Kiadó: Bad Records
Megjelenés dátuma: 2025. 8. 29.
Producer: Bryan Adams
Az album hossza: 37.21 perc
Stílus: Hard Rock / Pop Rock
Értékelés: 8.5/10
Bryan Adams azon rockerek egyike, akik soha nem tűnnek el. Mindig itt vannak. Velünk. És nem öregszenek. Hiába mennek a trendek a maguk útján, Bryan érett korára is megőrizte a mondanivalója frissességét. Az a zenei anyag, amit a közönség elé tesz, az új időkben is kézzelfoghatóan tartalmas marad. A pasas, aki idén novemberben tölti be a 66. évét, kiadta tehát a tizenhatodik stúdióalbumát, ami az első a saját kiadójánál, a Bad Recordsnál.
Térjünk is rögtön az anyagra. A „Roll With The Punches” megtartja elődje, a „So Happy It Hurts” rockos formáját. Az új albumon Bryan megtartotta a három alapvető cimboráját, akik a dalszerzésben és a hangszerelésben is mellette állnak: Mutt Lange-et, Tony Nilssont és Jim Vallance-t. Aki ismeri Adamset, annak ezekkel a nevekkel gyakorlatilag el is dőlt a kérdés lényege, a kritikát nem is kell tovább olvasnia.
Az utolsó előtti és a legújabb lemez rokonsága ezért jóval szembetűnőbb, mint amikor akármelyiket a 2019-es „Shine A Light” albummal vetjük össze. A „So Happy It Hurts” a p(l)andémia sötét idején született. Az a érdekes benne, hogy talán azon kevés akkori lemez közé tartozik, amely nyári könnyedséggel büszkélkedhet. Gondtalansággal. Tele van optimizmussal és szikrázó kedvvel. Ez egyébként Bryan védjegye, és talán épp ez az, ami miatt a kanadai dalszerző-énekes érett korában is a legfelkapottabb előadók között van. Egy olyan színtéren, amelyet korban az unokái lehetnének alkotó zenészek formálnak. A „Roll With The Punches” újabb zsáknyi duzzadó optimizmust sugároz. Mintha Bryan húszéves lenne, és valahol 1980 előtt járnánk, mielőtt megjelent az első albuma. Az új lemezen is sok szó esik a régmúlt idők emlékeiről, amikért érdemes sóvárogni. Sok a romantika, a hit elmélyítése a fények fényében – a szerelemben. Bryan az örök fiatalság romantikusa marad. Nincs szüksége arra, hogy érett korában bontson szirmot. Állandóan virágzik.
A „Roll With The Punches” zsáknyi, ötletileg gyönyörű változatosságot kínál. Ezért nagyon dinamikusan bontakozik ki. Bryan sosem bonyolította túl a dolgokat, de rá az volt jellemző, hogy a közvetlenségét mindig ellensúlyozta magas fokú zenei fülbemászóság. Az új albumon van néhány kivételesen magával ragadó szám, amely azonnal a bőröd alá mászik, vagyis az öreg rókának ismét sikerült a lényegre találnia. Nemcsak hogy újra élvezte a stúdiózást, hanem az új lemezzel egészen biztosan boldoggá tett mindenkit, aki a nyolcvanas évek végének és a kilencvenes évek elejének jól érezhető hangulatát keresi, ami a zenész rajongóinak múlhatatlan. Vannak pillanatok, amelyek visszarepítenek a „Waking Up The Nighbours” korszakába, és ennek valószínűleg legfőbb oka Mutt Lange újbóli közreműködése. Ilyen már a nyitó – egyben címadó – szám is. Konkrétan kiteljesedik az új albumon, és rajta ragyog a nagyszerű Keith Scott is varázslatos gitártrükkjeivel. Bryan elválaszthatatlan haverja megőrzi gitáros karizmáját, és néhány ponton a gitárja ismét bőven kap teret a megnyilatkozásra!
Ha bakeliten hallgatod, felfedezheted, hogy az A oldal rockosabban kiáll, mint a B oldal, ahol a személyes vallomásos jellegű intimitás kerül előtérbe. Az A oldalon négy olyan szám van, amelyet Bryan kislemezként adott ki. Világos tehát, hogy ez az album kifejezetten erős része. Nehéz eldönteni, melyik fülbemászóbb közülük, mindenesetre mind kivételesen magával ragadó. Egyik a másik után. Ezért fogva tart az album. Az A Little More Understanding határozott funky alapszínt hordoz, a versszak Bryan énekdallamaiban még a jó öreg Jeff Lynne és az Electric Light Orchestra (Evil Woman) fogásaival is rokonságot mutat. Igazán szép kirándulás a hetvenes évek közepének arénarockjába. Rövid, egyszerű, mégis tömör fogások, amelyek egymással harmonizáló, kiegyensúlyozott párbeszédben a kivételes hallgathatóság és fülbemászóság felé hajlanak. Pontosan ezt keressük Bryannél. És ott van az a meleg, teli, organikus produkciós hangzás is!
A Be The Reason boogie-lendületet hordoz, és rendkívül jól jön az album záró szakaszában, mivel előtte két akusztikus balladai szám áll, amelyekben Bryan kiválóan szerepel, hiszen éppen ebben a kettőben csillog teljes fényében az előadásmódja, ezzel pedig kielégítő szinten tartja az album érdekességét. A Be The Reason a szájharmonika beépítése miatt is izgalmas. Érdekes, milyen ravaszul és csavarosan illeszkedik ez a hangszer a hangszerelésbe, a refrénben pedig szinte duettet énekel Bryan énekdallamával. A záró, nyugodt, hangulatában megragadó, melankolikus Will We Ever Be Friends Again párhuzamot von a nemrég megjelent különálló kislemezzel, a What If There Were No Sides At All-lal – hangulatában, semmiképp sem a mondanivalójában. Sóvárgás és kiváló lezárása a lemeznek.
Az öreg róka ismét bebizonyította, hogy a tárban még rengeteg kifejező töltény maradt, és hogy nem áll meg. A pasas új albumot tett le az asztalra, amely szorosan kötődik az elődjéhez, és gyönyörű kapcsot teremt azokkal az időkkel, amelyek Adamsnek múlhatatlanok – a slágerekkel, amelyekkel réges-rég emlékművet állított magának, miközben velük nagyon sikeresen a mában is benne marad a körforgásban. Pedig már réges-rég elmondott mindent. Abban, amit csinál, ismét a legjobb. És Bryannek ennél többre nincs szüksége.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Roll With The Punches
2. Make Up Your Mind
3. Never Ever Let You Go
4. A Little More Understanding
5. Life Is Beautiful
6. Love Is Stronger Than Hate
7. How’s That Workin’ For Ya
8. Two Arms To Hold You
9. Be The Reason
10. Will We Ever Be Friends Again
Felállás:
Bryan Adams – ének, basszusgitár, gitár, dob (az 1. és a 4–10. szám), zongora (1, 6, 7), vokál (2–6, 8–10), billentyűk (2, 4), ütőhangszerek (2), orgona (6, 7, 9), szájharmonika a 7. számon
Keith Scott – gitár (az 1., 2., 9. és 10. szám)
Pat Steward – dob (az 1., 2. és 3. szám)
Jim Vallance – vokál a 4. számon
Mutt Lange – vokál (az 1–6. és 8–10. szám), billentyűk (az 1., 3., 5., 8. és 10. szám)
