Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2019. 03. 22.
Producer: Doug Aldrich & Keith St. John
Az album hossza: 49.38 perc
Műfaj: Hard Rock
Pontszám: 9.0 / 10
Alig akarod elhinni. Rengeteg kötelezettség és zsúfolt naptár mellett is: itt a Burning Rain negyedik albuma. Az 1998-ban alakult banda rögtön két hard rock lemezt adott ki, az önmagáról elnevezett debütálást 1990-ben, egy évvel később pedig a második, „Pleasure To Burn” című albumot. A harmadikra, amelyet már be is jelentettek, nem maradt elég idő, mert a banda két főszereplőjét, Doug Aldrichot és Keith St. Johnt kivételes képességeik miatt gyorsan elhappolták a lényegesen nagyobb névvel és hírnévvel bíró előadók. Aldrich a Dióhoz szegődött, St. John pedig a Montrose-hoz. A többi már történelem. Aldrich üstökösként lőtte ki magát a (blues) hard rock nemzedékének legfényesebb gitárosai közé, néhány évet pedig rendes tagként a legendás Whitesnake-nek is odaadott, ma pedig szakmája legjobbjaitól övezve a hírhedt The Dead Daisies és a Revolution Saints oszlopos tagja. A Burning Rainre így rendre kevés ideje marad, vagy szinte semmi. 2013-ban megjelent a harmadik album, a remek „Epic Obsession”, de hogy mi lesz a bandával a jövőben, az nyitott kérdés maradt. Szerencsére hat év után megszületett egy újabb kiváló hard rock lemez, megspékelve mindazzal a jóval, amivel a banda az előző három albumon is elkényeztetett minket.
Mindig magasak az elvárások, ha a rock’n’roll történetének főszerepében a briliáns gitáros, Doug Aldrich és a nála semmivel sem kevésbé ragyogó énekes, Keith St. John áll. A „Face The Music” újabb kiváló teljesítmény, időrabló töltelékek nélkül. Tömör, ütős és tiszta, mint a harmatcsepp, a hard rock igaz hitében készült, amely szívesen merít a klasszikus blues-retorika kincseiből (sőt, a roots blues fogásaiból is), a southern rockból, no meg az epikus, bombasztikus zenei fertőzőképesség nagyobb adagjaiból. A „Face The Music” is erősen őrzi a Whitesnake hatását (rögtön a nyitó Revolution, de a címadó dal is…) és a Led Zeppelinét. Utóbbival kapcsolatban: bár St. John ezúttal nem hajt annyira Plant magasságai felé, ahogy megszokhattuk, de amikor nekiesik a Since I’m Loving You-nak, tudod, hogy (ha kell) ő a bolygó egyik legjobb Plant-másolata. Néhány szám pedig remek kiindulópont lehetne a glam metal/rock sminkes slágerességéhez is.
A Burning Rain az új albumra átrendezte a felállást. Doug és Keith természetesen állandó marad, Sean McNabb basszusgitárost (Dokken, House Of Lords, Great White, Quiet Riot,….) és Matt Starr dobost (Mr. Big) Brad Lang (ex-Y&T) és Blas Elias (Slaughter) váltotta. A gépezet a rotáció ellenére is működik, őröl és szánt tovább teljes gőzzel.
A Burning Rain a negyedik stúdióalbumával az ismertetőm második bekezdésében felsoroltak keveréke marad, így a maga nemében egy rock ‘n’ roll történet. Megőrzik a hard rock aranykorát felélesztők retorikáját, a rocklegenda-úttörőktől pedig egy mérföldnyire felismerhető (állandó) elem választja el őket: a kivételes technikai tökély és a kifinomult virtuozitás, amiről a hetvenes évek legendás bandáinak autodidakta zenészei csak álmodhattak. Doug Aldrich a hatvanas évek klasszikus blues rock gitárosának és a pokoli, kiélezett virtuozitásnak a páratlan keveréke, amely az ultraszonikus, lélegzetelállító szólóekszcesszusokban csúcsosodik ki, és újra meg újra ledöbbent. St. John ezúttal nem „utánozza” olyan teátrálisan Robert Plantet, viszont gyakran marad a középső fekvésekben, ahol szükség esetén rendkívül szaftos rekedtséget is hozzáad egyébként robbanékony, tekintélyt parancsoló hangjához. Nyilvánvalóan a két zenész közötti kémia soha nem aludt ki, és ezt testesíti meg az új album is, amely tele van rendkívül karizmatikus megoldásokkal a vezérfrázisok előadásában, és kivételesen kompakt szerzeményekkel. Ezek a frázisok a régmúlt időkből merítenek ihletet, amikor a hard rock még fiatal volt, és ma az új idők csomagolásában tárulkoznak fel, mint a friss, ropogós zsemlék. Úgy, hogy tudod: a trükköt már egyszer „eladták”, mégis olyan átütő erővel és meggyőzően tálalják, hogy nem tudsz ellenállni.
A „Face the Music” könnyedén csatlakozik az első három albumhoz, és megőrzi a kvartett minden erényét, amely a magas elvárások mellett pontosan azt hozta, aminek kellett! Minden szempontból rendkívül erős produkció, kiváló hard rock energiával, nosztalgiával és virtuóz élvezetekkel teli, érzéki és szenvedélyekben szüntelenül felforró kvartett műve. Mi továbbra is lelkesen várjuk az európai koncertturné időpontjait!
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Revolution
2. Lorelei
3. Nasty Hustle
4. Midnight Train
5. Shelter
6. Face The Music
7. Beautiful Road
8. Hit And Run
9. If It’s Love
10. Hideaway
11. Since I’m Loving You
Felállás:
Keith St. John – ének
Doug Aldrich – gitár
Brad Lang – basszusgitár
Blas Elias – dob
