, ahol az énekes stafétát ismét a kiváló billentyűs veszi át, tele van nosztalgiával és honvággyal, miközben a fúvós- és orgonaaranzsmanok egymással versengenek az elsőségért. A „Lowdown”, amely kisebb sláger volt kislemezként, dallamos jazzrock-szám Cetera tenorjával, vagány fúvósbetétekkel és Kath briliáns wah-wah szólózásával. Kath ötperces szvitje, az „An Hour In a Shower” csupa agyafúrt akusztikusgitár-akkordból áll, miközben a gitáros baritonja ragyog a forrófejű fúvósaranzsmanok mellett.
A „Chicago III” legfőbb erénye az eklektikus jellege volt, ami egyébként a Chicago korai korszakának legtöbb albumát jellemezte. Az album két központi darabja, a „Travel Suite” és az „Elegy” elegendő ok arra, hogy a lemez ma is érdekes legyen a jazz fusion és a progresszív rock rajongóinak, a Chicago kevésbé ismert pop slágereinek kedvelői pedig semmiképp se hagyják ki a „Free” és a „Lowdown” című számokat. Tehát mindenki talál valami érdekeset, ami sokat elárul e legendás kollektíva sokoldalú művészetéről, amely a számos nagy siker ellenére sosem dőlt hátra babérjain. A „Chicago III” szép kereskedelmi fogadtatást kapott, bár két elődjével ellentétben nem volt rajta nagy kislemezsláger, és nem jutott el olyan intenzíven a szélesebb tömegekhez.
Felállás
Peter Cetera – basszusgitár és ének
Terry Kath – gitár és ének
Robert Lamm – billentyűk és ének
Lee Loughnane – trombita
James Pankow – harsona
Walter Parazaider – szaxofon, fúvósok
Danny Seraphine – dob
Producer
James William Guercio
Számlista
1. Sing A Mean Tune Kid (9:13)
2. Loneliness Is Just A Word (2:36)
3. What Else Can I Say (3:12)
4. I Don’t Want Your Money (4:47)
5. Travel Suite (22:30)
a. Flight 602
b. Motorboat To Mars
c. Free
d. Free Country
e. At The Sunrise
f. Happy ‘Cause I’m Going Home
6. Mother (4:30)
7. Lowdown (3:35)
8. An Hour In The Shower (5:30)
a. A Hard Risin’ Morning Without Breakfast
b. Off To Work
c. Fallin’ Out
d. Dreamin’ Home
e. Morning Blues Again
9. Elegy (15:27)
a. When All The Laughter Dies In Sorrow
b. Canon
c. Once Upon A Time…
d. Progress?
e. The Approaching Storm
f. „Man vs. Man: The End”
