Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Judas Priest
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1980
Hossz: 36:10
Értékelés: 4.5/5
Lehet, hogy valakinek úgy tűnik, a lemez címét direkt úgy választották, hogy a britek fülének nagyon ismerősen csengjen, de másfelől meg is érdemli. Nagy-Britanniában csattant a bomba, a Judas Priest pedig ekkor érte el zenekari portréjának csúcsát. Nem fogom azt mondani, hogy alkotói csúcsot, de minden tényező és körülmény, ami az album megszületéséhez és megjelenéséhez kapcsolódott, ideálisan összeállt. A „British Steel” megtestesíti az 1980-as év metálszínterének valódi csúcspontját. A „British Steel” szerezte meg a Judas Priestnek a metálistenek halhatatlan címét.
Erre a kiváló albumra a Judas Priestnek sikerült összehoznia néhány olyan dalt, amely ma is szívesen felbukkan akár egy-egy kereskedelmi rádióban is. A Living After Midnight vagy a Breaking The Law hallgatása a Val 202-n ma sem számít különlegességnek, bár a rockutánzók áradatában a Judas Priestet hallani a rádióban mindig újra kellemes meglepetés, amely még táplálja a reményt, hogy a mi egünkön, szlovénekén is kiderül még az idő.
Stílusban a Judas Priest nem talált fel valami „égbekiáltóan” különlegeset, a „British Steel” viszont egészként tökéletességgel megcsinált album, mind a kompozíciókat, mind az előadásmódot tekintve. Ez az a lemez, amelynek minden őszinte „elektromos” gitárrajongó szívében különleges helye van. A szövegvilág tematikája továbbra is a lázadás, elutasítása mindennek, amit kéz a kézben erőltetnek ránk papok és politikusok, felszólítás az engedetlenségre és az általános, mindent átható metálfeltámadásra, ami remekül illett az N.W.O.B.H.M. ugyanabban az évben bekövetkezett kitöréséhez.
A „British Steel” neutronbombákat tartalmaz, mint a Living After Midnight, a Breaking The Law, a Rapid Fire, a Grinder és a Steeler. Persze itt van a remek Metal Gods is, mindössze két igen egyszerű riffel, amelyek a D és E, illetve az E és F# akkordba vannak zárva, és amellyel a Judas Priest emlékművet épített magának, a lehető legszebb módon kerekítve le a zenekar portréját és a heavy metalba vetett hitét. A The Rage-ben az agresszív tartás és a romantikus kifinomultság összeházasításának művészete érvényesül, amit a banda egész pályafutása során olyan meggyőzően tudott kifejezni. Ez igaz a You Don’t Have To Be Old To Be Wise-ra is. Ez a két dal tartalmazza a lemez legtöbb dallamosságát és epikusságát, bár a „British Steel” összességében nem tartalmaz holmi elnyújtott, epikusan pompázatos dallamos trükköket. Minden kertelés, „egy-kettő-há’-négy” alapon van levágva, a legkisebb bonyolítás nélkül, a dalok borotvaélesek, a fiúk hozzáállása pedig szó szerint fanatikus. A United az a dal, amelyen keresztül a zenekar a legközvetlenebbül adja át hitét a tömegeknek. Közösen vesszük kézbe az igazságot, és elfoglaljuk a trónt („United we never shall fall!”). A Judas Priest mindig szívesen írt ilyen, forradalomra szólító dalokat, mint például a Take On The World, vagy a nyolcvanas években született Rock You All Around The World, Heavy Duty/Defenders Of The Faith, illetve Monsters Of Rock.
Arról, hogy mennyire fontos a Judas Priest a heavy metal számára, az a tény is tanúskodik, hogy hány együttes vette fel a nevét a zenekar dalcímei után. Például: Sinner, Running Wild, Steeler, Rage és Exciter.
