Helyszín: telefonvonal
Az interjú dátuma: 2012. 09. 11.
Ha olyasvalakit keresel, aki nem tagja a jelenlegi Pink Floydnak, mégis ő a galaxis legkézenfekvőbb muzsikusa a Pink Floyd-örökség életben tartásában a Brit Floyd nevű „tribute to Pink Floyd” formáción keresztül, akkor nem fogsz mellélőni, ha Damian Darlingtont választod!
A Brit Floydban nemcsak a karmesteri pálcát (zenei értelemben) tartja a kezében ez a rendkívül tehetséges gitáros és énekes: a Brit Floyd megalakulása előtt több mint 17 évig játszott egy korábbi „tribute to Pink Floyd” csapatban, az Australian Pink Floyd Show-ban. Ebben a zenekarban Damian mellett (még a Brit Floyd előtt) a mai Brit Floyd-felállás összes többi tagja is megfordult, bár nem mindenki dolgozott olyan hosszú ideig együtt velük, mint éppen Damian.
Damiant még arra is felkérték, hogy játssza el a Pink Floyd-klasszikus Comfortably Numb-ot David Gilmour, az eredeti Pink Floyd-os 50. születésnapi buliján. Erre az alkalomra a színpadon Damianhoz csatlakozott a Pink Floyd eredeti tagja, a billentyűs Richard Wright is!
Damian Darlington pályafutása során közel 1300 koncertet adott! Ezek közül kiemelendők főleg azok, amelyeket Nagy-Britannia leghíresebb csarnokaiban játszott, mint a Royal Albert Hall, az O2 Arena és a Wembley Arena, de a világ más részein is felléptek, például a montreali Bell Centre-ben (Kanada) és a Los Angeles-i Nokia Centre-ben (Egyesült Államok).
RockLine: „Halló, Damian?”
Damian: „Igen.”
RockLine: „Aleš vagyok a RockLine Slovenijától. Jól hallasz, rendben van a vonal?”
Damian: „Nagyon jól hallak.”
RockLine: „Akkor szuper! Hogy vagy?”
Damian: „Tökéletesen, köszönöm.”
RockLine: „Rendben. Akkor kezdjük is el.”
Damian: „Rendben.”
RockLine: Mögötted van a nyári nagy-britanniai turné. Milyen benyomásaid vannak, mit mesélnél róla, és hogy van a lábad?
Damian: A nagy-britanniai turné nagyon sikeres volt. Az egész országban játszottunk. A lábam állapota javult, közvetlenül a turné kezdete előtt törtem el. A turné első felében mankóval jártam, a koncerteken pedig széken ültem.
RockLine: Erre a nagy-britanniai turnéra összefogtatok a Squeaky Gate nevű jótékonysági szervezettel, amely mentális problémákkal élő embereket támogat. A szervezet kliensei a legutóbbi brit turné koncertjein még a színpadon is veletek játszottak. Hogyan jött létre ez az együttműködés?
Damian: Igen. A Squeaky Gate egy olyan szervezet, amely mentális nehézségekkel küzdő embereket gondoz, és külön részleget is működtet, ahol zeneiskola van: a kliensek hangszeren tanulnak játszani, gyakorolnak… Nagy érdeklődést mutatott irántunk Rosemary Breen, az alapítvány elnöke, aki mindig is nagy Pink Floyd-rajongó volt. Együtt beszélgettünk arról, hogy a fellépésekkel talán össze lehetne gyűjteni valamennyi pénzt jótékony célra, a mentális betegek ellátására. A színpadon csatlakoztak hozzánk a Squeaky Gate-be járó zenészek. Elég sok koncerten játszottunk együtt, többek között Londonban, a Royal Albert Hallban, és Cambridge-ben is, ami tulajdonképpen a Pink Floyd szülővárosa. Nagyon jól szórakoztunk együtt.
RockLine: Az új turné címe „A Foot In The Door”. Milyen koncertkoncepció következik magából a turné címéből?
