Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Josefov katonai erőd / Jaromer / Csehország
A koncert dátuma: 2016.08.13.
Látogatók száma: 15.000
A fesztivál harmadik napjának első célja az volt, hogy kiderítsük, mi a fenét jelöl a térképen a „secret point”. A helyszínen az erőd egyik alagútjának bejárata fölött a „Temple öf Lemmy” felirat állt, a fesztivál személyzete pedig gyertyákat osztogatott a bejárat előtt, amiket a látogatók a vaskancellár vitrázsa alatt gyújthattak meg (alatta persze már így is jó néhány kiürült Jack Daniel’s-üveg díszelgett). Szép, megható tisztelgés egy rock ‘n’ roll ikon előtt.
Szombaton végre a Brutal Assaulton is megkaptuk az igazi nyári időt, és a nap egészen estig velünk maradt. Az utolsó nap így tökéletes volt arra, hogy összegyűjtsük a fesztivál utolsó benyomásait és emlékeit. Olyasmi, ami nem fog sokáig megmaradni az emlékezetben, a finn thrasherek, a Lost Society volt, az első banda, amit szombat kora délután elkaptunk. Jó volt ugyan hallani, hogy Finnországból a Nightwish, a Sonata Arctica, a Stratovarius, az Ensiferum és a black metal mellett valami más műfaj is betör, de a Lost Society nem kínált túl sok eredetit. A Bay Area-s hangzású thrashben volt néhány érdekes ötlet, fülnek kellemes riff és energikus frontember, de nagyjából ennyi. A legjobb finn thrash metal export így továbbra is a kultikus Stone marad.
Szlovéniában már igazán régen nem jártak a magyar Ektomorfok, akik valamikor szinte minden hétvégén nálunk játszottak, úgyhogy most mi mentünk el miattuk Csehországba. Na jó, nem igazán, mert az Ektomorf még mindig nem túl izgalmas, és még mindig olcsó fogásokat vet be, mint most, hogy a Trónok harca ultranépszerű sorozat főcímzenéjét használták intróként. Hogy az egyetlen megmaradt eredeti tag, Zoltan énekes a banda főnöke, messziről látszik: a többiek láthatóan alárendelődnek neki, Zoltan pedig még mindig Max Cavalera valamiféle kisebb másolata. A magyaroknak magabiztosságot és önbizalmat semmiképp sem lehet szemükre vetni, a közönséget könnyedén moshra és circle pitre bírták, zeneileg viszont még mindig valahol a Sepultura Roots-korszakánál ragadtak. Az egyre ugyanazok a „jumpdafuckup” riffek és a rendkívül mélyre hangolt gitárok gyorsan halálra unatkoztatták az embert, de még inkább a számok helyenként bárgyú szövegei: Holocaust, Fuck You All, Black Flag és Evil By Nature (utóbbiban az albumon George „Corpsegrinder” Fisher segített az Ektomorfnak).
Az újabb adag hc punkról a kaliforniai Stick to Your Guns gondoskodott, akik főleg az idegesítő frontemberük, Jesse Barnett miatt maradtak meg az emlékezetben: folyton-folyvást mindenkinek hálálkodott, és köszöntötte hardcore-testvéreit az ezeregy bandában. Náluk jobban teljesítettek a szintén amerikai Stuck Mojo, a rap metal úttörői és voltaképp a fesztivál meglehetősen obskúrus meglepetése. A Stuck Mojo az elsők között volt, amelyek a délies színezetű heavy metal alapjaihoz rapet adtak, és a Snappin’ Necks című debütálásukkal alaposan felhívták magukra a figyelmet. Sajnos a mostani felállásban nincs ott az eredeti énekes, illetve rapper, Bonz, az új frontember, Robby J pedig a nyomába sem ér. Úgy tűnt ugyanis, hogy a rappelése végig teljesen mellément, de szerencsére a benyomást a banda főnöke, Rich Ward gitáros javította, aki igazi energiabombának bizonyult. A legszebb emlék kétségkívül az „amerikai cowboyról” szóló Charles Bronson maradt, amire az egész Brutal Assault ugrált.
