Előadó: Heartland
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 1997
Értékelés: 4.5/5
A Heartland kezdetektől fogva főként Chris Ousey és Steve Morris alkotópárosáról szólt. A két muzsikusnak az AOR világában szép háttere van, hiszen játszottak már a műfaj más nagyjaival is (Morris például az FM-es Steve Overlanddel). Ez a rutin kétségkívül hallatszik a Bridge of Fools albumon is, amely számomra személyesen a műfaj legnagyobb teljesítményei közé tartozik.
Az album már az elejétől jól felépített. Igaz, az AOR-ra elég jellemző séma ez: pár gyorsabb szám után jön egy ballada, aztán megint valami pörgősebb dal, és így tovább. De láthatóan működik ez a recept, és minek változtatnának rajta a Heartlandnél. A zene és a szövegek szerzői, Steve Morris és Chris Ousey semmit sem bíznak a véletlenre. Minden a legapróbb részletig kidolgozottnak tűnik. Ha az album tíz évvel korábban készült volna, valószínűleg óriási sikert aratott volna, hiszen számtalan olyan dallam van rajta, ami azonnal beég a fülbe. A szólók is nagyon dallamosak, Morris mégis bizonyítja, milyen kiváló gitáros. Tény viszont, hogy az AOR már jó ideje kereskedelmi hanyatlásban van, és az együttesek csak nehezen adnak el néhány példánynál többet (a „legnagyobbakat” leszámítva). Ugyanakkor ez egyfelől jobb is így, mert így születhetnek olyan alkotások, mint a Bridge of Fools, tele frissességgel és őszinteséggel. Ouseynak és Morrisnak nem kell senkihez sem igazodnia. A zenét maguknak csinálják, és a műfaj hű rajongóinak. A Bridge of Fools-szal megalkották a legőszintébb, legdallamosabb és szövegileg legigényesebb munkájukat, amely tele van érzelmi fordulatokkal és érdekes csavarokkal. Ilyen teljesítményt – legalábbis szerintem – soha többé nem sikerült megismételniük.
Valójában nehéz kiemelni egyes dalokat, mert az egész album kiváló. Egyetlen gyenge pillanat sincs rajta, amikor azt mondhatnád, hogy elfogyott az ihlet. Talán a Castles in the Sand emelkedik ki valamelyest, amelyben Morris megmutatja, milyen gyors ujjai vannak, az Elena sötét témájával, és a Still Got my Feet on the Ground tréfás szövegeivel.
A Heartland hangzásának legfőbb alakítója kétségkívül Steve Morris gitáros-billentyűs, aki főleg gitáron jeleskedik, ahol a legjobbak közé tartozik – nem annyira technikájával, inkább érzésével (bár olykor megmutatja, hogy a gyorsaság sem hiányzik belőle). A billentyűknél néha Chris Lloyd segít be, de a nagy részét Morris játssza el. Ki kell emelni Chris Ousey énekét is, aki bármelyik műfajban a legalulértékeltebb énekesek közé tartozik. A fickónak fantasztikus a hangterjedelme (különösen magasra is el tud menni), a hangja kicsit rekedtes és egyéni. Minden albumot, amelyen ő szerepel, már csak az éneke miatt is megéri megvenni. A ritmusszekció az AOR-tökély tipikus megtestesítője: hűvös rutin, látványos technikai csúcsok nélkül.
Ami a Heartlandet elválasztja az AOR-bandák tömegétől (a legnagyobbaktól is), az Ousey világlátása és az, ahogyan azt a szövegeiben megmutatja. Chris Ousey sokkal mélyebben belelát az emberi lélekbe, mint az átlagos AOR-szövegírók. Nála nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek a különböző Journey-k vagy az FM mutatják, akik az ultraboldog, erotikus eksztázis pillanataitól a mindössze három napig tartó szerelem patetikus, émelyítő sirattatásáig jutnak el. Ousey igazi történeteket tud írni a szövegeiből, amelyek néha az emberi lélek sötét zugaiba is elvezetnek, máskor szarkasztikus megjegyzésekkel lepnek meg a társadalmi rendszerről, és persze a szerelmesebb húrokat is megpendíti. Nála viszont a szerelmes szövegek hihetőbbnek és mindenképp realistábbnak tűnnek, mint a különféle Steve Perryk gyors románcai, aki még mindig mind a háromszáz elszalasztott lehetőségét siratja.
A Heartland ezzel az albummal szerintem elérte alkotói képességeinek csúcsát. Az egyszerű kompozíciók, a kidolgozott technikás játék és a finom szövegek kombinációja rendkívül hatásos, és a Heartlandet az AOR műfaj legnagyobb mesterei közé emeli. Nyugodtan állíthatom, hogy a Bridge of Fools a Heartland diszkográfiájának legnagyobb mesterműve. Morris talán mutathatott volna olykor valamivel több szerzői fantáziát is, de éppen ez az egyszerű stílus illik ehhez az albumhoz. Úgyhogy a dallamos rock (AOR) minden rajongójának egyszerűen a polcán a helye ennek a lemeznek.
Felállás
Chris Ousey – ének
Steve Morris – gitár, billentyűk
Chris Lloyd – billentyűk
Steve Gibson – dob
Tim A. Duncan – basszusgitár
Producer
Steve Morris
Számlista
1. Tomorrow Won’t Wait
2. Castles in the Sand
3. Where the Pieces Fall
4. I Will Wait for You
5. Elena
6. Front Page News
7. Only a Heartbeat Away
8. Not Till Heaven Falls
9. Hardworking Man
10. Feels Like Magic
11. Still Got My Feet on the Ground
12. Don’t Let the Fire Die