Damian: A címet egy nemrég megjelent Pink Floyd „best of” válogatásról vettük, amelynek címe szintén „A Foot In The Door”, és CD-n jelent meg. A válogatás közvetlenül tavaly az év vége előtt látott napvilágot. Élőben a válogatás összes számát eljátsszuk, valamint más ismert Pink Floyd-dalokat is, sőt hosszabb darabokat is, például az Echoest teljes terjedelmében. Játsszuk továbbá a The Wall eredeti szekcióját is, ami nagyon hasonlít ahhoz a színpadi változathoz, amellyel Roger Waters tavaly turnézott. A fellépés a repertoár egészét felöleli: a legkorábbi Pink Floyd-albumoktól, vagyis a Syd Barrettes dalokból egészen a Pink Floyd záró korszakáig, ami a „Division Bell” albumról való számokat is magában foglalja.
RockLine: Feltételezem, hogy a koncertjeitek koncepciója turnéról turnéra változik. Hogyan egyeztek meg a csapaton belül arról, hogy mely dalok kerüljenek az adott turné repertoárjába?
Damian: Minden turné repertoárja általában egy olyan részből áll, amely a Pink Floyd legismertebb dalait fogja össze – ezeket a legtöbben ismerik, és nem hiányozhatnak a műsorból. Egyetlen műsorból sem. Ilyen többek között a Wish You Were Here, a Shine On You Crazy Diamond, a Comfortably Numb, az Another Brick In The Wall és így tovább… és természetesen a Dark Side Of The Moon számai. Emellett figyelünk az évfordulókra, jubileumokra, például egy-egy Pink Floyd-album kerek évfordulójára, vagy a mostani turné esetében a nemrég megjelent „A Foot In The Door” válogatásra. Ehhez igazítjuk a repertoárt, és a színpadi díszleteket is. Minden turnéra azon vagyunk, hogy minél változatosabb, sokszínűbb setlistet állítsunk össze, hogy a Pink Floyd zenéjének minden alkotói korszakát lefedjük. Ezekben a setlistekben minden Pink Floyd-rajongó talál valamit, ami különösen odacsábítja a Pink Floyd-zenét játszó koncertekre.
RockLine: Hozzád hasonlóan kiművelt muzsikusnak a Pink Floyd-számok játszása mostanra valószínűleg már rutin, bár biztosan élvezed is. Meg vagyok győződve róla, hogy más projektek és zenei kihívások felé is fordultál. Az egyik ilyen az Acoustic Unlimited. Mit mesélnél erről és a Brit Floyd mellett futó többi projektről?
Damian: Persze. Amikor nem vagyok turnén a Brit Floyddal, és nem foglalkoztat velük semmi, akkor más zenei dolgoknak szentelem magam. Az egyik, ahogy te is említetted, az Acoustic Unlimited. Az akusztikus gitár egész gyerekkorom óta nagy szerelmem, azóta, hogy az első hangszeremként elkezdtem játszani rajta. Imádom átalakítani híres rock- és jazzelőadók feldolgozásait, valamint néhány klasszikust is úgy, hogy akusztikus köntöst adok nekik. Ebben a zenekarban rajtam kívül ott van a bátyám, Gareth, a húgom, Johanna, a Brit Floyd billentyűse, Rob Stringer, és a zenei mentorom, Steve Gaffney. Az Acoustic Unlimiteddel természetesen koncertlehetőségeket is keresünk. Emellett részt veszek egy hasonló projektben, a Classic Rock Show-ban is, ahol a hetvenes-nyolcvanas évek nagy előadóinak ismert műveit játsszuk, például a Led Zeppelinét, a Dire Straitsét, a Fleetwood Macét, a The Eaglesét és így tovább… Ez a dolog is végtelenül szórakoztat, és főleg kikapcsol.
RockLine: A Brit Floyd megalakulása előtt 17 évig játszottál egy másik „tribute to Pink Floyd” formációban, az Australian Pink Floyd Show-ban. Ki tudnád emelni a legfontosabb különbségeket az Australian Pink Floyd Show és a Brit Floyd között?
