Bratko Bibič kvartettjével a Menzában
Helyszín: Menza pri Koritu/Ljubljana/Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. szeptember 10.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 8 €
Miután igazán lenyűgözött Bratko Bibič és pradolenjski švicarji nevű csapata, őszintén kíváncsi voltam, mit mutat a legendás harmonikás a kvartettjével, amelyben a elismert szaxofonos, Vasko Atanasovski is játszik. Azt hittem, jóval szabadabb jazzes játék lesz belőle, de ez láthatóan nem fér bele Bratko Bibič perfekcionista természetébe, akit valaki egyszer szlovén Robert Frippnek nevezett (csak Bibič harmonikán játszik). Így megint gondosan megkomponált, Bibič tollából származó darabokat hallhattunk, amelyekben nem sok hely jutott az improvizációnak (a fiúk előtt még kotta is volt), de szórakozásra és kísérletezésre bőven maradt tér, így a számok nem lettek túl merevek.
Zeneileg Bratko Bibič kissé eltávolodott a Begnagrad zenéjétől, amely jóval tréfásabb és kísérletezőbb volt. Akárcsak a Cankarjev domban, ahol legutóbb láttam, most is főleg komoly darabok szerepeltek a műsorban (olykor humoros címekkel, hiszen Bratko nem tud kibújni a bőréből), amelyek a klasszikus zenéből, a jazzből és az avantgárdból merítenek, itt-ott pedig balkáni és alpesi dallamok hatása is érezhető. Szokatlan kombinációk, amelyek mégis nagyon magabiztosan és érdekesen hatnak. A humor hiányát Bratko a végén törlesztette, amikor – ahogy a Cankarjev domban is – eljátszotta a tréfás „Petelinje” című dalt. A koncert gond nélkül tarthatott volna még fél órát, szerintem senkinek nem lett volna ellene kifogása, de a késői kezdés (majdnem kétórás csúszás) miatt érthető, hogy a műsort kicsit meg kellett rövidíteniük, és ráadásra már nem tértek vissza.
A felállásban Bibič harmonikája mellett ezúttal ott volt a fúvós specialista, a neves zenész Vasko Atanasovski is, aki a szaxofonok minden létező fajtája között váltogatott, időnként pedig fuvolát is a kezébe vett, párszor pedig a mikrofonba is belelehelt. Aztán ott volt még Matjaž Sekne hegedűn és brácsán. A vonósok nálam mindig szívesen látottak, és Sekne gondoskodott a minőségről és a klasszikus beütésről. Afféle ideiglenes ritmusszekcióként Uroš Polanc működött harsonán, hiszen a felállásban nincs dob, basszusgitár vagy cselló. A központi figura természetesen Bratko Bibič volt, aki Atanasovski mellett a legtöbb alkalmat kapta a villogásra. És nem is okozott csalódást. Bibič úr Robert Frippre emlékeztető perfekcionista, és a társulatból egyedül neki nem kellett kotta, ami jól mutatja, mennyire ismeri a saját műveit.
Sajnos a végére már sem idő, sem erő nem maradt a magyar Meszei Szilard és trióját megnézni, így csak a Bratko Bibič-kvartett jó benyomása maradt meg bennünk. A magyarok csak hajnali egy óra után léptek fel, és a kötelezettségek sajnos nem engedték, hogy őket is meghallgassuk. Bibič ismét remekül szerepelt egy olyan repertoárral, amely lenyűgözheti a kísérleti zene szerelmeseit. Remélem, avantgárd, jazz, klasszikus és etno hatásokból álló keverékével még sokáig folytatja, hiszen az ilyen zenéből a szlovén zenei életben mindig hiány van.
Szöveg: Rok Podgrajšek
Fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
1. Zvonovi
2. Gallusovina
3. Encore 2.
4. Enocre 1.
5. Labis
6. Nerodnjak
7. Hymera
8. Ableitung
a- Das Gute Gheist aus Grunwald
b- odvod
9. Petelinje
Képgaléria








