Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Styx
Kiadó: A&M Records / Interscope
Megjelenés: 1984
Játékidő: 83:30
Értékelés: 4.5/5
A „Caught In the Act” volt az első koncertalbum a chicagói arénarock-nagyágyúk, a Styx történetében. Közvetlenül a „Kilroy Was Here” (1983) című konceptalbumot népszerűsítő turné után jelent meg; ezen a turnén a zenekar tagjai megalomán színpadi díszletek között, jelmezekbe bújva alakították az említett rockopera egyes szereplőit. Ez persze nem végződhetett jól, és a Styx hat évre felhagyott a közös munkával, a tagok inkább szólókarrierjükre koncentráltak. Még korábban, egy New Orleans-i fellépésen rögzítették ezt a dupla koncertfelvételt, amely remek hangulatban, karrierjük csúcsán kapja el őket – legalábbis kereskedelmi értelemben, ha már művészi értelemben nem.
A „Caught In the Act” legelején egy vadonatúj stúdiószám található, a „Music Time”. Ez a szimpatikus, középtempós dallamosrock-burleszk DeYounggal az éneklő mikrofonnál és komolytalan szöveggel a klasszikus DeYoung–Shaw–Young trió utolsó Styx-slágere volt. A lovagló ritmusok, a pimasz vokális harmóniák és a csípős gitárriffek kombinációja mulatságos hangulatot teremt, amely kicsit a legendás Queen számos tréfás ötletére emlékeztet. Shaw, aki a DeYounggal a Styx további hangzásbeli irányán támadt nézeteltérések miatt tizenegy évre elhagyta a zenekart (1989-ben nem tudott visszatérni, mert akkori zenekara, a Damn Yankees lekötötte), sosem titkolta, hogy szívből megveti ezt a dalt, szinte ugyanúgy, mint a hozzá készült videoklipet. Annak ellenére, hogy a DeYoung és Shaw közötti egóháború miatt a tagok pár évre szólóvizekre eveztek, és csak hat év múlva, az „Edge of The Century” (1990) albummal tértek vissza a színpadra, a „Caught In the Act” hallgatása közben egy percig sem érezni, hogy a rendszer összeomlása már a küszöbön áll.
A koncertváltozatok listája úgy olvasható, mint a Styx legjobb korszakának klasszikusaiból összeállított válogatás. Semmi meglepő nincs abban, hogy a felvétel a hírhedt DeYoung-féle szintetizátoros klasszikussal, a „Mr. Roboto”-val indul, amely szintetikusan kompresszált ritmusaival és fennkölt dallamaival a hallgatót egy pillanat alatt Kilroy disztópikus világába repíti. A „Paradise Theater” (1981) örökzöldjén, a „Too Much Time On My Hands”-en, ahol az énekes szerepet a női közönség kedvence, Shaw veszi át, a Styx először igazán szárnyra kap a felvételen, és bebizonyítja, miért ők voltak korukban a vezető amerikai arénarock-zenekar, és miért becsülték őket a számos szerelmes ballada ellenére a keményrock sok rajongói is.
DeYoung szacharinos balladája, a „Babe”, amelyet kedves feleségének ajánlott, és amelynél a hallgató a túlzottan elérzékenyült szövegtől rendre belefullad egy pohár málnaszörpbe, a zenekar másik végletét, másik arcát mutatja meg – a két oldal között idővel konfliktus is támadt a keményrockos Shaw és a popos rockballadákat kedvelő DeYoung között. Ellenválaszként jön az ütős „Snowblind”, amelyben a mennydörgő James Young az első számú énekes: tüzes energiájával, melodramatikus többszólamúságával és erőteljes gitárriffjével hatásos kontrasztot teremt. A dallamosrock-csemege „The Best Of Times”, amely magában foglalja a „State Street Sadie” zongorabetétet is, sikeresen folytatja a „Paradise Theater”-sztenderdek sorát. Itt DeYoung ismét bizonyítja, hogy a hatalmas, hipnotikus vokális harmóniák építésének legfőbb parancsnoka. A felvétel első fele az „Equinox” (1975) című albumról származó eposszal, a „Suite Madame Blue”-val zárul, amely felejthetetlen progresszív rockremekmű, kétségkívül a „Caught In the Act” egyik csúcspontja, és általában is minden Styx-koncert egyik fénypontja.
A második lemez az energikus tempós nyitánnyal, a „Rockin’ The Paradise”-szal indul, amilyenből a pályafutásuk során soha nem volt hiány, és ahol DeYoung fennkölt énekstílusa ismét lenyűgöz. Az örökzöld „Blue Collar Man (Long Nights)” hatalmas gitárriffjével és a Hammond-orgona dinamikus hangzásával tovább fokozza a heves hangulatot. Shaw ismét remekel, énekesként és Young mellett a gitárpárosban is. A felhevült légkört a népszerű keményrockszám, a „Miss America” is fenntartja, amelyben Young mint főénekes a szépségversenyek olcsóságán és hazugságán háborog.
Csak DeYoung szerelmes power balladájánál, a „Don’t Let It End”-nél fogja vissza kissé a Styx a vágtázó lovakat, és mutatja meg újra szemlélődő oldalát. Persze egyetlen Styx-koncert sem teljes a lázadó himnusz, a „Fooling Yourself (The Angry Young Man)” nélkül, a szimfonikus prog és az arénarock-pompa mindig hatásos keverékével, amely a legálmosabb hallgatót is egy pillanat alatt új energiával tölti fel. Az epikus örökzöld, a „Crystal Ball” a következő a Styx-klasszikusok sorában, Shaw-val az első számú énekesként és vezetőgitárosként, aki a gasztronómiai szólóval vezeti fel a dalt. Ez ismét az előadói tökéletesség első osztályú bemutatója, hiszen a népszerű sztenderd egy hangyányival sem szól rosszabbul a stúdióváltozatnál. Az epikus progrock-szám, a „Come Sail Away” pedig, amelyben DeYoung szívszaggató énekteljesítménnyel győz, a kiváló dupla koncertkiadvány záró csúcspontja.
A chicagói arénarock-óriások első koncertalbuma a mai napig igazi csemege minden rajongójuknak: remek változatokat tartalmaz régi klasszikusaikból, a zenekar pedig ezen az estén érezhetően izzott a színpadi lendülettől, ami minden egyes előadáson átjön. Mindezt megkoronázza a kiváló produkció: stúdiószerűen kristálytiszta, minden „szabálytalanságtól” megtisztított hangzás, mégis elég „élő” ahhoz, hogy a közönség aktív részvétele is hallatszódjon. Nehéz elhinni, hogy a következő koncertalbumra egészen 1997-ig kellett várni, amikor megjelent a „Return to Paradise”.
Felállás
Dennis DeYoung – billentyűs hangszerek, ének
Tommy Shaw – gitár, ének
James Young – gitár, szintetizátor, ének
Chuck Panozzo – basszusgitár, vokál
John Panozzo – dob, ütőhangszerek, vokál
Produkció
Styx
Számlista
CD1:
1. Music Time
2. Mr. Roboto
3. Too Much Time on My Hands
4. Babe
5. Snowblind
6. State Street Sadie(uncredited)/The Best of Times
7. Suite Madame Blue
CD2:
1. Rockin’ the Paradise
2. Blue Collar Man
3. Miss America
4. Don’t Let It End
5. Fooling Yourself (The Angry Young Man)
6. Crystal Ball
7. Come Sail Away