Damian: A Brit Floyd az Australian Pink Floyd Show továbbfejlesztése. A Brit Floyddal a Pink Floyd-hang újraalkotásában a tökéletességig jutottunk. Minden egyes hangot külön, aprólékos részletességgel csiszoltunk. Hangról hangra. A Brit Floyd megjelenésével a Pink Floyd-hang újraalkotása valójában közelebb áll az eredetihez, mint valaha. Ugyanez igaz a színpadi díszletek használatára és a koncertek vizuális oldalára is. Mindezek mellett újabban animált videóvetítéseket is használunk, amelyek az eredetiek mására épülnek, de modern módon készültek. Így a koncertlátogató élménye rendkívül közel kerül az eredetihez. Az Australian Pink Floyd Show a tökéletes közelítés keresésének útján járt, egyik fejlődési lépcsőfokunk volt, amelyet a Brit Floyddal már határozottan meghaladtunk.
RockLine: Hogyan reagáltak az eredeti Pink Floyd-tagok és környezetük, amikor először meghallották a Brit Floydot, és hogyan egyeztetek a szerzői jogokról az eredeti vizualizációk és színpadi díszletek koncertjeiteken való használatával kapcsolatban?
Damian: David Gilmourt 1994-ben ismertem meg. Néhány évvel később meghívtak a születésnapi bulijára, amikor David betöltötte az 50. életévét. Ott volt Nick Mason és Rick Wright is. Mindketten fantasztikus emberek. Az eredeti Pink Floyd-tagok közül csak Roger Waterssel nem találkoztam személyesen. „Tribute to Pink Floyd” zenekarként léptünk fel Dave születésnapi buliján, és a Comfortably Numb alatt Rick Wright csatlakozott hozzánk a színpadon billentyűkön, ami nekem személyesen hatalmas élmény és hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a Pink Floyd egyik eredeti tagjával oszthattam meg a színpadot. Ami a Pink Floyd-show vizuális újraalkotását illeti, semmilyen engedélyt nem kell kérnünk – a Pink Floyd-ikonográfia színpadi újrateremtésére, újraalkotására tett kísérleteinkhez. Tehát külön engedélyeket nem kell előre beszereznünk.
RockLine: Mennyire fontos számodra, hogy a Pink Floyd zenéjét az élő előadás mellett vezérelt videóanimációval és különleges színpadi díszletekkel is el kell juttatni a közönséghez? Hogyan látod ennek a szempontnak a jelentőségét a Pink Floyd-zene színpadi újraértelmezésében? Ebben sokat segít neked Brian Kolupski is.
Damian: Ahogy zenészként érlelődtem, az évek során egyre erősebb lett bennem a vágy, hogy a Pink Floyd-zene színpadi előadásának jellegzetességeit a videóvetítések kidolgozott vizualizációjával is tökéletesítsem, és vonzani kezdett az egyes koncertek DVD-jeinek elkészítési technikája, valamint a koncert színpadi világításának, különleges fényeffektjeinek egy Németországban épített programja is. A Pink Floyd zenéje a színpadi értelmezésében mindenképpen létfontosságúan kötődik a videográfia és a különleges fényeffektek használatának kombinációjához. Ezek nélkül nehéz elképzelni a Pink Floydot. Nekem ez nagy kihívás, a Pink Floyd-show filmanimációjának újraértelmezése. Persze nincs annyi pénzünk, mint magának a Pink Floydnak, de a legjobb tudásunk szerint igyekszünk. Az animáció elkészítésével Bryan Kolupski foglalkozik. Jó barátunk, és az az ember, akivel az elmúlt tíz évben együtt dolgozunk. Rendkívül kiművelt érzéke van ahhoz, hogy a Pink Floyd zenéjét magának a filmanimációnak az elkészítésén keresztül életre keltse, mondhatom, hogy kivételesen finom érzéke, főleg amikor a Pink Floyd-ikonográfia képeit kétdimenziós ábrázolásból háromdimenziós hatásúvá kell átdolgozni. Bryan kiváló érzékkel készít videókat is, amelyek a Pink Floyd-zene egy-egy konkrét koncepciójához kötődnek.
RockLine: A Brit Floydban nemcsak az összes fő gitárszólamot játszod, hanem énekes is vagy. Melyik énekregiszter fekszik jobban? Roger Watersé vagy David Gilmouré?
