Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bonfire
Kiadó: UDR
Megjelenés: 2017
Játékidő: 63:33
Értékelés: 4/5
Hans Ziller, a neves német gitáros, a bajorországi Ingolstadt legendás német hardrock csapata, a Bonfire mai felállásának egyetlen eredeti tagja nem lazít. Két éve pörgette fel újra a bandát: akkor jött ki a rendkívül színvonalas visszatérő lemez, a „Glorious”, nyomában pedig az újra felvett klasszikusokat tartalmazó dupla válogatás, a „Pearls”. Mindkettőn az egykori Accept-énekes, David Reece szerepel a mikrofonnál. Most a kemény fából faragott Ziller a Bonfire-rel egy vadonatúj, nagylemezes stúdióalbummal tér vissza a színtérre.
Ehhez Hans Zillernek ismét fel kellett frissítenie a felállást. A mai Bonfire tagjai tapasztalt zenészek, még ha Zillerrel csak 2015 óta játszanak is együtt. A legfrissebb szerzemény, az új énekes, Alexx Stahl csak tavaly csatlakozott a bandához, méghozzá Ziller futó kalandja után Michael Bormann-nal (ex-Jaded Heart), amely mindössze két hónapig tartott a Bonfire-ben.
Stahl azonban más fából faragták. A német metal underground jól ismeri: tagja a NWOBHM-korszak feldolgozásait játszó kiváló Roxxcalliburnek, nyomot hagyott a klasszikus metal újjáélesztő Viron két remek stúdiólemezén (a banda sajnos feloszlott), emellett pedig igen sikeresen alakítja Ronnie James Diót a Rainbow-tribute Beyond the Rainbow-ban. Szóval Ziller az új énekes keresésekor nem kerülhette meg Stahlt, és szerencsére az új srác kiváló szerzeménynek bizonyult: nemcsak elképesztő vokális karizmája, átütőereje és robbanékony egyénisége miatt, hanem emberileg is, hiszen azonnal összecsiszolódott a megújult Bonfire többi tagjával.
Hogy kitisztult az ég, és hogy a csapatban remek kreatív energia, alkotói hév dolgozik, azt nem nehéz megjósolni az új album első taktusaiból, amikor megdördül a nyitó Power Train, nyomában a legalább ennyire ragadozó Stand Up 4 Rock, majd a Praying 4 A Miracle melodikusan támadó átütőerejével folytatódik a lemez. Mindhárom szám kiváló szerkesztési érzékről tanúskodik versszak és refrén között, a fülbemászó refrének pedig átveszik az uralmat, akár a Bonfire legjobb időszakában, a klasszikus „Point Blank”-korszakot is beleértve. Az ihlet a folytatásban sem apad, a banda ügyesen tartja az ultramelodikus fülbemászóság és a közvetlen rockos ütőerő keverékét, bár figyelembe kell venni, hogy a produkció természetesen modern, és hogy a Bonfire ma egy kicsit másképp írja az új dalokat. A címadó szám például olyasmi felé nyúl, amit a Helloween vagy az Unisonic is összehozhatott volna. Röviden: a „Byte the Bullet” tetőtől talpig igazi, tősgyökeres német hard rock album. Németebb ennél már nem is lehetne.
Az is érdekes, hogy Zillernek volt bátorsága felvenni a lemezre a Jethro Tull-klasszikus, a Locomotive Breath feldolgozását, hiszen ez első hallásra semmiképp sem illik egy Bonfire-albumra, a közepére meg pláne nem. Ha egyáltalán valahová, akkor a lemez végére. Ziller azonban ebben az esetben is megtalálta a hatásos gyógyírt: kissé lelassította az alapritmust, a fő témát pedig most a gitár viszi, és az új, Bonfire-szabású ruhában ez nagyon jól működik. Az elején azonban át kell rágnotok magatokat egy fárasztó, egyperces intrón. Valószínűleg magatoktól is rájöttetek, hogy ez az album egyetlen, többé-kevésbé felesleges felvétele.
A banda a szórakoztató oldalával sem fukarkodik. A jó hangulatról az instrumentális InstruMetal-egyveleg gondoskodik, amelyben Ziller végigszalad Beethoven, Muszorgszkij, Strauss és Grieg legmarkánsabb dallamain, valamint a nyitó Friedensreich, ahol a tagok az angolul beszélő basszusgitáros, Ronnie Parkes tört németségén élcelődnek. Parkes egyébként a mai Bonfire egyetlen nem német tagja. Immár másodszor jöttetek rá magatoktól is, hogy ez a két tétel is teljesen felesleges az új albumon.
Nem akarok szószátyár lenni. Á, hát igen. A lemez végén kaptok még egy (új) verziót a Bonfire-klasszikus Sweet Obsessionből. Egyébként summa summárum: kétségkívül a nyolcvanas évek óta a legerősebb Bonfire-termék. Köntörfalazás nélkül mondom. A legvilágosabban megfogalmazott, zeneileg és szerzői szempontból is a legcsiszoltabb. Stahl egyszerűen a siker kulcsa. Énekesként egyenesen lenyűgöző a teljesítménye. Ezért több mint megérdemel egy látható pozíciót egy nagyobb bandában. Egy ismertebb nevű csapatban.
A refrének versengenek, melyik viszi el az album figyelmét, mi pedig ismét határtalanul élvezhetjük Ziller és cimborája, Frank Pane’ kivételes, egymást keresztező szólóslalomját, valamint a hihetetlenül hatásos mid-eight részeket, ahol a banda erőszakosan ügyes módon kitárulkozó tercekben futó gitárharmóniákkal is díszíti a dalokat.
A „Byte the Bullet” tehát az igazi album a Bonfire új korszakához. A többnyire teljesen szolid, ha nem kiváló stúdióelődök ellenére Ziller az új felállással végre elérte, amit régóta keresett. Elsősorban a stabilitást és a csapaton belüli kémia valódi működését, így a banda érett éveiben is új, rendkívül kreatív ihletettségű szférába evezett. A Bonfire az ilyen albumokkal, mint a „Byte the Bullet”, még messze nem fog megöregedni.
A „Sweet Obsession” láthatóan csak tart és tart!
Bonfire – Praying 4 a Miracle (hivatalos videó):
Felállás
Alexx Stahl – ének
Hans Ziller – gitár, vokál
Frank Pane’ – gitár, vokál
Ronnie Parkes – basszusgitár, vokál
Tim Breideband – dob
Produkció
Hans Ziller
Számok listája
- Power Train
- Stand Up 4 Rock
- Praying for a Miracle
- Some Kinds Evil
- Lonely Nights
- Byte the Bullet
- Locomotive Breath
- Reach for the Sky
- Sweet Surrender
- Friedensreich
- Instrumental
- Too Far From Heaven
- Without You
- Sweet Obsession