Nagy csalódásomra közvetlenül a fesztivál kezdete előtt lemondták a részvételüket a kultikus thrash metalosok, az amerikai New Jersey-i Whiplash, a helyettesítés pedig műfajilag ugyan megfelelő, de messze nem ideális volt. Helyettük ugyanis a német thrash veteránok, a Holy Moses ugrottak be, akiket 1981 óta a megállíthatatlan Sabina Classen vezet. Classen asszony már tiszteletre méltó 52 (!) éves, a színpadon mégis úgy viselkedik, mint egy legfeljebb harmincéves: végig aktív, rohangál a színpadon, és megállás nélkül tépi a haját. Énekben viszont Sabina a hallottak alapján sajnos már eléggé kopott, nyers és agresszív hangja nagyrészt teljesen érthetetlen volt, hangszeresen pedig a Holy Moses jócskán lemarad a híresebb német thrash kollégáitól. Sabina és thrash kutyái a Dead Kennedys-klasszikus Too Drunk to Fuck korrekt előadásával búcsúztak a Brutal Assaulttól. Rendben volt, de átütő pillanatok nélkül.
Ezután jött a teljes fesztivál messze legjobb bandája, olyan jó, hogy bármilyen szó elhalványul a ragyogása mellett. Nézzétek és hallgassátok meg ezt a német Eskimo Callboy zsenialitását!
A folytatás sötétebb és hidegebb színeket hozott a finn melankolikusokkal, az Insomniummal. A srácok élőben még mindig főleg az újabb szerzeményeket játsszák, miközben megfeledkeznek a régebbi számokról, amelyek sok mindenben felülmúlják az újakat. A jó hangzás előtérbe tolta az Insomnium jellegzetességeit: az agresszívabb dallamos death metalt, tele a finn metalszínterre jellemző lassúbb, borongós részekkel. Az Insomnium egyébként jól kihasználta az idejét, de úgy tűnt, nem a legjobb napját fogta ki, vagy csak fél gőzzel nyomta. Az energia elég komor volt, ráadásul Niilo énekesként elég szegényesen szólt, a growlja inkább egy ötven éve dohányzó nyugdíjas köhögésére emlékeztetett, mint vadállati morgásra. Az Insomnium melankóliája ezúttal a késői, napsütéses cseh délutánban nem működött a legmeggyőzőbben.
Jött a nap harmadik finn támadása a helsinki Moonsorrowval, de a pagan/folk/black metaljuk a hosszú számokkal és a finnül énekelt szövegekkel nagyon elaltatott, úgyhogy az előadásuk ideje jó volt egy frissítőre és az utolsó vásárlásokra.
A lassan véget érő fesztivál hangulatához jobban illettek a hardcore atyái, az Agnostic Front, akik legalább egy órára átröpítették a közönséget európai talajról a nyolcvanas évek közepének és a kilencvenes évek elejének New York-i kocsmáiba és koncertlyukaiba. Az 1980-ban alakult zenekar kétségkívül a műfaj egyik legnagyobb hatású formációja, és ennek megfelelően hatalmas tömeg gyűlt össze a színpad előtt, amelyben néhány igazi punk taréjt is lehetett látni. Az Agnostic Front megalkuvás és megállás nélkül indította be a motort, ami két-három perces hardcore-zúzdákat okádott. A közönség elégedett volt, és az Agnostic Front alatt számos mosh pitet megértünk. Vicces, hogy egy metalfesztiválon a legnagyobb vérontást a színpad előtt a punkok, illetve a hardcore-osok csinálják, hehe. Az Agnostic Front srácai is lelkesek voltak, Roger Miret énekes láthatóan jó hangulatban és jó kedvében volt, Vinnie Stigma gitáros pedig végig kacérkodott a közönséggel. Az Agnostic Front egy csomó klasszikust sorjázott fel a Victim in Painnel, a Crucifiedon (Iron Cross-feldolgozás), az Only In Americán és a For My Familyn át egészen a tévedhetetlen Gotta G/ ig. A legendás New York-iak azzal is lenyűgözték a közönséget, hogy bejelentették: a koncertet a készülő DVD-jükhöz veszik fel, a műsort pedig a Ramones acélos klasszikusával, a Blitzkrieg Boppal zárták.
