Előadó: Decoy
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2007
A Decoy két hajtóerő egyesüléséből született projekt: a dalszerző dán gitáros, Torben Enevoldsen (Section A, Fatal Force) és Peter Sundell énekes találkozásából, aki 2005 májusában, 20 évnyi hűség után hagyta ott a Grand Illusion rockereit.
A „Call Of The Wild” stílusáról szóló előzetes ígéretek szerint tiszta dallamos hard rockot kapunk. Legalábbis ez derült ki a lemezt megelőző nagyotmondó reklámozásból, a felvételek pedig az ének, a gitárok és a basszusgitárok tekintetében már egy évvel ezelőtt elkészültek. A stúdiómunka végén Enevoldsen régi kollégája, Thomas Heintzelmann sietett a segítségére, és a meló kész is volt!
Nem tiszta dallamos hard rock ez, de sok olyan elemet hordoz, ami arra jellemző. Érdekes, hogy a lemez a hard rock és a klasszikus heavy metal alapelemei között kanyarog. A produkció rendkívül kemény, a dallam zömét a riffek viszik. Ott van Sundell hangja, ami a magasabb részeknél akár légvédelmi szirénává is válhat. A hangzás skandináv viszonyok között meglepő, mert sikerült megőriznie a riffelés és a gitárszólók nyers, borotvaéles életerejét. A gitárok magasabbra vannak hangolva, így a riffelés élessége még hangsúlyosabb. Enevoldsen a szólókban technikailag sziporkázik sebességben és kifejezésben, és többször is egészen konkrétan utal a tisztelt úr – az „elektromos Bach”, Y.J. Malmsteen – hatására. A riffek egyszerűek és nagyon folyékonyak, párhuzamok érezhetők az „eighties era” aranykori Judas Priestjével. A címadó Call Of The Wild gördülő, klasszikus Judas Priest-riffet hordoz, amit a refrénben főleg Sundell magas sikoltozása szít. Ha a ritmusszekció produkciója ebben a dalban nem lenne ilyen gyenge, a metálos agresszió nemcsak itt, hanem a „Call Of The Wild” összes hasonló tételében is erőteljesebben jelen lenne. Hasonló élményben van részünk a Heavy Metal Thunder – amire már a cím is figyelmeztet – és a My Religion esetében. Ráadásul a lemezen egyáltalán nincsenek billentyűk, így atmoszféra tekintetében igazi nyomorék!
Ami másrészt visszahúzza a Decoyt a hard rockhoz, az a tény, hogy a „Call Of The Wild” lemezről hiányzik a dupla lábdob, helyette pontszerűen megjelennek a többszólamú vokálharmóniák (refrének), amelyek több dallamot visznek a zenébe, de közben nem hagynak olyan érzést, ami hosszabb időre az agyba vésődne, vagyis ezek a harmóniák rendkívül halványak. Például a záró Piece Of Mind tipikus hard rock szám, a refrénben egy leheletnyi blues-os retro hangulattal, ami rosszul leplezett módon a Rainbow örökségéből nőtt ki. A kissé „visszafogott” Brothers In Arms arcátlanul kiszámítható mid tempo hard rock refrént kapott, amelyből már az első hallgatás után elegünk lesz. Aztán a Make A stand-del megint egy közvetlen párhuzammal találkozunk, amit mintha egyenesen Tony Martinnak írtak volna a késői Black Sabbathban. A figyelmetlen hallgatónak ez a „részlet” akár el is kerülheti a figyelmét, mert Sundell hangszíne fényévekre van Martinétól, ráadásul a fickó ebben a dalban a közép–mély énekregisztert választja. A Break Through az egyik legsikerültebben kicsiszolt refrént kínálja, ehhez csatlakozik a How Long hasonló felvillanása. Figyelem! A lemez egyébként elmerül a már hallottak ismételgetésében, és nem sikerül áttörnie azt a jeget, amelyen át megcsillanhatna a saját, felismerhető hang.
A srácoknak tehát semmiképp sem sikerül mást kihozniuk magukból, mint üres érzéseket, amelyek legfeljebb egy szolid vagy átlag feletti másolatra utalnak. Ez a lemez még sokkal tartozik nekünk. Olyan riffeket kell építeni, amelyek erősen hangulatos refrénekhez vezetnek, nagyobb változatosságot kell vinni a dalok közé, a hangulat és a dinamika fokozásaként pedig a jövőben mindenképp jól jönne a billentyűk hozzáadása, ami megtörné a hangzás monotonitását, amelyet a „Call Of The Wild”-on egyszínű, torzított riffdörgölés uralkodik, mindenekelőtt pedig a dobokat és a basszusgitárokat ugyanarra a szintre kell hozni, mint a gitárriffeket. Röviden: bőven maradt elvégzetlen munka, ezért Torbennek és Peternek is alaposan a tenyerébe kell majd köpnie, és még egy jó nagy csepp verejtéket kell hagynia a stúdióban. A lemez külföldi megvásárlása előtt – mert nálunk úgysem fogjátok megtalálni – legyetek hát nagyon óvatosak.
Felállás
Peter Sundell – ének
Torben Enevoldsen – gitár, basszusgitár
Thomas Heintzelmann – dobok
Produkció
Torben Enevoldsen
Dallista
1. Divided
2. Call Of The Wild
3. Brothers In Arms
4. Heavy Metal Thunder
5. Make A Stand
6. Break Through
7. Forever And Ever
8. My Relgion
9. How Long
10. Real Deal
11. Peace Of Mind
Az album hossza: 52.08
