Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Underground
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2017
Játékidő: 40:56
Értékelés: 4/5
Minden szlovén földön készült, „heavy metal” címkével illethető album számít. Nem csak azért, mert szlovénként eleve kevesen vagyunk a galaxisban, hanem mert mi, szlovének hagyományosan átkozottul jó metalt csinálunk. Szinte szabály, hogy a szlovén metalban a zenekarok teljesen egyedül küzdenek és tartják fenn magukat. Függetlenül. Az Underground sem kivétel ez alól: a tengermelléki, a fent leírt keményhangzású struktúrák lelkes rajongói, pontosabban a goriškai alföldről, a Šempeter pri Gorici nevű településről származó fiúk.
Amit a három éve megjelent „Demo” EP ambiciózusan és merészen sejtetett, azt a „Brutalizer” stúdiódebütálás igazolja. A srácok az első nagylemezen tehát tovább csiszolták, elmélyítették és véglegesítették a retró hangzású szerzői megoldások revitalizmusát, amely az N.W.O.B.H.M. mozgalom hagyományos vívmányaiból merít inspirációt, természetesen az Iron Maiden vezetésével. Az Underground ugyanakkor a Judas Priest életművéhez is el tud kanyarodni (lásd a Texas Chainsaw Massacre című dalt), ami az együttes megállíthatatlan inspirációs kötődését mutatja a nyolcvanas évek, a régi kontinensen kibontakozó metaljához. Az embernek eszébe jutnak a német Stranger, Scanner, a korai Helloween, a Midnight Darkness, sőt a Stormwitch, aztán a dán Witch Corss, a Mercyful Fate vagy a belga Ostrogoth, az óceán túloldaláról pedig az amerikai Liege Lord, miközben a Horrors of the Past indulóba hajló pompája a réges-régi Omen rezgéseit is feléleszti.
Az Underground ugyanakkor az új metalgeneráció hírnöke. A dolgokhoz persze a saját zenei gondolkodásmódjával nyúl. Az inspiráció ezért logikus, az együttes nem hoz zenei forradalmat, és semmi olyat, amit még ne hallottunk volna, viszont olyan albumot tesz le az asztalra, amely határozottan szívvel teli, és hatalmas elszántsággal ragaszkodik a heavy metal zene hagyományos formáihoz. A kvintettből egyáltalán nem hiányzik a tűz. A „Brutalizer” ezért teljes vérrel gyújt.
Az első lemez nyolc pontot hoz, ezek közül hármat, a Texas Chainsaw Massacre-t, a Horrors of the Past-ot és a Burn in Fire-t a zenekar már bemutatta a „Demo” EP-n. Az Underground az EP megjelenése óta eltelt három évben sokat fejlődött. Szerzőként, hangszerelőként és olyan együttesként is, amely tudja, hogyan akar „hangozni”. Az európai metalhagyomány ismert fogásainak „újracsomagolása” tehát teljes sikerrel járt. A dalok mindazt tudják, amit alapvetően egy minőségi, hagyományosan szóló heavy metal lemeztől 2017-ben keresünk és elvárunk. Magas átfolyás, dinamikus eseményfejlődés, féktelen ritmikus gurulás és vágtázás, a drámai színház kontrasztos felépítése a hangulati állapotokban, amely az énekelhető, fülbemászó és (olykor) bombasztikus refrénekben csúcsosodik ki. A kiadvány ezen felül minden lépésen kiváló kommunikációt visz a két gitár között, legyen szó osztott, többrészes szólókról, harmóniák tercekben való kacérkodásáról vagy a vezető gitárfrázisok fölé szőtt további ötletes díszítésekről. Produkciós szempontból az album kiváló élénkséget ér el, az építőelemek pedig kiegyensúlyozott elrendezésben lüktetnek. A zenekar a szerzés során nagyító alá vette főként a hangszeres részeket, élükön a mid-eight szakaszokkal. Ezzel bizonyítja, hogy kiforrott érzéke van a dalok kompaktságának megőrzéséhez, még azokban a részekben is, ahol a számok modulációba vagy ritmusváltásba fordulnak, hiszen ezekben a pillanatokban is ügyesen mozognak a srácok, így a dal teljesen gördülékenyen tér vissza a záró refrénhez és a kifutáshoz.
Az Underground az első lemezen szemérmetlenül felturbózott, pokolian gyors és éles. Az üzemanyaggal és a lőszerrel nem spórol. Acélos, megfent fogsorával kíméletlenül rágja át magát az album játékidején. Némi naivitást csak a Mouth of Madness mutat, kiszámíthatóan közhelyes riffjével, egy a metal történetében már sokszor használt ritmikai kulcs fölött. Kiszámítható dallamaival ez a szám kissé untat, hiszen egészében mondanivalóban nem mozdul el érdemben, a kiadvány pedig a közepén elveszít valamennyit a nemes tüzességből és a megzabolázatlan nekirohanásból, ami ezt az öt oroszlánszívű tengermelléki csődört jellemzi.
Mario Murgič énekhangja a kiadvány különleges mágnese. Mérgező magasságot fejleszt, amellyel az új szlovén metalgenerációból kevesen vetekednek, ezért gond nélkül leküzdi a három oktávnyi különbséget a hangnemekben. Közben megőrzi kifejlett erejét, amelyet gond nélkül visz át a közepes fekvésből a magasba és a legmagasabbra. Az ének tehát a mérleg nyelve abban, hogy a „Brutalizer” az amúgy is csiszolt hangszeres játék mellett végig fékek és gátlások nélkül gyújt és teljes vérrel hat. Az angol nyelvet is teljesen elfogadhatóan kezeli a versszakok metrikájában.
A „Brutalizer” egy stúdiódebütálásnak kivételesen szép és minőségi kiadvány. Az együttesből nem hiányzik az alkotói töltet, a bizonyítási és megmutatkozási vágy hevessége. Az Underground szenvedélyes izzással nyúl a dolgokhoz, az előadásban technikailag csiszolt, a hangszerelésben pedig a szerzői tökéletességet keresi. Mindez tehát minőségi és több mint kielégítő, hiszen első nagylemezről beszélünk. A „Brutalizer” alapján az Underground olyan zenekar, amelyre határozottan érdemes fogadni. A iránytű tűje az első lemezzel tehát jó irányba mutat. A kreatív kifejezőerő zenitje felé, amelyet az együttes ilyen fejlődése biztosan hoz majd a következő stúdiókiadványokon.
Underground – Texas Chainsaw Massacre (hivatalos dalszöveges videó):
Felállás
Mario Murgič – ének
Jernej Kranjec – gitár
Simon Rupnik – gitár
David Rogič – basszusgitár
Aleks Legiša – dob
Produkció
Urban Merhar
Számlista
1. Intro
2. Stoneheart Asylum
3. Texas Chainsaw Massacre
4. Horrors of the Past
5. Mouth of Madness
6. Punisher
7. Brutalizer
8. Burn in Fire
9. House of the Devil