A Judas Priest a Breaking The Law-ból kihagyta a gitárszólókat, a Living After Midnight szólója pedig annyira leegyszerűsödött, hogy az ember szinte meg sem hallja. A zenekar célja az volt, hogy a dalokban a lehető legtöbb eredendő ütőerőt megőrizze. Kifejező, rövid és velős riffek uralkodnak az egész lemezen, és egyfajta kis zeneszerzői iskolát jelentenek, amelynek hallgatásakor azonnal felforr a vér az ereinkben. Ennek érdekében a ritmusok is a végsőkig le vannak egyszerűsítve. A Judas Priest a „British Steel” albumra befogadta az új dobost, Dave Hollandet, és vele a felállás a következő évtizedre stabil lett. Dave pontosan azt hozta, amire a Judas Priestnek szüksége volt: a dob nagyobb fokú robbanékonyságát. A dobátvezetések Les Binks távozása után soha többé nem szóltak ilyen kifinomultan és csiszoltan, de a Judas Priestnek most romboló erőre volt szüksége a zenében, és Dave erre volt az igazi megoldás. A produceri kormányt szintén egy új ember vette át, Tom Allom. Ő a zenekar mellett maradt, ahogy Dave is, egészen a „Painkiller” albumig (1990).
Sokakat összezavar majd ez a remaszterelt változat, amikor betesznek a CD-lejátszóba. A Rapid Fire-rel indul. A Breaking The Law, amely az eredeti kiadást nyitja, a mostani remaszteren a Metal Gods után, harmadikként következik. Pszichoanalitikus szemszögből nézve a lemez eleje az átlagos hallgató számára gyakorlatilag a legfontosabb rész, hiszen ilyenkor a legnagyobb a koncentráció arra, amit egy adott lemez kínál. Saját feltevésem szerint 1980-ban a Breaking The Law-t szándékosan tették az album elejére, kereskedelmi megfontolásból. A mostani remaszterrel, amely a Rapid Fire-rel nyit, viszont (megint csak személyes véleményem) végre teljesült a zenekar vágya, amely valószínűleg már 21 évvel ezelőtt is a Rapid Fire-t akarta nyitódalnak a lemezre. Az újrakiadás két bónuszt tartalmaz. Az első címében nagyon illik az album címéhez, stílusában viszont már nem. Ez a Red, White & Blue. A zenekar „személyes” himnusza a hazájának (a cím a brit zászló színeire utal). Persze ez az ünnepélyes dallam semmiképp sem való egyetlen Judas Priest-albumra sem, de nagyon érdekes dolog, amely a zenekar tollából született. A másik bónusz a Grinder „live” változata a British Steel-turnéról, ahol 1980 márciusában a Judas Priestnek előzenekarként az akkor frissen berobbanó újhullámos Iron Maiden tartott társaságot. Ez azonban már egy másik történet.
A „British Steel” az az album, amely megörökítette a Judas Priest nevét. Ma is a heavy metal rock történetének egyik legfontosabb albuma. A Judas Priest a hetvenes évek második felében egyébként is fényt gyújtott, és utat nyitott az újhullámos zenekaroknak Nagy-Britannia földjén, a német heavy metal színtér pedig szintén igen élénken, ám kisebb médiapompával kezdett kibontakozni, és erre is a Judas Priest tett letörölhetetlen nyomot. 1980-ban így megremegett a Föld, a heavy metal a tömegek érdeklődésének középpontjába került, a Judas Priest pedig a „British Steel”-lel, a bejárt tövises út jutalmául, megérdemelten foglalta el a metáltrónt, mert ez az év teljes egészében az övék volt.
Felállás
Rob Halford – ének
K.K. Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Dave Holland – dob
Produkció
Tom Allom
Dallista
1. Rapid Fire
2. Metal Gods
3. Breaking The Law
4. Grinder
5. United
6. Don’t Have to Be Old to Be Wise
7. Living After Midnight
8. The Rage
9. Steeler
BÓNUSZ DALOK A 2001-ES REMASZTEREZETT KIADÁSON:
10. Red, White & Blue
11. Grinder (live)
Az album hossza: 44:36