Damian: Határozottan Davidé. A hangszínem nem alkalmas Roger Waters hangjának utánzására, David Gilmour hangját viszont jól tudom imitálni. A Brit Floyd basszusgitárosa, Ian Cattell viszont a Roger Waters-féle énekszólamokért felel. Ian remekül megközelíti Roger Waterst, így a Brit Floyd vokális jellegzetességeiben nagyon alaposan áttanulmányoztuk és feldolgoztuk az énekaranzsokat, amivel különösen be akarunk vésődni a hallgatók tudatába, és ez az elem és a garancia az, ami nagy elégedettséget hoz a koncertjeink látogatóinak.
RockLine: Elég sok kiváló gitáros jön a Brit-szigetekről, akiket a Pink Floyd, illetve David Gilmour jellegzetes gitárhasználati stílusa ihletett meg. Ilyen például Steve Rothery (Marillion) vagy Dave Kilminster. Adódott-e valaha alkalom, hogy együtt dolgozz valamelyikükkel? Esetleg a progresszív rock gitárhangzásának és stílusának úttörőivel, mint David Gilmour, Andrew Latimer vagy Steve Hackett?
Damian: A megemlített zenészek valóban fantasztikusak, és nagyon szívesen látnám, ha adódna egy ilyen együttműködési lehetőség. Dave Kilmnistert évekkel ezelőtt megismertem személyesen, de konkrét beszélgetésekre a zenei együttműködés lehetőségéről soha nem került sor.
RockLine: Van tervben önálló stúdióalbum kiadása?
Damian: Jelenleg az Acoustic Unlimitedre koncentrálok, abban az értelemben, hogy találjunk egy időszakot, amikor a Brit Floyd szünetet tart, és ebben a közbeeső időben felvegyük a dalokat, és kiadjuk a saját akusztikus albumunkat. Magam is szeretnék összehozni valamit egyedül, de rövid távra nehéz bármit megjósolni. Valószínűleg az elkövetkező években, de persze minden attól függ, mennyi kötelezettségem lesz a Brit Floyddal kapcsolatban.
RockLine: A következő kérdésre egyáltalán nem kell válaszolnod, ha nem akarsz. Hogyan éled meg David Gilmour és Roger Waters végtelen vitáját? Mi a személyes álláspontod ezzel kapcsolatban?
Damian: Szerencsére ennek a dolognak már nincs ilyen végtelen utójátéka. Vagyis valahogy lezárult. Az utóbbi években legalább együtt jelennek meg a nyilvánosság előtt, együtt lépnek fel. Biztos nem a legjobb barátok, de legalább normálisan kommunikálnak egymással. És ez csodálatos dolog, aminek tanúi lehetünk. Remélem, hogy a jövőben még több közös fellépést adnak. Meggyőződésem, hogy a Pink Floyd igazi újraegyesülését egy új turnéra már nem fogjuk megkapni, de szép látvány, hogy legalább mindkettejüket, Rogert és Davidet is együtt látjuk a színpadon.
RockLine: Idén novemberben útnak indultok a régi európai kontinensre. A hatalmas turnéprogramban a Brit Floyd többek között Szlovénia fővárosát, Ljubljanát is meglátogatja. Mit várhatunk a fellépéstől?
Damian: Valóban nagyon-nagyon sűrű Pink Floyd-műsorra számíthattok. A Pink Floyd-zene minden alkotói korszakát feldolgozzuk, mellé pedig látványos videóshow-t kínálunk, a híres malacokkal és mindennel, ami ide tartozik. Szóval mindennek tanúi lesztek, amit egy klasszikus Pink Floyd-koncert kínálni szokott. Nagyon várom többek között a szlovéniai látogatásunkat is, ahol eddig még soha nem léptünk fel. Nagyon várjuk, hogy találkozzunk a Pink Floyd-zene szerelmeseivel az országotokban.
az interjút készítette: Aleš Podbrežnik
a szöveget fordította és szerkesztette: Aleš Podbrežnik
fotók: Brit Floyd fotóarchívum
A Brit Floyd 2012. 11. 09-én lép fel a ljubljanai Hala Tivoliban! A koncerttel kapcsolatos összes részlet és a jegyvásárlási információk ITT érhetők el.
Képgaléria
