Előadó: Foreigner
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2010
Pontszám: 4.5/5
Mit is lehetne mondani egy olyan együttes több mint sikeres visszatérésére, amely pályafutása során több mint 50 millió stúdióalbumot adott el? A 15 éves szünet utáni első stúdiólemez, a tavaly megjelent „Can’t Slow Down” (a RockLine-kritikát ITT olvashatod) új lendületbe hozta a Foreignert. Hiába nem jelent meg az elmúlt 15 évben új album, a koncertszínpadok életben tartották a bandát ebben az időszakban. Hosszú idő után a Foreigner újra európai földre is lépett. Ha 2009-ben csak amolyan ízelítőt kaptak tőlük, idén a tavaszi turné második felét Európának és az új stúdióanyag népszerűsítésének szentelték. A nyarat ismét az egyes fesztiválokon való szórványos fellépésekre használták ki.
A kétlemezes koncertalbum, a „Can’t Slow Down …When It’s Live!” közvetlen betekintést nyújt a Foreigner 2010-es formájába, szellemiségébe és esszenciájába. A felvétel a zenekar nashville-i (Tennessee állam, USA) fellépéséből származik, ehhez került hozzá az új album címadó dala, a „Can’t Slow Down”, amelyet 2010. 07. 31-én játszottak a németországi Seebronban, a Rock Of Ages idei fesztiválfellépésén. Hiába szerepelt a Can’t Slow Down rendszeresen a koncertrepertoárban, a Foreigner úgy döntött, hogy a tennessee-i verziót a említett német fesztiválon készült változatra cseréli. Ha a tennessee-i koncert felvétele bonyodalmak nélkül zajlott, az egyetlen logikus magyarázat, amely kielégítően megmagyarázza ezt a lépést, az, hogy a zenekar már ezen a dokumentumon be akarta mutatni az új dobost, Jason Suttert. A tennessee-i koncertet még teljes egészében a soron kívüli dobos, Brian Tichy játszotta végig (aki a Velvet Revolverrel, Ozzy Osbourne-nal, Billy Idollal és a Lynch Mobbal való munkájáról ismert), ő azonban a turné után otthagyta a Foreignert és a Whitesnake-hez csatlakozott, a nyári fesztiválfellépéseket pedig a zenekar már Sutterrel a felállásban teljesítette.
És az eredmény? Minden tekintetben méltó a Foreigner nevéhez. Azoknak, akik nem ismeritek Kelly Hansent, aki ma a Foreignerben Lou Gramm nehéz csizmáját viseli, elmondjuk: Kelly olykor hihetetlen érzékkel és lágysággal, nagyon sikeresen megközelíti és üldözi az igencsak nehezen helyettesíthető Lou Grammot (a Waiting For A Girl Like You refrénje, a Feels Like Very First Time). Egyúttal Kelly igazi kaméleon, aki robbanékonyságán és kiváló hangartikulációján keresztül szexi gázt ad a dalokhoz. Érkezésével egyértelműen kitágította az egyes dalok hangulatának megidézésében rejlő kifejezőerőt (In Pieces, When It Comes To Love). Hansen, akit mindazok ismernek, akik otthon vagytok a hard rockos Hurricane háza táján, a mérleg nyelve, amely eldönti, hogy a Foreigner 2010-ben is Foreigner maradhat-e. A kétkedésre semmi ok. Igen! A Foreigner Kellyvel teljes tüdőből lélegzik.
Az anyag a zenekar legismertebb slágereiből áll össze, néhány pillanat az új lemez bemutatására jut olyan dalokkal, mint a balladisztikus In Pieces és a When It Comes, ráadásul az eleven Can’t Slow Down. Azoknak pedig, akik az együttest a legelejétől fogva követitek, és tudjátok, hogy a tagok a formáció megalakulásakor erős progresszív rock hatás alatt nőttek fel, igazi csemege kerül a repertoárba minden gourmand-nak: a Starrider klasszikusának felejthetetlen előadása.
A hangzás és az előadás ragadós elevenséggel, hihetetlen kompaktsággal, a legautentikusabb rockos erő átható hard rockos ütőképességével és szaftos tartalommal büszkélkedhet. Az anyagot rendkívüli pontossággal játsszák, a ritmusszekció kimeríthetetlen hajtómotorként működik, és szívós, határozott kacérságával odateszi azt a nélkülözhetetlen csipetnyit, amely a dalok ördögi erotikájához és magabiztosságához kell, ahhoz az egyedi Foreigner-varázshoz, hogy a számok élőben még intenzívebben és tömörebben hassanak. A billentyűk és a riffek összjátéka rendkívüli tapasztalatot, önbizalmat és igazi színpadi legyőzhetetlenséget tükröz, a Foreigner-karakter egyediségét. Ennyi év után a legszebb módon azt, hogy a zenekar tagjai ugyanazon a hullámhosszon lélegeznek, összhangban vannak, és ebből következően rendkívüli koncertintenzitást és feszültséget érnek el, a klasszikus Foreigner-sláger, az Urgent bizonyítja, ahol olajat önt a tűzre a „csodálatos” és minden ízében győzedelmes szaxofonos erotika.
Az új anyag minden hibátlansága mellett felmerül a kérdés, hová veszett el a koncertdokumentumról a hibátlan öt pont (az ötből)? A Juke Box Hero egy elnyújtott „jamet” hordoz. Semmi baj nincs vele. Lelkesítő és szórakoztató, és egy szükséges koncertes színfoltot hoz. Mégis, az ember inkább hallott volna még egy Foreigner-klasszikust, amellyel a zenekar gazdagíthatta volna ezt a koncertdokumentumot, mint a Led Zeppelin-klasszikus, a Whole Lotta Love főmotívumának beemelését a Juke Box Hero-n belül.
A Foreigner élőben jóval, de jóval keményebb, mint stúdióban. A érzések a színpadon még intenzívebbek, és velük együtt az egyedi Foreigner-mágia is. Az új Foreigner mágiája, amellyel a mára 34 éves együttes a színpadon erősebben hat, mint valaha. Ez az az album, amely a zenekar hűséges rajongóinak biztosan megvan már otthon. Mindenki mást, aki az AOR/melodikus rock ősvilágában tesz első lépéseket, nyugodt szívvel útjára engedhetünk egy meleg ajánlással: ezzel a koncertalbummal rendkívül elegánsan megkerülhetik az összes „best of” válogatást, és egyenesen az egyedi Foreigner-unikum AOR-üzenetének lényegébe vethetik magukat.
Felállás
Kelly Hansen – ének
Mick Jones – gitár, billentyűk, vokál
Thom Gimbel – gitár, szaxofon, vokál
Michael Bluestein – billentyűk, vokál
Jeff Pilson – basszusgitár, vokál
Brian Tichy – dob, vokál
Jason Sutter – dob, vokál (csak a „Can’t Slow Down” című dalban)
Producer
Jeff Pilson
Számlista
CD 1.:
1. Double Vision
2. Head Games
3. Cold As Ice
4. In Pieces
5. Blue Morning, Blue Day
6. Waiting For A Girl Like You
7. When It Comes To Love
8. Dirty White Boy
9. Starrider
CD 2.:
1. Feels Like The First Time
2. Urgent
3. Juke Box Hero
4. Long, Long Way From Home
5. I Want To Know What Love Is
6. Hot Blooded
7. Can’t Slow Down*
*… bónuszdal