A lengyel black/death metal óriások, a Behemoth valószínűleg a fesztivál mind a négy napjának legnépesebb közönségét gyűjtötték a színpad elé. Ennek oka bizonyára az is, hogy a fesztivál a lengyel határ közelében van, és a lengyelek a csehek mellett a legnagyobb számban érkező látogatók. A Behemothnak így mind a hazai, mind sok más közönség hangos támogatása megvolt, és a várakozásoknak megfelelően ismét teljes egészében lejátszották a lassan teljesen elkoptatott és agyonhasznált legutóbbi stúdióalbumot, a The Satanistot. Érthető, hogy Nergal frontembernek az album afféle személyes katarzis a rák legyőzése után, de újra végighallgatni a már számtalanszor hallott, egyre ugyanazokat a számokat nem volt éppen lelkesítő. A Behemothnál amúgy pontosan tudni, mire számíthat az ember, mert minden fellépés a legapróbb részletekig kigyakorolt. Ez most egy kicsit kevésbé, mint pár hónapja a Kino Šiškában, de megint nem hiányoztak a lángnyelvek, a füstölők és a drámai pózolás. Leginkább a gyors Ora Pro Nobis Lucifer nyűgözött le, a lassúbb és egymásra eléggé hasonlító számok pedig már feledésbe merültek. Ideje lenne, hogy a Behemoth rendesen megkeverje a setlistet, és a Satanistot egy időre tegye hűvösre.
A Brutal Assault 2016-ot, a legnagyobb cseh extrém zenei fesztivál 21. kiadását a teuton thrash metal keresztapáival, a Destructionnel zártuk. A német óriások valószínűleg a fesztivál leghevesebb műsorát hozták, mert a tűzokádásnak se vége, se hossza nem volt. A Destruction fellépése tiszta thrash-zuhatag volt a nyitó Under Attacktól egészen a záró klasszikusig, a Bestial Invasionig. Schmier úgy ordított, mint az őrült mészáros egyik áldozata a színpadon, Mike pedig a hentes pontosságával szelte és aprította a gitárriffekkel és a vadul sorjázó szólókkal. A banda kiváló formáját a remekül előadott klasszikusok igazolták, mint a Curse the Gods, a Mad Butcher (közben maga az őrült mészáros is megjelent a színpadon, és kergette a banda semmi rosszat sem sejtő ágyasát), valamint a Thrash Till Death és az Eternal Ban. Kiváló előadás, méltó a fesztivál zárásához, még ha a program folytatódott is legalább a lengyel black metal bajnok Mglával és a Venom Inc.-kel, de erre az évre ennyi elég volt. A Brutal Assault a kiváló fellépőkkel, az olcsó sörrel, az egyedi helyszínnel és a számos kísérő programmal ismét bebizonyította, hogy megéri ellátogatni rá.
Setlist
STUCK MOJO:
1. Here Come the Infidels
2. Rape Whistle
3. Pigwalk
4. Throw the Switch
5. Charles Bronson
6. Open Season
7. Rising
8. Not Promised Tomorrow
HOLY MOSES:
1. Def con II
2. Finished With the Dogs
3. Hellhound
4. Nothing for My Mum
5. World Chaos
6. Undead Dogs
7. Panic
8. Life’s Destroyer
9. Reborn Dogs
10. SSP (Secret Service Project)
11. Current of Death
12. Too Drunk to Fuck
INSOMNIUM:
1. The Primeval Dark
2. While We Sleep
3. Change of Heart
4. Down With the Sun
5. Revelation
6. Ephemeral
7. The Killjoy
8. Devoid of Caring
9. The Promethean Song
10. Mortal Share
AGNOSTIC FRONT:
1. The Eliminator
2. Dead to Me
3. Social Justice
4. My Life My Way
5. Police Violence
6. Only In America
7. Warriors
8. For My Family
9. Friend or Foe
10. Victim in Pain
11. Never Walk Alone
12. All Is Not Forgotten
13. Crucified
14. Gotta Go
15. Take Me Back
16. Addiction
17. Blitzkrieg Bop
BEHEMOTH:
1. Blow Your Trumpets Gabriel
2. Furor Divinus
3. Messe Noire
4. Ora Pro Nobis Lucifer
5. Amen
6. The Satanist
7. Ben Sahar
8. In the Abscence ov Light
9. O Father O Satan O Sun!
10. Ov Fire and the Void
11. Conquer All
12. Chant For Eschaton 2000
DESTRUCTION:
1. Under Attack
2. Curss the Gods
3. Nailed to the Cross
4. Mad Butcher
5. Life Without Sense
6. Second to None
7. Thrash Till Death
8. Eternal Ban
9. Thrash Attack
10. The Butcher Strikes Back
11. Bestial Invasion
Képgaléria
