Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: DiCose
Kiadó: AK Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 27:14
Értékelés: 3/5
A DiCose kalabriai punk rock banda egy csipetnyi hardcore-ral, nihilizmusuk pedig a pszichedelikusan reszelős slágergyártásban időnként a Nirvana, sőt az Alice In Chains régi iskolás sablonjait is felidézi (Lucerna Tavioli, Sidewalks).
A bugyuta című EP, a „Cherries And Broken Ass” a garázsvadság kiáltványa, egy zörgősen torzított tornádó, amelyet ennek a triónak az ereje testesít meg. Sikerült elkapni a trió lényegének hiteles természetét, és alapvetően ez számít a legtöbbet. Az énekes ordítozása idegesítő, és sikeresen alááshatja még a legedzettebb fülek vastag bőrének áthatolhatatlanságát is. Ha agyvérzés nélkül túléled ennek az EP-nek a végighallgatását, még az akusztikus Bikini. Fast. Drive. után is, akkor te vagy az igazi tudományos csoda. Az alternatív hangzásvilág izgalmas dolga azonban éppen abban rejlik, hogy a végtelen idegesítésben is felsejlik egy vonzó adag szúrósság, amely kompromisszumok nélkül döntögeti a zenei tabukat, a DiCose pedig ezekkel osztogat erőteljes pofonokat a zenei puristáknak.
A gitárrétegek terjedelmesek, a tiszta hangzászaj-terrorizmust árasztó rifffal pedig már a metalbandák zajosságával határos. A recsegés és a hangszerek nyikorgása teljes egészében megmaradt, a banda ugyanis úgy vette fel az EP-t, hogy garázsmódszerrel, egy koncertfellépés vagy inkább egy komolyabb próba módjára lejátszotta az egészet. Azt a várható tényt félretéve, hogy a csapat nem hoz semmi újat a láthatáron, éppen a hitelességével győz meg. Ez egy szerencsés adag megalkuvást nem ismerő agressziót és lázadó, felfelé mutatott középső ujjat sugároz, amely punkos lógáshoz hasonló lazaságba van zárva. Persze nem kerüli el a hedonista felhívásokat sem a gyengébbik nemhez, hogy adják át magukat a kéjvágy kicsapongásainak.
A zenekar szép alapokkal rendelkezik, amelyekre a jövőben tovább építheti a zenei karakterét, de azért döntenie kell majd, hogy olaszul vagy angolul írja a dalszövegeket. A szövegek és már maguk a dalcímek sem titkolják részleges lucidságukat, amit a „közvetlen fogba rúgás” rockos elve nélkül nehézség elbír, és ez jól jön útravalónak. Reméljük, hogy a debütáló album a trió belső konszolidációját is meghozza a zenei stílus meghatározásában. Az EP ugyanis a maga karakteres motivikus szétfolyásával (a zavarosság szerencsére nincs jelen) bizonyítja, hogy a DiCose még keresi önmagát.
Felállás
Ghenaz – ének, dob
SpAt – gitár, basszusgitár, vokál
Sir Witz – gitár, basszusgitár, vokál
Produkció
DiCose
Számlista
1. Fandong
2. Fhranciskina’s Son
3. This Tuck-0
4. Ego Al Chiodo
5. Lucerna Tavioli
6. Sidewalks (You have to walk on the… eh!)
7. Bikini Fast Drive
